Sikeres PhD védés szabadkőműves témából

Péter Róbert sikeresen megvédte 2006. november 16-án Szegeden a "The Mysteries of English Freemasonry: Janus-Faced Masonic Ideology and Practice between 1696 and 1815" című PhD értekezését.

Lásd: http://szkp1.blogspot.com/2006/11/phd-vedes-peter-robert-mysteries-of.html

150 éve született Bókay Árpád orvosprofesszor

150 éve született Bókay Árpád orvosprofesszor

Szerző: Fülep Erzsébet

2006.09.29 10:52

Bókay Árpád születésének 150. évfordulója alkalmából a Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény és a Bókay Árpád Általános Iskola - a XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzatának támogatásával ünnepségsorozatot szervezett. A megemlékezés egyik állomásaként szeptember 28-án Bókay emléknap és emlékkiállítás volt a polgármesteri hivatal dísztermében.

Az előtérben kilenc nagyméretű tablót láthattunk, amely végig követi Bókay életét, munkásságát, pestszentlőrinci tevékenységét. Képek, iratok, Bókay naplójából származó idézetek segítségével ismerhettük meg a családot, az 1850-70-es évek Pestjét, és a következő évtizedek Szentlőrinc-pusztáját, annak fejlődését, felidézte a Bókay-nyaraló hangulatát. Korábban a SzeptEmber Feszten láthattuk a tablókat, melyet akkor is nagy érdeklődés kísért.
Az ünnepségen Babák Sándorné a Bókay iskola igazgatója köszöntötte a vendégeket, akik között ott voltak a Bókay-család képviselői is.
Dr. Mester László polgármester, országgyűlési képviselő, emlékezett meg a neves orvosprofesszorról, majd Bókayról elnevezett iskola diákjai adtak ünnepi műsort.
Frank Gabriella, a Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója  ismertette a születésnapi pályázat eredményét.
Dr. Rácz Dánielné (Bókay Árpád dédunokája) a család nevében köszönte meg a megemlékezést dédapjáról, Bókay Árpádról.
Az emléknap előadásokkal folytatódott, hogy még jobban megismerhessük Bókay Árpád életét, munkásságát. Elsőként dr. Téglás Tivadar helytörténész beszélt „Bókay és Pestszentlőrinc” címmel, s átfogó képet nyújtott az orvos professzor életéről, munkásságáról és kerületünk fejlődésében vállalt szerepéről.
A következő előadó Jobst Ágnes volt, a Történeti Hivatal könyvtárosa, korábban pedig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és levéltárban dolgozott. Kutatási területe a 20. századi magyar sajtó története, régi kalendáriumok. Ő „Egy jeles orvos a régi Pestről” címmel tartott előadást.
Végül dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes, matematikai nyelvészetből doktorátus, történelemből, és egyedül Európában szabadkőművességből kandidátus tartott előadást „Bókay és a szabadkőművesség” címmel.

Bókay Árpád orvos, (1856.08.15- 1919.10.20.)
1856. augusztus 15-én született Pesten, 150 évvel ezelőtt. Édesapja, id. Bókay János kiváló gyermekgyógyász volt. 1879-ben az ő kezéből vehette át orvosdoktori oklevelét fia, aki diplomája megszerzése után először az egyetem gyógyszertani intézetében, majd Korányi Frigyes belgyógyászati klinikáján kezdett dolgozni tanársegédként. 1883-tól egyetemi magántanár, 1883-1890 között az általános kórtan és gyógyszertan professzora a kolozsvári egyetemen, majd 1890-ben kinevezik a gyógyszertan nyilvános rendes tanárának a budapesti orvosi karon, ahol egészen haláláig, 1919-ig dolgozik. Mindkét egyetemen betöltött dékáni tisztséget, a MTA levelező tagja, számos egyesület, többek között a Budapesti kir . Orvosegylet , Magyar Országos Gyógyszerész Egylet, Országos Közegészségi Tanács tisztségviselője.
A Magyar Orvosi Archívum című folyóirat egyik szerkesztője és alapítója. Vénygyűjtemény című könyve sok orvos számára jelentett nagy segítséget a receptek írásához, éppúgy, mint a Belgyógyászat kézikönyve című könyvsorozat, melyben társszerzőként dolgozott. Jelentős szerepet vállalt a hazai gyógy- és ásványvizek, gyógyfürdők népszerűsítésében az Országos Balneológiai Egyesület alelnökeként, és számos tudományos és népszerűsítő kiadvány szerzőjeként.
Felesége ( Herrich Szidónia) családja birtokolta a Bókaytelep területét a 19. század végén, kertjük, nyaralójuk a mai Bókay-kert . Az itt töltött időről a neves orvosprofesszor naplójában is sokszor ír. A Herrich örökösök megbízottjaként a család és a kialakuló Pestszentlőrinc község érdekeinek képviselője, a település fejlődésének támogatója (A századfordulón kezdődik meg a Bókaytelep teljes területének parcellázása).

