A szabadkőművesek titkos (?) élete
Szerző: Ványi Viktória
Fotók: Korhut Lili, ArtNews.hu
Mindenki tudni vél valamit a szabadkőművesekről, köszönhetően a számtalan regénynek és filmnek, amik cselekményükbe szőtték a társaságot és tagjaikat. A titkok, a társaságok, páholyok, bennfentes beszélgetések és hatalom minden korban megmozgatják az emberek fantáziáját.
A kérdés az, hogy valóban annyira regényes volt-e (és nyomokban még ma is fellelhető) a működésük? Erre kerestük a választ Üveges Bence történész segítségével, kedvenc városismereti csapatom, a Hosszúlépés újabb sétáján egy derűs szeles szombati napon.
A Nemzeti Múzeum lépcsőjén ezúttal nem szavaltunk el semmit, ellenben találkoztunk a séta résztvevőivel, hogy aztán a pár lépésre lévő Garibaldi szobornál meghallgassuk a magyar szabadkőműves hagyomány megszületését.
A Garibaldi szobor előtt
Az érdeklődés fenntartása szempontjából nem szerencsés már a beszámoló elején megválaszolni a címben felvetett kérdést (ígérem érdemes tovább is olvasni az írást), de a helyszínen is percek alatt tisztázódott a sok félreértés közül az egyik legelterjedtebb, tudniillik nem is volt igazán titkos ez a társasági élet. A viszonylag nyíltan működő exkluzív társaságban a tagok magukról bevallhatták, hogy szabadkőművesek, a szertartások és megbeszélések pontosan dokumentáltak, így könnyen kutathatóak a mai kor számára.
A Nemzeti Múzeum állandó kiállításának része egy korhű páholy, értsd találkozási terem mása, ami nem meglepő, ha tudjuk, hogy a gróf, Széchényi Ferenc múzeumalapító maga is szabadkőműves volt.
A filantrópia – jótékonykodó emberszeretet, a tudás hozzáférhetővé tevése – mélyen gyökerezik a szabadkőműves filozófiában. A vallásháborúk kora után könnyen táptalajt talált ez a toleráns szellem, mely a dualista korban érte aranykorát.
De térjünk vissza a kezdetekhez. Saját legendáriumuk szerint a Teremtő, nagy építőmester vagy Ádám tekinthető az első szabadkőművesnek, történetileg alátámasztható formát a névben is rejlő középkori kézműves céhek, a szabad – tehát nem rabszolgák vagy nők – kőművesek alkották, akiknek magas fokú matematikai, geometriai tudásuk volt az építések révén. Egy idő után kezdtek nem kőműveseket is felvenni soraikba, olyan gazdagokat, akik segítettek megrendeléseket szerezni számukra. 1717-re az angol nagypáholy megalapításakor már a névadó kőművesek nem szerepeltek soraikban, habár elvileg társadalmi korlátokat nem állítottak a csatlakozni kívánók elé. Mindenki beléphetett, aki érdemesnek bizonyult rá, egy tag ajánlásával. Az angolszász világban népszerűvé válásának több oka volt, az egyiket a toleranciát már említettem, de kitűnő kapcsolatteremtési potenciált nyújtott a kialakuló vállalkozó polgárság számára is.
A magyar szabadkőművesség kialakulásában Pulszky Ferenc nagy szerepet vállalt. Olasz emigrációjában megismerkedett Garibaldival, aki az olasz egységért folytatott harcával nagy hatást gyakorolt rá és az 1886-ban létrejövő „Magyarországi Symbolikus Nagypáholy” első nagymestere lett. A dualizmus korában körülbelül 100 páholy működött, Budapest centrikusan, ezek főleg szellemi műhelyek voltak, leginkább előadásokat tartottak egymásnak.
Szervezeti felépítésükről általánosságban elmondható a háromosztatú hierarchia, inas, legény, mester címmel. Irányzatait tekintve az angol apolitikus, a francia politikai állásfoglalásokat alkot, itt születik meg a híres „Szabadság, egyenlőség, testvériség” nemzeti mottó.
Egy ilyen értékeket valló társaságban nem tarthatta magát a nők és színes bőrűek diszkriminációja, így előbb külön, majd vegyes páholyokat is létrehoznak.
Következő állomásunk a Szabó Ervin Könyvtár volt, melyről megtudhattuk, hogy noha igazgatóként Szabó a Fővárosi Könyvtárban átfogó reformokat vezetett be – motivációja volt, hogy műveletlen polgárságra nem lehet forradalmat építeni -, radikális baloldali nézeteiért és a Tisza István miniszterelnök elleni merénylet kiterveléséért kérdéses volt, hogy viselheti-e a nevét.
