Titkos társaságok, szabadkőművesek és az Egyház – Éves történeti konferenciáját tartotta az OKGYK
27Az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ (OKGYK) október 16-án, csütörtökön tartotta meg 2025. évi történeti konferenciáját a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) városligeti irodaházában Felekezetek és titkos társaságok címmel. A rendezvény szervezője Vajk Ádám, az OKGYK levéltári referense, levezető elnöke Koltai András, a Piarista Levéltár vezetője volt.
A megjelenteket Varga Lajos váci segédpüspök, az OKGYK igazgatója köszöntötte.
A bevezetőben elhangzott: az egyes titkos szövetségek célkitűzéseik szerint különböző kategóriákat képeznek, ezenfelül vegyes formákat is ölthetnek. Vallásos-mágikus szándékkal alapított és működő titkos társaságok ma is léteznek, találunk ilyeneket például az afrobrazíliai kultúrkörben, Haitin, vagy az afrikai és a Dél-tengerek őslakosainál is.
Másik kategória a politikai-világnézeti-forradalmi irányultságú titkos szövetségek. Ezek bizonyos uralkodó szociálpolitikai magatartásformák ellenzékeként, vagy maghatározott fajok, osztályok vagy vallások által formálódnak. Ebbe a csoportba tartoznak a szabadkőművesek, rózsakeresztesek, fenierek, carbonarik, templomosok, újgermánok és a Ku-Klux-Klan.
A harmadik típusú titkos társaságok közé a bűnbandák szövetségei tartoznak, a maffia, a Camorra és a kínai triádok.
A titkos szövetségek struktúráiról szólva a váci segédpüspök kifejtette: egyes kivételektől eltekintve ezeket férfiak alakítják, hierarchikus felépítéssel, amihez személyes titokfegyelem tartozik. Az egyes tagok az „ismeret” különböző fokain állnak, illetve a beavatás egyes szakaszainál tartanak. A szervezet csúcsán áll a „főpap” vagy a „nagymester”.
A titkos társaságok felvételi rituáléja a működési formáknak megfelelően különböző. A természeti népeknél, azaz az őslakosoknál, melyek titkos társaságai animista vallási közösségeket hoznak létre, a beavatás férfiassági rítust és bátorságpróbát jelent. A nyugati világ titkos társaságainál a beavatás titkos jelek, markolatok, jelszavak, tárgyak átadásával történik (szabadkőművesek, rózsakeresztesek), és jellemzően esküt is kell tennie a felvételét kérőnek, mellyel kinyilvánítja a társasághoz való abszolút hűségét. Ha pedig a titoktartást valaki megszegi, az szigorú következményekkel jár.
A rendezvényen az előadók különböző szempontok alapján közelítették meg a titkos társaságokat, kiemelve a szabadkőművesség szerepét.
Péter Róbert egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem docense Mardell Károly és lisszaboni páholya: a Katolikus Egyház és a szabadkőművesség kapcsolata az 1730-as években címmel a portugáliai Lisszabon 1755-ös földrengés utáni helyreállításával hírnevet szerzett mérnök-katona Mardell Károlyról (1695–1763), az első magyar szabadkőművesről és – a több katolikus tagot is tömörítő – lisszaboni páholyáról szóló előadásában a szabadkőművesség „hőskorába” vezetett. A páholy működésével kapcsolatban a Katolikus Egyház vizsgálatot rendelt el még az első, 1738-as egyházi kiközösítés előtt. Az inkvizíciós eljárás során a páholy több tagját kihallgatták, a tárgyalások jegyzőkönyvei ma is olvashatók. Ennek a tágabb történelmi és teológiai kontextusáról szólt az értekezés.
Tevely Arató György tudományos titkár, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának kutatója Habán titkok az apostoli királyság és a közjó eszményeinek malomkövei között: a Magyar Királyság anabaptista telepeinek 1759 és 1764 közti „felszámolása” című előadásából kiderült: 1760 februárjában „az esztergomi metropólia” feje és püspökei, valamint számos kegyúri jogokat gyakorló földesúr a Helytartótanács vallásügyi bizottságánál kelt, erélyes közigazgatási eljárás egyházi támogatását kérő átiratot vehettek kézbe egy Trencsén városában adatolt közbotrány ügyében. A kormányszerv értesülése szerint a szabad királyi városban kereszteletlen tizenévesek élnek a szentségekhez járulásnak és igazhitű nevelésnek még a reménye nélkül is, egy olyan, „ismeretlen és vándorló álfőpapnak” tartogatva magukat, aki csak szűk körben ismert időben, tiltott módon, felnőttként fogja őket megkeresztelni. Mindez a közjóra törekvő katolikus királynő döbbenetét és szigorú elhatározását váltotta ki: az Egyházhoz vagy valamely megtűrt artikuláris felekezethez nem tartozó, anabaptista szektát gyökeresen fel kell számolni az apostoli királyi hatalom országaiban mindenütt, de különösen a Pozsony, Nyitra és Trencsén vármegyében virágzó habán telepeken (egy svájci eredetű, német nyelvű, anabaptista vallású népcsoportra, a hutteritákra utal, akik zárt, kommunisztikus közösségekben éltek és a 16–18. században a Magyar Királyságban is jelentős számban megtelepedtek – a szerk.).