 Fotók:
1-2: Dr. Rácz Dánielné (Bókay Árpád dédunokája)

Kapcsolódó előadás: http://szkp1.blogspot.com/2006/09/eloadas-berenyi-zsuzsanna-agnes-bokay.html

Kapcsolódó cikk: http://szkp4.blogspot.com/2010/01/berenyi-zsuzsanna-agnes-bokay-arpad.html

Mais Karl, Dr.: Barlangokról, kertépítészetről és szabadkőművességről

Mais Karl, Dr.: Barlangokról, kertépítészetről és szabadkőművességről MOZART idejében – a 18. sz. végétől a 19. sz. elejéig

ALCADI ’06 NEMZETKÖZI KONFERENCIA

Az 1992-ben első ízben Budapesten megrendezett, az Alpok, Carpátok és Dinaridák területének kutatástörténetével foglalkozó konferencia-sorozat (1994 Semriach/Ausztria, 1996 Postojna/Szlovénia, 1998 Liptószentmiklós/Szlovákia, 2000 Zadar/Horvátország, 2002 Gorizia/Olaszország, 2004 Morva-karszt/Csehország) színhelye ez évben ismét Budapest volt. A Társulat rendezésében sorra kerülő konferenciára betegségek és hivatali elfoglaltságok miatt a szokottnál kevesebben érkeztek: Ausztriát 4 fő, Szlovéniát és Csehországot 2–2, Horvátországot, Németországot és Svájcot 1-1 fő, míg a rendező Magyarországot 7 fő képviselte. A konferenciát követő kirándulás a Bihar hegység kutatástörténeti szempontból érdekes néhány barlangjába vezetett, így a magyar előadások is zömmel ennek a területnek kutatástörténetével foglalkoztak.
Szeptember 24-én délben történő megnyitás után az alábbi előadások hangzottak el:
– Dr. Dénes György: Luch említése Szilicei-fennsíkon egy 1243. évi oklevélben
– Eszterhás István: Mondák és elbeszélések a Vajdavár barlangjáról (Észak-Magyarország)
– Dr. Patay Pál: Mondák két barlangról
– Dr. Kranjc Andrej: A karszt fogalma B. Kuripešič és E. Čelebija (XVI. És XVII. sz.) útleírásaiban
– Dr. Lénárt László: Meleg és langyos karsztforrások a török kori időktől a Bükkben és a Gömör-Tornai-karszton
Az előadások közben a résztvevők megtekintették a Szemlő-hegyi-barlangot.
Szeptember 25-én délelőtt és délután folytatódtak az előadások:
– Holzmann Heinz: Turizmus Szlovéniában 1800 körül
– Dr. Mais Karl: Barlangokról, kertépítészetről és szabadkőművességről MOZART idejében – a 18. sz. végétől a 19. sz. elejéig
– Božić Vlado: A Krk szigetén levő Biserujuka-barlang magyar hasznosítási terve – 1910-ből
– Takácsné Bolner Katalin: Az osztrák-magyar hadsereg felkérésére végzett barlangkutatások Montenegroban, 1916
– Flack Josef: Egy elfelejtett barlang Graz területén – a „Remetelak”
– Székely Kinga: Téglás Gábor és az erdélyi barlangkutatás
– Hazslinszky Tamás: Czárán Gyula (1847–1906) barlangokkal kapcsolatos tevékenysége
– Székely Kinga: Paur Géza festő és Fekete váradi fényképész erdélyi barlangképei
– Takácsné Bolner Katalin: A. E. Bielz (1827–1898) és az első erdélyi barlangkataszter
Drbal Karel: Régi grafikák és aláírások cseh idegenforgalmi barlangokban címmel mutatott be posztert.
Ezt követően a Pál-völgyi-barlang megtekintése, majd a zárófogadás következett.
Szeptember 26–30. között került sor a már említett autóbuszos tanulmányi kirándulásra, összesen 12 (3 osztrák, 2 szlovén, 1–1 horvát, német és svájci, valamint 4 magyar) résztvevővel.

Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat, 1025 Budapest, Pusztaszeri út 35,
Tel.: 36-1/346-0494 oder 346-0459, e-mail: mkbt@t-online.hu

Forrás: MKBT TÁJÉKOZTATÓ, 2007 január - február http://www.epa.oszk.hu/00400/00438/00115/

Kapcsolódó program: http://szkp1.blogspot.com/2006/09/eloadas-dr-mais-karl-barlangokrol.html

AMMLA konferencia Budapesten

A Szabadkőműves múzeumok, könyvtárak és archívumok szövetségének (AMMLA) 2006-os konferenciáját Bécs és Budapest rendezte közösen június 15-18. között. A budapesti program előadásai 17-én voltak, míg 18-án a réstvevők megtekintették a Nemzeti Múzeum Szabadkőműves gyűjteményét.

A teljes itteni program:

AMMLA

Association of Masonic Museums,
Libraries and Archives
in Europe

AMMLA Conference 2006

15.06. – 18.06.
Vienna – Budapest

17.6. Budapest
Conference part B at the National Museum of Hungary

15.00 A look at the trestle boards in French collections Mollier Pierre
15.45 Coffee
16.15 Latest updates on the data archives: libraries and artefacts forum
17.00 Developments in explaining freemasonry
Examples of small presentations of masonic habits and ideas
Clements, Dennis, Hanke
17.30 “résumé and outlook” : subjects for the coming year - forum
18.00 End of conference part B
19.30 Dinner

18.6. Budapest

9.00 Visit to the Masonic Collection of the National Museum


A program részletesebben:

17.6. Budapest
Conference part B at the National Museum of Hungary


15.00 Mollier Pierre : A look at the tracing boards in French collections
One of the latest acquisitions of the Museum of the Grand Orient de France,
18th-century tracing boards of the Lodge of Perpignan.
Members can contact Pierre Mollier or the Secretary if they want have his text ( in French).

16.15 Latest updates on the data archives: libraries and artefacts
Discussion on using database for libraries – archives.
Germany : 3 databases can be consulted on the Internet
United Kingdom : research is possible on the Library and Museum website
France : the number of visitors has increased since the Internet site
Tomas Charles : develops the idea of creating a website with a virtual museum

Conclusion : Why not try to work together more closely on this item?

17.00 Developments in explaining freemasonry
Examples of small presentations of masonic habits and ideas
Clements, Dennis, Hanke

Roland Hanke : Chairman of the Masonic Museum Bayreuth
Presents a Masonic quiz
example of a question : Show participants a series of photos and documents and ask them if they recognize who is / was a Freemason and who is / was not.
This was shown to the public in the Deutches Freimaurermuseum.
The aim was to show the world of Freemasonry in a pleasant way to non-Masons.
Another example : playing cards with reproductions of German Masonic Temples


DENNIS MARC : Curator of The Library and Museum of Freemasonry

Realisation of a virtual exhibition in the Open Air Museum at Beamish (County Durham) . Transfer of a 19th-century Masonic Temple. The Duke of Kent inaugurated the building / Masonic Temple on 19th September 2003. One of the aims is the exteriorisation of Masonic activities in the United Kingdom.

http://www.beamish.org.uk/

17.30 “résumé and outlook” : subjects for the coming year forum

Clements Diane : Director of The Library and Museum of Freemasonry London

A touring exhibition on the crucial year 1913 will be ready in 2008. She asks the members to send her information about important events / evolutions etc. in their country in 1913.

Hannesson Jon-Thor : Curator Museum Iceland
Proposes a lecture on the latest developments to prepare / present an exhibition.

Idea of a travelling exhibition – This has already been proposed by Michael Kraus (Austria).

Ceccaldi Stéphane : Grande Loge de France – Museum – official national curator – supports this idea : The original artefacts are in the museum, why not complete them with facsimile of other museums?
He also proposes an item for 2007 about table lodges.

Hanke Roland : Chairman of the Masonic Museum Bayreuth


Thanks to all participants for their contributions and especially Rüdiger Wolf for the organisation in Vienna and Eszter Aczél for the Budapest Congress.