A Szabó Ervin Könyvtár előtt
Merényletekkel azóta is sűrűn hozzák összefüggésbe a szabadkőműveseket, többnyire alaptalanul. A leghíresebb összeesküvés elméletek, John Fitzgerald Kennedy elleni merénylet kapcsán – Lee Harvey Oswald nem lehetett egyedül, vagy Mozartnak azért kellett meghalnia, mert A varázsfuvola operájába sok szabadkőműves rituálét foglalt bele…
A Petőfi Irodalmi Múzeum, ma a Károlyi-palotában kap helyet. Károlyi Mihályt bírálói a vörös grófként aposztrofálták, amit ő nem talált pejoratívnak. Jászi Oszkár nagy hatással volt a fiatal aranyifjúra, az ő hatására fordult a politika felé.
A Petőfi Irodalmi Múzeum előtt
Tisza Istvánnal párbajig jutott konfliktusa az akkori házelnök obstrukcióval élt az ellenzék, így Károlyi ellen is, aki a klubban nem fogadta a kézfogását. A törvényileg tiltott revans a kor szokásai szerint kötelező volt, így heroikusnak nem mondható módon esett meg a viadal. Tisza alacsony és rövidlátó, Károlyi lázas betegen lép a „pástra”, ahol utóbbi szenvedte el az első csapást.
Ennél már csak egy másik párbaj volt bohózatba illőbb. Chaim Berman, első zsidó politikus a parlamenti vita során összetűzésbe került Istóczy Győzővel, az Antiszemita Párt tagjával. A pisztolypárbaj előtt a segédek a biztonság kedvéért félrekalibrálták az amúgy is erősen félrehordó pisztolyokat. A monda szerint az előbbi rövidlátó volt, utóbbi félig süket, így a fegyverropogás után mindketten a segédjük felé fordultak megkérdezni, hogy Istóczy elesett-e, illetve Berman lőtt e már?
Centrál Kávéház
A Centrál Kávéházban a nyugatosok szellemének körében beszélgettünk tovább. Az írók között a Martinovics páholy volt a legnépszerűbb. A Nyugat nem volt szabadkőműves folyóirat, habár érték ilyen vádak, viszont több cikkírójuk is tag volt. Többek között, Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Benedek Marcell, Bányai Elemér és Ady is, noha az ő jelenlétének csak „marketing értéke” volt, gyűlésekre nem járt el. Rákosiék felajánlották nekik a párthoz való csatlakozás lehetőségét, de ők nem éltek vele, mert tudták, hogy csak bábszervezetként maradhattak volna fent, így 1950-ben megszüntették.
A Centrál Kávéházban
Centrál Kávéház
A századforduló építkezéseit maga a főpolgármester, Bárczy István (szabadkőműves) ambicionálta és felkarolta a civil kezdeményezéseket. A külvárosi nyomor felszámolására bérházakat építettek, létrehozták a tömegközlekedést, egyáltalán felmerült a gondoskodó állam felfogása és itt léptek túl a szabadkőműves páholyok az elmélkedésen. Soraikban lévő ügyvédek és orvosok sokszor ingyen praktizáltak, hajléktalanokat, leányanyákat, gyerekeket, fogyatékosokat segítő egyesületeket hoztak létre.
Utunk végén felkerestük az Anker közt, ahol 1910 és 1919 között a Galilei Kör diákegyesület működött. A Martinovics páholyhoz kötődő szabadgondolkodású társaságot ösztöndíjjal is támogatták. A kezdetben még apolitikus diákkör, akik a tanulni és tanítani jelszava köré csoportosultak, a világháború idején balra tolódott, ami belső ellentéthez, majd szakadáshoz vezetett. Az aktív politikai szerepet vállalók már a Kommunista Pártba csatornázódtak be, így Rákosi Mátyás is.
Anker köz
A korból a fenti beszámoló pillanatképeket idéz, amik nyilvánvaló módon különböző szemüvegen keresztül másképp hatnak, de mindenképp történelmi hitelességen alapuló, továbbgondolásra érdemes információknak juthatunk a birtokába ezen a sétán is.
Forrás: http://artnews.hu/2015/11/21/a-szabadkomuvesek-titkos-elete/
Kapcsolódó program: http://szkp1.blogspot.hu/2014/11/seta-csunderlik-peter-baglyok-nem-azok.html
Bejegyzések
