Sándor József főmester síremlékét is megrongálták

Megcsonkított síremlékeket látogatott Füzes Oszkár
2010. március 13.	Olvasta 295 felhasználó.
Az elmúlt időszakban megrongált és megcsonkított síremlékeket tekintette meg Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete a Házsongárdi temetőben tegnap délután. A nagykövet kolozsvári látogatása során, a vandalizmus áldozatává vált síremlékek felmérése mellett, megkoszorúzta Márton Áron, Erdély római katolikus püspökének főtéri szobrát, Dsida Jenő költő síremlékét, végül pedig Sándor Józsefnek, az EMKE alapítójának, elnökének, főtitkárának, az Unió Szabadkőműves Páholy nagymesterének [helyesen: főmesterének (Lalo)] utóbbi hetekben megcsonkított síremléke előtt rótta le kegyeletét. A temetői sétán részt vett Gaál György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, Adorjáni Dezső evangélikus püspök, Szép Gyula, az RMDSZ kulturális ügyvezető alelnöke, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke, Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány elnöke, valamint Szilágyi Mátyás a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja. Gaál György a megcsonkított síremlékek történetét ismertette röviden, Adorjáni Dezső pedig elmondta, a rendőrséghez fordulnak az elkövetők megtalálása érdekében. Füzes Oszkár a síremlékrongálással kapcsolatban kifejtette: hivatalos levélben kérte Sorin Apostu polgármestert arra, hogy a városvezetés jobban figyeljen oda a Házsongárd sírjainak védelmére. – Ez nem csak emberjogi vagy kisebbségi ügy – hangsúlyozta a nagykövet, aki szerint mielőbb gátat kell szabni ezeknek a sírgyalázó bűncselekményeknek.

Forrás: http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/39009

Sírrablások a Házsongárdi temetőben

A sírrablás folytatódik
2010. március 09.	Olvasta 202 felhasználó.
Gaal György, a Házsongárd Alapítvány ügyvezető elnöke Március 6-án, szombaton a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság ünnepi közgyűlése után a Házsongárdi temetőbe Balogh Ferenc sírjához koszorúzni kivonuló csoport megdöbbenve fedezte fel, hogy a közeli Sándor-sírról eltűnt a bronz asszony-szobor. Mint a temető gondnokától értesültünk, két hete vették észre a friss rablást. A sírban pákéi Sándor József (1853–1945) nyugszik. Édesanyjának, Sándor Dénesnének (†1893) a Lutheránus temető nyugati kerítése elé emeltetett szép mellszobros sírt, amelyre rávésette: „Légy kímélettel a hamvak iránt, oh ember, kinek szíved van!” Most ő is itt nyugszik. Sándor József az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapítója (1885), majd főtitkára, elnöke, az Unió Szabadkőművespáholy nagymestere  [helyesen: főmestere (Lalo)] volt; a magyar parlamentnek és a bukaresti szenátusnak is tagja. 1918-ban a Székely Nemzeti Tanács elnökéül választották. Minthogy Bukarestben született és végezte iskolái egy részét, jól tudott románul. Eminescu verseinek első magyar tolmácsolóját tiszteljük benne. Lapokat szerkesztett, erdélyi útikalauzt állított össze. A magas talapzaton lévő szobrot csak több ember tudta szerszámokkal lefeszíteni és elvinni. Ezzel már egy hosszú sorozat folytatódik: Kovács György színművész, Kuun Géza orientalista tudós, Incze Ferenc festőművész, Téglás Gábor költő, Keresztes Kálmán szobrász művészi szobrai egymás után tűntek el. A városháza tehetetlen, a rendőrség még annál is tehetetlenebb! Szerencséjükre rövidesen nem lesz már több lopnivaló.

Ravasz László kilépése a kolozsvári szabadkőműves Unió páholyból

Ravasz László kilépése a kolozsvári szabadkőműves Unió páholyból
2007. október 11. 21:57:06

Szeptember végén emlékeztek Ravasz László születésének 125. évfordulójára (1882. szeptember 29., Bánffyhunyad).
A kalotaszegi székely, aki 1921 őszén hagyta el Erdélyt, hogy a magyarországi református egyház vezetője legyen, a szabadkőművesek titkos szervezetéből kilépő kevesek közé tartozott.

Sajtószolgálatunk alább közzéteszi a református püspök saját visszaemlékezését.

---

Nem lesz érdektelen talán, ha [...] közlöm annak a levélnek az eszmemenetét, amellyel a kolozsvári Unió páholyból 1917. február 8-án kiléptem.

"Köztudomású dolog, legalább szabadkőműves pályám alatt többször volt alkalmam nekem is a testvérek helyeslése mellett megállapítani, hogy a magyar szkség-ben [szabadkőművességben] az alapgondolatok egysége mellett a harc módszerére és a szki [szabadkőművesi] életfelfogás világnézeti alapjaira nézve két irányzat áll szemben egymással.

Egyik a régi nemesi örökség, mely a tiszta emberinek szabad kifejezését célozza, s elsősorban önmagunk és az emberi társadalom megújhodásáért küzd. Még ma is ez a felfogás a magyar szkség hivatalos felfogása, amennyiben ez jut kifejezésre alaptörvényeinkben, szertartásainkban, életünk ünnepélyes és állandó megnyilatkozásaiban.