A főpapok és az érintett kegyurak gyorsan és hatékonyan intézkedtek, így elindulhatott egy kevéssé ismert, ám jól dokumentált eljárás, amelynek a végén, 1764-ben a végrehajtó szervek hálaadó jelentésekben méltatták a gondviselő hatalmakat a közbelépés sikeréért. Az eljárás során ugyanakkor számos olyan jelenségre is fény derült, amelyek rávilágítanak a rejtőzködve élő, vallásukat leplezve gyakorló, a megfigyelők számára expressis verbis (kifejezetten, kimondottan – a szerk.) „titkos” közösségek valós, rendszerszerűen nem ismert társadalmi kapcsolataira, valamint szociális normáiban megfoghatatlan, a többségi társadalommal való sajátos együttélésük összefüggéseire.
Forgó András, a Pécsi Tudományegyetem docense Megjegyzések a 18. századi szabadkőműves szerzetesek egyházképéhez című felszólalásában emlékeztetett rá: régóta ismert tény a történeti és irodalomtörténeti szakirodalomban, hogy a 18. század második felében a szabadkőműves mozgalomba számos szerzetespap is bekapcsolódott. Közülük néhányan vezető tisztséget is betöltöttek egyes páholyokban. Tevékenységüket a második világháború előtti publikációk elsősorban a korszellem okozta eltévelyedéssel magyarázták, míg a marxista kutatók többnyire a feudális kereteket szétfeszítő forradalmárokat látták bennük.
Az előadás ezektől az ideológiai magyarázatoktól távolságot tartva elsősorban arra a kérdésre kereste a választ, hogy az érintett személyek írásaiból milyen egyházkép rajzolódik ki, és az mennyiben kapcsolható a korszak vallási reformeszméinek egyes áramlataihoz. Mindezt néhány jellegzetesnek ítélt példán keresztül mutatta be.
Benei Bernadett, az Egri Főegyházmegyei Levéltár levéltárosa, az ELTE HTK Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa Eszterházy Károly egri püspök levelezése a szabadkőművességről címmel rámutatott: 1778–1779 folyamán öt ember levelezett a szabadkőművesség tárgyában Eszterházy Károly püspökkel. Az egri főpap válaszleveleit az 1779. évi protocollum kötet őrzi. Az előadó ezeket a levelezéseket ismertette. Szily János szombathelyi püspök – hasonlóan Eszterházyhoz – elítélte a társaság működését. Szerdahelyi Gábor, a Hétszemélyes Tábla tagja és címzetes curzolai püspök, valamint Hőgyészy András, a Dunántúli Kerületi Tábla elnökének a levelei a szombathelyi szabadkőműves páholy működésébe engednek bepillantást (esküszöveg, tagok, szimbólumok ábrázolása).
Szvetics Jakab Pest-Pilis Solt vármegye főispánja, királyi személynök a fogalmazója, Rátonyi Gábor érdekében ragadott tollat és kérte Eszterházy támogatását. Rátonyi azonban belépett a szabadkőművesek közé, magyar nyelvű levelében a püspök kérésére részletesen ismertette a társaság által vallott eszméket, továbbá arról is tájékoztatta a főpapot, hogy az Egri Egyházmegyéhez köthető személyek tudomása szerint nincsenek a szabadkőművesek között. Eszterházy végül nem volt hajlandó a támogatásáról biztosítani Rátonyit, amit Szveticshez írt válaszlevelében közölt.
Rétfalvi Balázs, a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár vezetője Szombathelyi egyházmegyés papok és a szabadkőművesség a 18. század végén címmel kiemelte: a Szombathelyi Egyházmegyében az 1780-as évektől kezdődően néhány pap és kanonok neve is felmerült a szabadkőművességgel kapcsolatban a vármegyei arisztokrácia mellett. A híreszteléseket nehéz azonban alátámasztani a források szűkössége miatt, viszont a monyorókeréki és zalaegerszegi páholy taglistái fennmaradtak, amelyek több pap nevét is tartalmazzák. A csatlakozás motivációinak és a szertartásokon való részvételnek még inkább nehézkes a vizsgálata, sok esetben a vármegyei közéletben való szerepvállalás, valamint a magyarnyelvűség előmozdítása volt a hívószó. Szily János püspök határozottan ellenezte a szabadkőművesség eszméit, 1795-ben komoly konfliktusba került a szombathelyi gimnázium tanáraival a forradalmi eszmék terjedésétől tartva. Herzan bíboros is figyelemmel kísérte működésüket, diplomáciai szolgálata és a bécsi udvari működése során közelről ismerte a mozgalmat, könyvtárába több témába vágó kötetet is beszerzett.
