Filozófiai Vitakör - PAPP OSZKÁR: Keleti és nyugati szellemközösség

Filozófiai Vitakör, 509. vitaülés:

PAPP OSZKÁR: Keleti és nyugati szellemközösség – 1998 május 8., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő

Vitányi Pál, a Filozófiai Vitakör alapító tagja a nyolcvanas évek vége óta a Szabadkőműves mozgalom tagja lett, elsősorban családi hagyományokból, nagyapja volt megelőzőleg tagja ennek a szövetségnek. Már régóta szó volt róla, hogy a Filozófiai Vitakört összehozza a szabadkőművesekkel, a két-három éves szervezés most meghozta gyümölcsét: sikerült megnyernie a szervezet magyarországi „nagymesterét”, Papp Oszkár jeles festőművészt, hogy tartson egy előadást a Körben, s hozza el a hozzá közelálló személyiségeket.

A 20.század végén olyan kép alakult ki a közvéleményben a szabadkőművesekről, hogy az egy főleg zsidó, méghozzá kifejezetten cionista szerveződés, s legfőbb célja Magyarországon a nemzeti kultúra destruálása, szétzilálása. Valaha a 18. században kitűnő szellemiségeket sorakoztatott fel, mint pl. Wolfgang Amadeus Mozart, vagy éppen II. József császár.

Papp Oszkár „nagymester” négy rendi kísérővel jelent meg a MÁFI ebédlőjében, s kellemes vitastílusban dialógusszerű előadást tartott. A jelenlévők gyorsan meggyőződhettek róla, hogy igen széleskörű műveltségű emberrel van dolguk, s a magas fokú műveltség nagyon is vonatkozik a filozófiai műveltségre is. Nem igazolódott be az a hiedelem, hogy egy nagyon zárt közösséget jelentenek a szabadkőművesek, s önmagukról semmit sem fognak mondani. Az előadó kifejtette, hogy az ő „páholyuk”, egy skót típusú páholy, de Magyarországon még többféle szerveződésük is van. Arra a kérdésre, hogy valóban elsősorban zsidókat vesznek-e fel a páholyba, azt felelte, hogy ez egyáltalán nem szempont, ő maga sem zsidó, s a vele eljött négy testvére sem. Valaha, különösen a 19.század második felében, 20. század elején „nem kizárt”, hogy igen sok zsidó tagja volt a páholyoknak. Detre Csabának arra a kérdésére, hogy ma már nem jellemzők a zsidók a szabadkőművességre, nem az húzódik-e meg, hogy a mozgalom vesztett súlyából, hiszen a zsidókról köztudott, hogy igen jó érzékük van a kurrens szervezetek, mozgalmak elfoglalásában. Erre a „nagymester” azt felelte, hogy „nincs kizárva, a szabadkőművesség bizonyára nem napjainkban éli virágkorát.”

Az előadó nem adott közre írásbeli anyagot, feljegyzéseim (d.cs.) az összejövetelről:

Papp Oszkár előadása elsősorban arról szólt, hogy számára a keleti világnézetek sokkal emberibbek a pragmatikus nyugati világszemléleteknél. „A taoizmus a legszimpatikusabb világnézet” – jelentett ki az előadó, mert az „folyamatos és állandó átlényegülést jelent.” Míg nyugaton az „evolúció” eszméje vált meghatározóvá, aminek alapja a „létért folyó harc”, addig Keleten valami olyasféle eszme, amit Nyugaton „koevolúciónak” szokás nevezni.

„Kínaiaknál nem a produktum a cél, hanem az attitűd. Ezzel függ össze az is, hogy az írás és a festészet Kínában nem válik külön.”

„Keleten elsősorban ciklusokban gondolkodnak, míg Nyugaton a lineáris gondolati modellek dominálnak.”

„Nyugaton: létharc, Keleten: létszolidaritás.”

Nyugaton: „polüverzum”, Keleten: univerzum.

Hozzászólások:

Vecsernyés György: Keleti ember a világgal együtt él, a nyugati kívülről nézi, vagy inkább meghódítja. Nyugaton nincs harmónia ember és világ között.

Zoltán Tamás: Ez a kelet-szimpátia vajon az előadó, vagy a szabadkőművesek ideológiai beállítottsága?

Papp Oszkár válasza: Természetesen az én személyes világnézetem. Nem tudnék általános szabadkőműves világnézetről beszélni.

Az összejövetelt szokatlan esemény zavarta meg: Bánhegyi Zsolt a szabadkőműves csapat tagja, még a vitaülés közben, 19h körül eltávozott az ebédlőből. Abban a pillanatban amikor becsukta maga mögött az ajtót, a Földtani Intézet egész palotájában kialudtak a lámpák. A beszélgetés az ebédlőben folytatódott, de Detre Csaba kiment a folyosóra, hogy megtudja mi történt. Az elektromos művek 19:30 körül kiszálltak a Földtani Intézetbe, de képtelenek voltak az elektromos zavar nyomára bukkanni. Végül 20:30 körül széttárt karral eltávoztak, de abban a pillanatban, hogy ők eltávoztak, a lámpák újra felgyúltak a palotában. Általános volt a vélemény, hogy ez az egész elektromos csoda. Az esetet sokan a szabadkőművesek látogatásával hozták kapcsolatba, különösen Bánhegyi Zsolt távozásával. Dudich Endre kijelentette, hogy hallott már ilyesmit a szabadkőművesekkel kapcsolatban …

Forrás: http://filozofia.wplanet.hu/fv_tortenet_1998.doc