Évforduló - 250 éve született Martinovics Ignác

Évforduló - 250 éve született Martinovics Ignác (FOTÓ )

2005.07.20. 05:59

2005. július 20., szerda (MTI) - Kétszázötven éve, 1755. július 22-én született Pesten Martinovics Ignác, a magyar jakobinusok összeesküvésének vezetője.

Apja századosként szolgált magyar nemes volt, aki még fia
kiskorában meghalt. Az anyagi gondokkal küszködő anya a
ferencesekhez adta be gyermekét, aki szerzetesként szerzett
teológiából és filozófiából doktorátust, de érdekelték a
természettudományok is. Nyughatatlan természete azonban nehezen
viselte a kötöttségeket, sokszor összezördült rendtársaival, ezért
1780-ban Brodba helyezték át. Itt sem bírta sokáig, inkább tábori
lelkésznek állt, s így ismerkedett meg a lengyel Potocky Ignác
gróffal. Az ő társaságában és pénzén beutazta egész Európát, ahol
számos ismert tudóssal és kevésbé ismert szabadkőművessel talált
kapcsolatot. Martinovics a felvilágosodás híve lett, a hazai
változásokat II. József felvilágosodott uralkodótól remélte.
Tudományos művei felkeltették az udvari tanügyi bizottság
elnökének figyelmét, s 1783-ban a lembergi (mai nevén lvivi)
egyetemen a természettan tanárává és a bölcsészeti kar dékánjává
nevezték ki, állását 1791-ig megtartotta. Martinovics több
matematikai és kémiai tanulmányt írt, kísérleteket folytatott,
találmányokat alkotott, tíz nyelven írt, beszélt és fordított.
1787-ben nézeteit Filozófiai tanulmányok című munkájában fejtette
ki, ez az első következetesen materialista, ateista filozófiai mű.
Martinovicsot azonban hatalmas becsvágy fűtötte, Lemberget szűknek
érezte. 1790-ben megpályázta a pesti egyetem katedráját, de
elutasították. A sértett tudós Bécsbe utazott, ahol megismerkedett
Gotthardi Ferenccel, az új király, II. Lipót titkosrendőrségének
főnökével. A kudarc után másképp próbált érvényesülni, és
beleegyezett abba, hogy adatokat szolgáltat azokról a
szabadkőművesről és jezsuitákról, akikkel kapcsolatba került. Tette
mindezt úgy, hogy pár hónappal korábban kelt röpiratában még az
oligarchia és az egyház hatalmának megdöntésére, polgári reformok
bevezetésére buzdított. Nem csak ügynöki szolgálatai elismeréséül
1791-ben udvari vegyésszé és cs. és kir. tanácsossá, majd szászvári
apáttá nevezték ki, ő pedig szorgosan gyártotta a reformjavaslatokat.
Lipót halála után, I. Ferenc trónra lépésekor állásából
elbocsátották, a kabinetiroda külpolitikai részlegébe osztották be,
de itt sem sokáig maradhatott. Egy ideig még írogatta jelentéseit és
javaslatait, de választ nem kapott, sőt, a liberalizálódást és a
nemzeti törekvéseket elutasító I. Ferenc elkoboztatta Martinovics
három névtelenül megjelent, lázítónak minősített munkáját is. Az
ateista szászvári apát ismét új irányban próbálkozott: titkos
szervezkedésbe kezdett. Iratokban támadta a cenzúrát, a Habsburgok
magyarországi politikáját, műveit a szabadkőművesek és a francia
forradalom eszméivel rokonszenvező illuminátusok terjesztették.
Martinovics 1794 tavaszán a párizsi jakobinusok mintájára két
titkos szervezetet hozott létre: a Reformátorok Társaságában a hazai
nemesi reformereket, a Szabadság és Egyenlőség Társaságában a
jakobinus eszmék híveit tömörítette. A két társaság számára francia
és latin nyelven külön programot (kátét) írt. A főigazgató szerepét
maga vállalta, az igazgatói tiszt a reformereknél Sigray Antal gróf,
a másik társaságnál Hajnóczy József, Laczkovics János és Szentmarjay
Ferenc feladata lett.
A szervezkedésnek mindössze pár száz, a magyar vezető
értelmiségből kikerült tagja volt, de még így sem jártak el kellő
óvatossággal, s a titkosrendőrség hamar tudomást szerzett
tevékenységükről. 1794. július 24-én (majdnem egy időben a párizsi
jakobinusok bukásával) Bécsben huszadmagával letartóztatták
Martinovicsot, majd az ő vallomása és a besúgók jelentése alapján az
egész összeesküvést felgöngyölítették. Augusztusban fogták el Budán
az igazgatókat, majd az év végéig társaikat is, az őrizetbe vetteket
előbb Bécsbe vitték, de a vármegyék tiltakozása miatt visszahozták
őket Budára.
A magyar jakobinusok pere különleges szabályok mellett, a
nyilvánosság teljes kizárásával folyt. A vizsgálatokat 1795. április
20-án fejezték be, a mintegy ötven vádlott közül 18-at ítéltek
felségsértésért és hazaárulásért halálra, közülük végül hetet
végeztek ki. Martinovics ítéletét azzal súlyosbították, hogy a fő-
és jószágvesztés mellett végig kellett néznie a többiek kivégzését.
Martinovicsot 1795. május 18-án kitették az egyházi rendből, majd
két nappal később a "generális kaszálóréten" Sigray, Szentmarjay,
Laczkovics és Hajnóczy után őt is lefejezte a bakó. (A kivégzés
helyszíne ekkor kapta a Vérmező nevet.) A kivégzetteket titokban
temették el, sírjukat csak 1914-ben találták meg, ekkor újratemették
őket, majd 1960-ban a Kerepesi temető díszsírhelyeibe kerültek.
Martinovics kiváló képességű, ugyanakkor gyenge és nagyravágyó
ember volt, ez okozta tragédiáját is. Egy értékelés szerint "egy
személyben volt bátor hős és aljas áruló, összeesküvő és
rendőrspicli, kitartó, nyíltszívű barát és hazug manipulátor". Nem
éppen feddhetetlen jelleme nagyban hozzájárult ahhoz, hogy
mártírsorsa nyomán sem példaképként, inkább tragikus alakként maradt
meg az emlékezetben.
A magyar jakobinusok későbbi megítélése ellentmondásos: egyesek,
így az 1848-as forradalmárok s Petőfi vállalták, elődjüknek
tekintették mozgalmukat. Mások, mint Fraknói Vilmos püspök-történész
- aki Martinovics udvari kapcsolatait feltárta - istentelen
lázadóknak minősítették őket. Az első alapos történelmi kutatást
Benda Kálmán végezte el 1957-ben, majd Elek Judittal - aki filmet is
rendezett róluk - kiadta a per válogatott anyagát is Vizsgálat
Martinovics Ignác szászvári apát és társai ügyében címmel.
(Kép a Fotóbank Panoráma mappájában)
(Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)
+++

A kőoroszlánok felújítására adtak

Délmagyar.hu

2005.07.19. 14:19

Százezer forinttal támogatta a Móra Ferenc Múzeum előtti kőoroszlánok fölújítását a szegedi Universum szabadkőműves páholy.

Szegedi szabadkőművesek 100 ezer forinttal járultak hozzá a Móra Ferenc Múzeum előtti kőoroszlánok restauráláshoz. A Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Egyesület szegedi Universum Páholya támogatásáról Nacsády Péter, a páholy tagja, korábbi főmestere tájékoztatta lapunkat. Amint arról hírt adtunk, a múzeum „oroszlánrészvények" kibocsátásával gyűjt pénzt az 1896-ban emelt közművelődési palota lépcsőjét őrző mészkőszobrok felújítására.

A múzeum a Szeged Első Lion's Clubbal közösen hirdette meg az oroszlánrész programot. Ennek lényege: oroszlánrészrészvényhez juthatnak azok, akik anyagi hozzájárulással segítik a restaurálást, vagy vásárolnak az alkalomra kiadott képkirakóból. A kiemelt támogatók nevét tábla örökíti meg a szobrok talapzatán. Marton Árpád, a múzeum rendezvényszervezője elmondta: az egyik oroszlánszobor fölújítására való pénz, mintegy egymillió forint, már összegyűlt.

Forrás: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/a_kooroszlanok_felujitasara_adtak/101700/

Képzőművészet - 85 éve halt meg Benczúr Gyula

Képzőművészet - 85 éve halt meg Benczúr Gyula

2005.07.14. 11:09

2005. július 14., csütörtök (MTI) - 85 éve, 1920. július 16-án halt meg a Nógrád-megyei Dolányban Benczúr Gyula festőművész.

