Keresztessy Csaba: A budapesti szabadkőműves szimbolikus nagypáholy épülete

Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és az Állami Műemlékhelyreállítási és Res­taurálási Központ közös évi tudományos beszámoló ülését 1995. március 6-7-én tartották az ÁMRK Központi épületének (Budapest, Dugovics Titusz tér 15.) pinceklub­jában.


Március 6.
Géczy Csaba: Megnyitó
Elnök: Juan Cabello

László Csaba: Pannonhalma
Balázsik Tamás: Előzetes beszámoló a szikszói református templom kutatásáról
Csengéi Péter - Gere László: Jelentés a városlődi, volt karthauzi kolostor területén végzett régészeti kutatásról
Fülöp András - Simon Zoltán - Adrian Andrei Rusu: A nagyváradi vár régészeti kutatása

Elnök: László Csaba

Gere László: A szigligeti vár régészeti kutatásának újabb eredményei
D. Mezey Alice: Bajna, Sándor-Metternich - kastély kutatási helyzetképe Elnök: Sedlmayr János
F. Mentényi Klára - László Csaba: Kőszeg, Kelcz-Adelffy - árvaház kutatása
Keresztessy Csaba: A budapesti szabadkőműves szimbolikus nagypáholy épülete
Sonkoly Károly: Pécs, Szent István tér 8. udvari épületének műemléki kutatása

Megalakult a skót rítusú Nagytanács

1995. február 25-én - ünnepélyes keretek között - megalakult a skót rítusú Nagytanács a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy keretei között.

Forrás:

Kelet - a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy hivatalos lapja

2000/1

Kapcsolódó cikk: http://aprofan.blogspot.com/2007/10/skot-ritusu-szervezetek-magyarorszagon.html

Pert nyertek a szabadkőművesek – Hetvenévnyi illegalitás után

Pert nyertek a szabadkőművesek – Hetvenévnyi
illegalitás után.

Évtizedes ügy végére tett pontot 1994. december
20-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság.
Igaz, csak elsőfokon érvényes az ítélet, amely
értelmében a Magyarországi Szimbolikus
Nagypáholy 70 év után újra birtokba veheti a
Podmaniczky utca 45. szám alatti székházát,
amelyben jelenleg az ORFK igazgatásrendészeti
főosztálya működik. Az elsőfokú ítéletnek – a
nagypáholy nagymestere, Jobbágyi György szerint
– nem csak a magyar szabadkőművesek
szemében van szimbolikus jelentősége.

(Magyar Hírlap, 1995. január 9. 8. old.)

Páholyház visszavétel?

HVG 1995/01. szám, 15-16. oldal • 1995.01.07.

PÁHOLYHÁZ VISSZAVÉTEL?

Az egykori szabadkőműves páholyház tulajdonjogának az 1950-es állapotok szerinti helyreállítását rendelte el elsőfokon a napokban a Pesti Központi Kerületi Bíróság (HVG, 1994. december 17.). A Podmaniczky és Vörösmarty utca sarkán álló, 1037 négyzetméter alapterületű ingatlant, amelyben jelenleg az Országos Rendőr-főkapitányság (Orfk) igazgatásrendészeti főosztálya működik, 45 évvel ezelőtt egyoldalú jognyilatkozattal, ellenszolgáltatás nélkül vette állami tulajdonba az eddigi információk szerint a Belügyminisztérium (BM). Az 1886-ban megnyitott páholyház építtetője, a működését 1989-ben felújító Magyar Szimbolikus Nagypáholy a bírósági tárgyaláson az Alkotmánybíróság 27/1991-es határozatára hivatkozva azzal érvelt, hogy a hajdani ingatlanrekvirálás az akkor hatályos jogszabályok szerint is törvénysértő volt. A négyszintes szabadkőműves palota (amely egyike annak a 11 rendőrségi épületnek, amit az Orfk a Teve utcai 65 ezer négyzetméteres új rendőrszékház felépítéséért cserébe át kíván adni a Postabanknak) tulajdonjogáért a harc folytatódik: a BM – mint azt a tárca jogi képviseleti főosztályán megtudtuk – az elsőfokú ítélet megváltoztatását, vagyis a szabadkőművesek keresetének elutasítását fogja kérni a Fővárosi Bíróságtól.

