A napokban hagyta el a nyomdát dr. Gáspár Ferenc
főorvos kötete, amelyben a kaposvári „Berzsenyi” szabadkőműves páholy
történetét dolgozza fel, a páholy fennmaradt dokumentumai alapján.
A szerző november 6-án, 17 órakor, a Megyei Könyvtárban tart hivatalosan könyvbemutatót, előtte elsőként lapunknak nyilatkozott.
Vágjunk a közepébe. Ön szerint mi a szabadkőművesség?
Többféle válasz is ismert ere a kérdésre, melyek nem csak eltérőek,
de ellentmondanak is egymásnak. Egy a közös bennük: nem definíciók,
hanem vélemények, sőt minősítések. Tartalmukat az határozza meg, hogy
milyen a válaszadó – mint szubjektum – viszonya a szabadkőművességhez.
Ez pedig, mint tudjuk, számos tényező együtthatásának eredménye.A magam
részéről hajlandó vagyok elfogadni egy régi meghatározás első pár
szavát, miszerint: „beavatáson alapuló erkölcsi rendszer”. Ez azért
elfogadható számomra, mert továbbgondolásra késztet.
Miért tartotta fontosnak a szabadkőműves páholy kutatását és ennek a könyvnek a megírását?
A válaszok egész sorát fel tudnám sorakoztatni, ezeket mindjárt a
kötet első lapjain megteszem. Közülük csak egy, és nem is az első:
mindig bosszantott, ha valaki egy kérdésről a mindent tudás
magabiztosságával, vagy ellenkezőleg, a teljes tudatlanság állapotában
nyilvánít megfellebbezhetetlen véleményt. Nekik is szánom ezt a könyvet.
Gondolja, hogy lesz érdeklődés egy százéves történetet feldolgozó kötet iránt?
Ismerek olyan könyveket, amelyek több ezer éves történetről szólnak,
mégis majdnem minden ember tulajdonában megtalálhatók. Szerintem a
lényeg nem ebben ragadható meg. Késztetést éreztem, hogy töprengő,
kutató emberként megosszam másokkal azt az ismeretanyagot, amelynek
birtokába jutottam. Furcsán hangzik talán, de őszintén gondolom: a
megismerés eredménye nem az én tulajdonom. Ez a történet Kaposvár
dinamikus fejlődésének idején, 1902-1919 között zajlik, és számos, máig
fel nem tárt összefüggésre is rávilágít. Ha csak néhány ember lesz, aki
olvasás közben, vagy a kötet végére érve elgondolkodik, és úgy érzi,
mintha már találkozott volna a könyvben leírtakhoz hasonló jelenségekkel
vagy történésekkel, akkor feltehetően nem téved túl nagyot.
Dr. Gáspár Ferenc
Mit vár a könyvbemutatótól?
Elsősorban érdeklődést, másodsorban toleranciát. Hasznos lenne, ha
már előzetesen belelapoznának a kötetbe, akik megtisztelnek
jelenlétükkel, mert ez lényegesen megkönnyíti az ott elhangzó mondatok,
kérdések és válaszok értelmezését.
Kutatásai alapján hány páholy működött a városban és mikor?
Kaposváron egyetlen páholy volt, a „Berzsenyi”, 1902. novemberétől.
Működését a (többi páhollyal egyetemben) a belügyminiszter 1920-ban
függesztette fel.
Sok egyéb mellett Ön olyan „szupertitkos” dolgokat is szó szerint
közöl, mint a felvételi eljárás szertartása, vagy az egykori
páholytagok teljes listája. Nem fél?
Ha félnék, nem lenne módja erre rákérdezni. Ezt a kötetet én nem a
szenzációhajhászás kedvéért írtam meg, ezért nem is adtam országos
terjesztésbe. Ez a szülővárosomnak szól. Olyan alapossággal és
tisztességgel kívántam megírni, hogy a mai szabadkőművesek is haszonnal
forgathassák.
Most vannak-e Kaposváron szabadkőművesek?
Ez az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés, de pontosítás szükséges.
Különbséget kell tenni a között, vannak-e szabadkőművesek, és van e
páholy. A második felével kezdem:Kaposvár esetében egy politikus úgy
válaszolna: sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom.. Személyes
véleményem szerint a magvetés munkája már befejeződött. Ebből adódik a
válasz a kérdés első felére: szerintem vannak, de ez még nem elég a
páholy létéhez. A könyvbemutatón feltehetően bővebben kell szólnom majd
erről is.
Bejegyzések