Vári László művelődéstörténész, független kutató A pozsonyi Hallgatagság páholy viszonya a helyi katolikus szervezetekhez című előadásából kiderült: 1872. február 24-én alakult meg a Hallgatagság (Verschwiegenheit) páholy Pozsonyban. A páholyt a Jánosrendi Nagypáholy védelme alá helyezték, azaz csak az első három szimbolikus fokot használták (inas, segéd, mester). A páholy jelentősebb tagjai: Könyöki József, Kováts György orvos, Batka János levéltáros, Jónás János iskolaigazgató, Majsch Ede festőművész, Michaelis Vilmos lyceumi rektor és Molec Dániel ügyvéd. A páholy talán legjelentősebb külső tevékenysége jótékonysági jellegű volt, gyermek ambulanciát támogattak. Számos jótékonysági koncertet szerveztek, katasztrófák áldozatait segélyezték, szegény tanulók ösztöndíjait fedezték. Jelentős szerepet játszottak a Humanitas és Philantropia emberbaráti egyesület támogatásában.
Számos előadást szerveztek meg és biztosítottak erre kiváló előadókat kapcsolataik révén – csak néhány név ezek közül: Friedrich von Bodenstedt, Wilhelm Jordan, Vámbéry Ármin, Alfred Brehm, Jókai Mór. A páholy a pozsonyi Magyar Kulturális Egyesület alapító tagja volt, s létrehozója az Uránia ismeretterjesztő egyesületnek. A páholy 1889–1990-ben válságba került, amikor a helyi katolikus egyházközség olyan szabályzatot fogadott el, amelyben a választhatóság feltételéül az szerepelt, hogy „Az Egyház törvényei által tiltott társulatoknak nem lehet tagja”. A páholy mai szóval élve „lobbizni” kezdett a szabályzat miniszteri jóváhagyása ellen – sikertelenül. Rakovszky nagymester kibújt a feladat alól, visszadobta a páholynak a labdát, kijelentve, hogy nem kellett volna „pánikolni”, hiszen a szabadkőművesség nem titkos társaság. Pozsonyban egy darabig abbahagyták a páholymunkát, de végül újrakezdték, pontosabban folytatták. Viszont néhányan a katolikusok közül – például Thiard-Laforest József – azonnal, mások – például Batka János – később kiléptek a páholyból.
Petrás Éva történész, Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos főmunkatársa Jezsuita optikával a szabadkőművesek között – Nagy Töhötöm gondolatai az Egyház és szabadkőművesség viszonyáról címmel kiemelte: Nagy Töhötömöt (1908–1979) fordulatokban gazdag élete a 20. századi történelem egyik kortanújává tette. Nevét leginkább a KALOT története okán említi a történettudomány, szerepe azonban nem állt meg a KALOT-nál: 1944 végén átszökött a frontvonalon, hogy a szovjetekkel tárgyalva biztosítsa a mozgalom túlélését; majd 1945–1946-ban többször is a határokon átjutva vitt és hozott híreket a Vatikán és a Magyar Katolikus Egyház számára. 1946 végén Dél-Amerikába helyezték át, ahol Uruguay-ban folytatta szociális munkáit, majd Argentínába települt át.
1948-ban végül elhagyta rendjét, 1952-ben pedig Buenos Airesben belépett a szabadkőművesek közé, az „Estrella del Oriente” (Kelet csillaga) páholyba, majd 1956 után a magyar munkanyelvű „Kossuth páholy” tagja lett. A különböző szabadkőműves fokozatokat gyors ütemben teljesítette, 1963-ban pedig széles körben is ismertté vált Jesuitas y Masones (Jezsuiták és szabadkőművesek) című könyvével, amely 1965-ben magyarul is megjelent, és amelynek kimondott célja volt a „két rend” összebékítése. A könyv felkeltette a magyar kommunista állambiztonsági szervek érdeklődését is, akik együttműködésért cserébe felcsillantották előtte hazatelepülésének lehetőségét. Ezért azonban nagy árat fizetett: 1979-ben bekövetkezett haláláig ügynökként – „Franz Kirchenbauer”, majd „Kőműves Sándor” fedőneveken – foglalkoztatták az Egyház elleni hírszerzés és bomlasztás, valamint a szabadkőművesek megfigyelése területén.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/titkos-tarsasagok-szabadkomuvesek-es-az-egyhaz-eves-torteneti-konferenciajat-tartotta-az-okgyk
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése