Elhunyt Papp Oszkár

Meghalt Papp Oszkár Kossuth-díjas festőművész

2011. augusztus 15., hétfő, 18:39
Szerző: MTI

---

Nyolcvanhatodik születésnapja után egy nappal, augusztus 12-én meghalt Papp Oszkár Kossuth-díjas festőművész - közölte özvegye hétfőn.
Papp Judit elmondta, hogy férje állapota tavasz óta romlott, elvesztette látását és koordinációs problémái voltak. Nyolcvanhatodik születésnapját még megérte, másnap hunyt el otthonában. Temetéséről később intézkednek. Papp Oszkár 1945 és 50 között járt a képzőművészeti főiskolára, mestere volt többek között Bernáth Aurél és Szőnyi István. Korábban részt vett az ellenállási mozgalomban, majd a II. világháború után a népi kollégiumok szervezésében. Ő maga a Dési Huber István képzőművészeti kollégiumot vezette. 1950-ben kizárták mindenhonnan, két és fél évtizedig abból élt, hogy falképeket és mozaikokat restaurált a műemlékvédelmi hivatalnak.
Kitanulta a tűzzománc technikát, sok ilyen képet is készített, köztük a Budapestet ábrázolót, amely a fővárosban, a Ferenciek terén az aluljárót díszíti. Több könyvet az ő zománcképeivel illusztráltak, így például az Európa Kiadónál megjelent Homéroszi himnuszokat. Papp Oszkár folyamatosan dolgozott, tavaly, a születésnapja alkalmából mintegy 40 kisebb festményből álló sorozatot állított ki a Budai Művészházban.
Rendszeresen írt kortársairól, kiállításaikról, mint például Lossonczy Tamás festőbarátjának 105. születésnapján, 2009-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezett kiállításáról vagy Vígh Tamás szobrászművész alkotásáról, amelyet Sztehlo Gábor evangélikus lelkészről, több mint ezer zsidó gyermek megmentőjéről formázott, de gyakran írt a Donáth László vezette békásmegyeri evangélikus gyülekezet lapjába is.
Papp Oszkár életműve elismeréseként tavaly vehette át a Kossuth-díjat. Mint akkor az MTI-nek nyilatkozva ironikusan megjegyezte, "előbb-utóbb az ember klasszikussá öregszik". Felidézte, hogy az avantgárd művészeket hosszan eltiltották a bemutatkozástól, de 1965-ben kiállítást rendezhetett munkáiból a Bercsényi Kollégiumban, és ez életre szóló élménye lett. Hamvas Béla író, filozófus ugyanis elment a tárlatra, és azt mondta neki, hogy művei alkalmasak a meditációs munkához. Ez mélyen meghatotta, mert egész életében tiszteletben tartotta a természetet, a természetes folyamatokat, és képeinek megszületésekor hagyta, hogy az alaptéma e belső logika szerint alakuljon.

---

Forrás: http://hvg.hu/kultura/20110815_meghalt_papp_oszkar

---

Japi

in memoriam Papp Oszkár, Japi

---

Forrás: http://www.nagyoriens.hu/oriens-expressz/node/39

Filozófiai Vitakör - PAPP OSZKÁR: Keleti és nyugati szellemközösség

Filozófiai Vitakör, 509. vitaülés:

PAPP OSZKÁR: Keleti és nyugati szellemközösség – 1998 május 8., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő

Vitányi Pál, a Filozófiai Vitakör alapító tagja a nyolcvanas évek vége óta a Szabadkőműves mozgalom tagja lett, elsősorban családi hagyományokból, nagyapja volt megelőzőleg tagja ennek a szövetségnek. Már régóta szó volt róla, hogy a Filozófiai Vitakört összehozza a szabadkőművesekkel, a két-három éves szervezés most meghozta gyümölcsét: sikerült megnyernie a szervezet magyarországi „nagymesterét”, Papp Oszkár jeles festőművészt, hogy tartson egy előadást a Körben, s hozza el a hozzá közelálló személyiségeket.

A 20.század végén olyan kép alakult ki a közvéleményben a szabadkőművesekről, hogy az egy főleg zsidó, méghozzá kifejezetten cionista szerveződés, s legfőbb célja Magyarországon a nemzeti kultúra destruálása, szétzilálása. Valaha a 18. században kitűnő szellemiségeket sorakoztatott fel, mint pl. Wolfgang Amadeus Mozart, vagy éppen II. József császár.