Kapcsolódó hírek:

http://szkp3.blogspot.com/1996/06/szabadkomuvesper-vesztes.html
http://szkp3.blogspot.com/1994/12/per-szabadkomuves-szekhazert.html

Per a szabadkőműves székházért

HVG 1994/50. szám, 96. oldal • 1994.12.17.

PER A SZABADKŐMŰVES SZÉKHÁZÉRT

Zsaruk a páholyban

Precedens értékű pert indítottak egykori budapesti páholyházuk visszaszerzéséért a hazai szabadkőművesek. A bírósági eljárás más olyan szervezeteket is érinthet, amelyektől évtizedekkel ezelőtt szintén „egyoldalú jognyilatkozattal” kobozta el székházukat a magyar állam.

Kilencvenkilencedik éve áll Budapesten a Podmaniczky és Vörösmarty utca sarkán a hazai szabadkőművesek egykori „temploma”. A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy által közel félmillió korona költséggel emelt épületet eddigi története során kétszer, 1920-ban és 1950-ben kobozta el évtizedekre az eredeti tulajdonostól a Belügyminisztérium (BM). A jelenleg a Budapest VI. kerület 28 670. helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlan visszaszerzéséért ötödik éve folytat küzdelmet a hazai szabadkőművesek 1989 óta ismét bejegyzett, angolszász orientációjú csoportja. A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy kontra Belügyminisztérium perben – amelyben épp e héten tartanak ismét tárgyalást – alighanem precedens értékű döntésnek kell születnie arról, visszakaphatják-e elvett ingatlanaikat a négy-öt évtizeddel ezelőtt kifosztott, majd évtizedekre eltűnt, ám időközben újra feltámadt szervezetek.

A Szimbolikus Nagypáholy már 1991-ben is tett egy kísérletet a Podmaniczky utca 45. visszaszerzésére. Keresetét akkor a Pesti Központi Kerületi, a Fővárosi és a Legfelsőbb Bíróság (LB) is elutasította, arra hivatkozva, hogy az érintettek a kárpótlási törvény alapján kérhetnek majd elégtételt az egykori jogsérelmekért. Az LB végzése – mint irányadó eset – 1992 nyarán megjelent a Bírósági Határozatok című hivatalos folyóiratban is. A kárpótlásról hozott 1991. évi XXV. törvényről azóta kiderült, hogy az kizárólag természetes személyekre vonatkozik, s az úgynevezett erkölcsi testületek közül csupán az egyházak javainak a sorsát rendezte a későbbiekben külön jogszabály. Az ingatlantulajdonától megfosztott többi szervezet érdekeltségeivel a törvényhozás mindmáig nem foglalkozott. Az Alkotmánybíróság (Ab) 27/1991-es határozata ugyanakkor már három évvel ezelőtt kitért azokra az egyedi államigazgatási határozatokra, amelyekkel még a pártállam akkori jogszabályaihoz képest is törvénysértően rekviráltak el ingatlanokat. Az Ab szerint ilyen esetekben nincs akadálya annak, hogy a károsultak a polgári jog klasszikus semmisségi szabálya szerint érvényesítsék jogaikat.

Erre hivatkozva kérte a Nagypáholy az 1992. november 12-én kezdődött s jelenleg is tartó második perben az államosítás előtti állapot – 1946–1950 között a páholyház átmenetileg visszakerült a szabadkőművesek tulajdonába – helyreállítását, vagyis az 1037 négyzetméteres alapterületű épület visszaszolgáltatását. Az új bírósági eljárás megindítását erőteljesen ösztönözhette, hogy a Belügyminisztérium, pontosabban a használó Országos Rendőr-főkapitányság (Orfk) a kormány – titkos határozatban adott – áldásával nagyszabású ingatlantranzakcióban állapodott meg 1992 végén a Postabankkal. Az egykori szabadkőműves központ egyike annak a 11 nagy értékű rendőrségi épületnek, amelynek a tulajdonjogát a BM egy 1992 novemberi szerződés alapján át kívánja adni a pénzintézetnek cserébe a Teve utcai 65 ezer négyzetméteres új rendőrszékház felépítéséért (1994. március 26.).