1844. január 28-án született Nyíregyházán evangélikus családban,
ahol vallásos és hazafias nevelést kapott. Kassán végezte a
középiskolát, s először e felvidéki városban, a Klimkovits testvérek
magániskolájában tanult festeni és rajzolni. 1861-től a müncheni
Képzőművészeti Akadémián fejlesztette tudását, 1864-1868 között H.
Anschütz, majd Karl von Piloty növendéke volt, s egy ideig együtt
dolgozott Szinyei Merse Pállal. Korai alkotásai romantikus életképek
(Balatoni halásztragédia) és biedermeier arcképek (Etelka, Gizella)
voltak, de Szinyei és Paál László hatására plein air képeket is
festett (Erdei tájkép, Pihenés az erdőben).
Első nagy sikerét 1866-ban aratta Pesten Hunyadi László búcsúja
című történeti képével. A nemzeti romantika nálunk Székely Bertalan
és Madarász Viktor műveiben jelentkezett először, Benczúr művészete
hozzájuk kapcsolódott, bár az ő piktúrájuk tartalmi mélységeit nem
érte el. Már az olyan korai, a nemzeti érzések inspirálta művein
fellelhető a kivételes ábrázolókészség és a kiváló rajztudás, mint a
II. Rákóczi Ferenc elfogatása (1869) és a Vajk megkeresztelése
(1876), amelyeken a clair-obscure, a fény és árnyék kontrasztja
érvényesül. Mestere, Piloty historizmusával szemben témái
aktualitást is tartalmaztak, a nemzet elnyomása elleni tiltakozásból
fakadtak.
Olasz- és franciaországi tanulmányútján főleg a barokk mesterei,
Tiziano, Tiepolo, Tintoretto és Rubens hatottak rá. II. Lajos bajor
király rokokó témákat rendelt nála: a XV. Lajos és Dubarry 1874-ben
készült el, ezt követte a XVI. Lajos és családja a versailles-i
palota megostromlásakor. A bajor uralkodó kineveztette a müncheni
akadémia tanárává, s 1876-tól 1883-ig itt dolgozott. Ekkor hívták
haza az első magyar művészképző, a Mesteriskola igazgatójának.
Benczúr munkássága nyomán a XIX-XX. század fordulójának kedvelt
műfajává vált a reprezentatív portré. Az arisztokrácia és a
politikai élet alakjairól készült művei közül nevezetesek a gróf
Károlyi Lászlóné, I. Ferenc József, Erzsébet királyné, Rudolf, Tisza
Kálmán, gróf Tisza István, Trefort Ágoston, Mikszáth Kálmán, I.
Ferdinánd bolgár cár arcmását megörökítő képei.
Utolsó alkotói korszakában készült a Habsburgok szerepét kiemelő
Budavár visszavétele (1896), s hasonló hangulatú volt az 1944-ben
elpusztult Millenniumi hódolat is. Késői történelmi tablóin
világosabb kolorit érvényesül, mint pl. a királyi vár
Hunyadi-termébe tervezett nyolc monumentális kompozíció két
elkészült darabján: a Mátyás fogadja a pápa követeit (1915) és a
Diadalmas Mátyás (1919) című alkotásain. Számos önarcképet, továbbá
mitológiai tárgyú képeket is készített: Bacchánsnő, Perseus és
Andromeda. Virágokat és puttókat festett a Mályvák között és a Vénus
galambjai című vásznain. Kései korszakában is alkotott néhány
realista, plein-airhoz közelítő képet (Nő erdőben, Olvasó nő), és
számos bibliai tárgyú képet is (Házasságtörő nő, Bűnbánó Magdolna,
Jézus az Olajfák hegyén).
Benczúr a XIX. századi magyar történeti, akadémikus festészet
jelentős alakja, a millennium időszakának legünnepeltebb művésze
volt. 1906-ban kinevezték a főrendiház örökös tagjává, s 1910-ben
lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1876 óta szabadkőműves is
volt. A kor hivatalos festőjeként elhalmozták megrendelésekkel és
kitüntetésekkel. Műveit kiváló rajztudás, teátrális, barokkos
kompozíció, látványos, pompázatos ruházat és tartozékok, olykor
naturalista megoldások jellemzik.
Benczúr Gyula 1920. július 16-án halt meg birtokán, a
Nógrád-megyei Dolányban, amelyet később Benczúrfalvának neveztek el.
Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, valamint számos vidéki és külföldi
múzeum őrzi. 2001-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.
(Fotó az MTI Fotóbankjának Panoráma mappájában)
(Panoráma)
+++