Papp Oszkár „nagymester” négy rendi kísérővel jelent meg a MÁFI ebédlőjében, s kellemes vitastílusban dialógusszerű előadást tartott. A jelenlévők gyorsan meggyőződhettek róla, hogy igen széleskörű műveltségű emberrel van dolguk, s a magas fokú műveltség nagyon is vonatkozik a filozófiai műveltségre is. Nem igazolódott be az a hiedelem, hogy egy nagyon zárt közösséget jelentenek a szabadkőművesek, s önmagukról semmit sem fognak mondani. Az előadó kifejtette, hogy az ő „páholyuk”, egy skót típusú páholy, de Magyarországon még többféle szerveződésük is van. Arra a kérdésre, hogy valóban elsősorban zsidókat vesznek-e fel a páholyba, azt felelte, hogy ez egyáltalán nem szempont, ő maga sem zsidó, s a vele eljött négy testvére sem. Valaha, különösen a 19.század második felében, 20. század elején „nem kizárt”, hogy igen sok zsidó tagja volt a páholyoknak. Detre Csabának arra a kérdésére, hogy ma már nem jellemzők a zsidók a szabadkőművességre, nem az húzódik-e meg, hogy a mozgalom vesztett súlyából, hiszen a zsidókról köztudott, hogy igen jó érzékük van a kurrens szervezetek, mozgalmak elfoglalásában. Erre a „nagymester” azt felelte, hogy „nincs kizárva, a szabadkőművesség bizonyára nem napjainkban éli virágkorát.”

Az előadó nem adott közre írásbeli anyagot, feljegyzéseim (d.cs.) az összejövetelről:

Papp Oszkár előadása elsősorban arról szólt, hogy számára a keleti világnézetek sokkal emberibbek a pragmatikus nyugati világszemléleteknél. „A taoizmus a legszimpatikusabb világnézet” – jelentett ki az előadó, mert az „folyamatos és állandó átlényegülést jelent.” Míg nyugaton az „evolúció” eszméje vált meghatározóvá, aminek alapja a „létért folyó harc”, addig Keleten valami olyasféle eszme, amit Nyugaton „koevolúciónak” szokás nevezni.

„Kínaiaknál nem a produktum a cél, hanem az attitűd. Ezzel függ össze az is, hogy az írás és a festészet Kínában nem válik külön.”

„Keleten elsősorban ciklusokban gondolkodnak, míg Nyugaton a lineáris gondolati modellek dominálnak.”

„Nyugaton: létharc, Keleten: létszolidaritás.”

Nyugaton: „polüverzum”, Keleten: univerzum.

Hozzászólások:

Vecsernyés György: Keleti ember a világgal együtt él, a nyugati kívülről nézi, vagy inkább meghódítja. Nyugaton nincs harmónia ember és világ között.

Zoltán Tamás: Ez a kelet-szimpátia vajon az előadó, vagy a szabadkőművesek ideológiai beállítottsága?

Papp Oszkár válasza: Természetesen az én személyes világnézetem. Nem tudnék általános szabadkőműves világnézetről beszélni.

Az összejövetelt szokatlan esemény zavarta meg: Bánhegyi Zsolt a szabadkőműves csapat tagja, még a vitaülés közben, 19h körül eltávozott az ebédlőből. Abban a pillanatban amikor becsukta maga mögött az ajtót, a Földtani Intézet egész palotájában kialudtak a lámpák. A beszélgetés az ebédlőben folytatódott, de Detre Csaba kiment a folyosóra, hogy megtudja mi történt. Az elektromos művek 19:30 körül kiszálltak a Földtani Intézetbe, de képtelenek voltak az elektromos zavar nyomára bukkanni. Végül 20:30 körül széttárt karral eltávoztak, de abban a pillanatban, hogy ők eltávoztak, a lámpák újra felgyúltak a palotában. Általános volt a vélemény, hogy ez az egész elektromos csoda. Az esetet sokan a szabadkőművesek látogatásával hozták kapcsolatba, különösen Bánhegyi Zsolt távozásával. Dudich Endre kijelentette, hogy hallott már ilyesmit a szabadkőművesekkel kapcsolatban …

Forrás: http://filozofia.wplanet.hu/fv_tortenet_1998.doc