Ez a felfogás teljes türelmet tanúsít minden bölcsészeti, vagy vallásos világnézet iránt s egyiket sem akarja megkötni mindaddig, míg teljes őszinteséggel és teljes erővel az emberi továbbfejlődésnek, mint egyetemes értékgyarapodásnak szolgálatában áll; viszont annyira értékeli és támogatja mindeniket, amennyi jóakaratot és becsületes munkát tanúsít az emberi méltóság örök javainak kifejlesztésében. Jólesik bizonyságot tennem arról, hogy a kolozsvári unió páholy kebelében a vezető egyéniségek magas és tiszta gondolkodása következtében mindig ez a felfogás volt az uralkodó.

A másik, nem hivatalos, de elég tekintélyes rész által képviselt felfogás a szabadkőművességet egy olyan szervezetnek tekinti, amelynek megvan a maga dogmatikai egysége az ateizmusban, adva van filozófiai alapja a materializmusban, ennélfogva első feladata a vallásos ideológiák elleni küzdelem és az etikai relativizmus gyakorlati propagálása, aminek első lépése összes történeti javainknak kimozdítása és lejáratása. Miért, miért nem, de tény, hogy míg az első a páholyok csendes mélyein az önzetlen és névtelen alkotások rejtelmesen születő áldásaiban nyilvánul, a másik a sajtó és az irodalmi propaganda lármás harcaiban érvényesül és úgy jelenik meg a nyilvánosság előtt, mint az igazi szkség [szabadkőművesség] olyan egyetlen és egyetemes formája, amelytől eltérni gyávaság, vagy gyanús elhajlás.

Ha életem továbbra is azokban a keretekben folyt volna le, amelyek között szkségem [szabadkőművességem] elején indult s haladt egészen az utolsó pár évig, helyzetem és gondolkodásom pontosan kijelölte volna az egyedüli helyes irányt: küzdeni a szabadkőművesség kebelében a sz-ség [szabadkőművesség] alkotmányos eszközeivel az ősi, helyes irány feltétlen diadaláért.

De az emberi életet irányító belső kényszerűség világnézetek küzdőterének kellős közepébe állított, ahol a nyilvánosság előtt a publicisztika fegyverével meg kell vívnom a harcot eszményeim és meggyőződésem igazságai mellett.

Ebben a harcban én, aki nemcsak hivatásomnál fogva, hanem legbelsőbb meggyőződésem és boldog tapasztalásom alapján egy vallásos világnézetnek a hitvallója és harcosa vagyok: élesen szembekerültem az új szabadkőmívesség bölcsészeti, vallásos, erkölcsi és társadalompolitikai értékítéleteivel. Így mindinkább kétségtelenné vált, hogy nem maradhatok titokban tagja egy olyan szövetségnek, amelynek a közvélemény előtt jelentkező nyilvánulását nyíltan és határozottan támadom.

Ezért kérem elbocsátásomat... Életem nyárelőjének sok szép ígérete, meleg hangulata ott született, szűkös lelki termésemnek egy pár gazdagabb kalásza ott szökkent szárba, fáj tehát válnom attól a körtől, ahol olyan sokáig otthon éreztem magam."

Ezt a levelet nem olvasták fel a páholyok és körök plénumai előtt, amint kellett volna, mert féltek, hogy nagyon sok kilépés következik utána.

(Ravasz László: Emlékezéseim, Kiadja a Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Budapest, 1992, 200-201. p.) 

Forrás: MVSZ Sajtószolgálat

---

Forrás: http://www.nemenyi.net/default.asp?Location=_freezed&SID=0&AID=1&Direkt=25941

Bogdán Kálmán, a legrégibb szabadkőműves

Bogdán Kálmán, a legrégibb szabadkőműves: Szabad-e szabadkőművesnek lenni? =

Krónika (Kolozsvár), 1999. december 11.

Bodgán Kálmán úgy hiszi, Romániában ő a legrégibb szabadkőműves, hiszen Kolozsváron, az Unió Páholyban hatvanöt éve avatta fel a nagymester, dr. Janovics Jenő. Erdélyben skót, a Regátban pedig francia rítusú páholyok voltak. Erdélyben Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Temesváron, Aradon voltak páholyok, a legfiatalabb páholyt Nagybányán Bogdán édesapja és dr. Bene Sándor alapította. Új páholy megnyitásához szükség volt egy szomszédos ország nagymesterének a jelenléte. A nagybányai páholy megnyitására dr. Balassa Péter akadémikus, nyelvészprofesszor érkezett Budapestről. - Bogdán felsorolt néhány tagot. Kolozsváron a szabadkőművesek között volt Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Vásárhelyi János, Járosi Andor, Ürmössy Antal Márk, dr. Jancsó Elemér, Brüll Manó, Bárd Oszkár, Ligeti Ernő, Lakatos István, dr. Gúzner Miklós, Szegő Imre, Brassóban Kacsó Sándor, Marosvásárhelyen Molter Károly és dr. Fekete Andor.

A kolozsvári „Unió” szabadkőműves páholy helyiségébe a Magyar Szövetség költözik

[Erdélyi Magyar Adatbank]

KRONOLÓGIA
1918. X. 31. – 1929. XII. 31.

1921.
Augusztus 15. – A Magyar Szövetség a kolozsvári „Unió” szabadkőműves
páholy helyiségében megkezdi müködését.

---

Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf10776.pdf