Az 1886-ban alakult, annak idején két és fél ezer tagot tömörítő Szimbolikus Nagypáholy – amelynek tagjai a századforduló táján alapítói és támogatói voltak olyan karitatív szervezeteknek, mint a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület, a Nyomorék Gyerekek Otthona, az Országos Anya- és Csecsemővédelmi Egyesület és számos hajléktalanmenhely (HVG, 1993. április 3.) – értesüléseink szerint azt is elképzelhetőnek tartaná, hogy a páholyházat több lépcsőben szolgáltassák vissza. Jogi képviselőjük, Csernok Gyula a HVG-nek elmondta, első lépésként tulajdonjoguk telekkönyvi visszaállítását tartják szükségesnek. Ezt követően – átmenetileg – megelégednének az épület egyik emeletének birtokba vételével, míg a többi szintet bérleti díj ellenében meghatározott ideig átengednék az Orfk igazgatásrendészeti főosztályának. A most 150 tagú nagypáholy, amelynek – Huszár György egyetemi tanár, Ferencz József nyugdíjas unitárius püspök után – jelenleg Jobbágyi György orvos a nagymestere, ez idő szerint a budapesti Lövölde téren, egy megvásárolt bérlakásban tartja összejöveteleit.

Babus Endre

Kapcsolódó hírek:

http://szkp3.blogspot.com/1996/06/szabadkomuvesper-vesztes.html
http://szkp3.blogspot.com/1995/01/paholyhaz-visszavetel.html

Mónus Áron úszít a zsidóság és szabadkőművesség ellen

MTI OS hír

1994. augusztus 12., 00:00
MAZSIHIZS közleménye

1994. augusztus 11., péntek - A Nap Tv Kínn, padján Mónus Áron vallott arról, hogy a magyarság nevében miért perelte be Horn Gyula miniszterelnököt a Holocaust borzalmait túlélt zsidóságot megkövető történelmi bocsánatkéréséért. A riport során a hírhedté vált író nem kevesebbet állított, minthogy ő valójában, úgymond az elpusztított ,,kis zsidókért,, emel szót, akiknek haláláért - s ez, mint mondta a a Püski Kiadó könyvesboltjában terjesztett könyvéből egyértelműen kiderül - azok a tehetős, szabadkőműves zsidók felelősek, akik annak idején Hitlert támogatták. Vagyis Mónus nagy nyilvánosság előtt nem kevesebbet állított, minthogy a vészkorszakot maga a zsidóság idézte elő, divatos kifejezéssel élve: menedzselte. Lényegében - tette hozzá - így van ez napjainkban Magyarországon is, ahol a bíróságon bejegyzett, s az egész országot átszövő, zsidó befolyású szabadkőműves hálózat végzi a dolgát.
A magyar zsidóság nevében szeretnénk emlékeztetni arra, hogy a Mónus-féle elmélet kísértetiesen hasonlít az emlékezetes Csurka-tanulmány hangvételére, amely egy Tel-Avivból irányított zsidó világuralmi törekvés veszélyére hívta fel a figyelmet, s amit Debreczeni József, akkor még MDF-es országgyűlési képviselő is náci hangütésnek minősített. Mónus Áron Nap Tv-beli megnyilatkozása teljes mértékben azonos ezzel, s megítélésünk szerint kimeríti a közösség elleni uszítás fogalmát, ami, ha megtorlatlan marad, veszélyeztetheti azt a történelmi megbékélést, amelyet éppen Horn Gyula miniszterelnök kezdeményezett.



Magyar Zsisdó Hitközségek
Szövetsége

(OS)

Forrás: http://ots.mti.hu/news.asp?view=1&newsid=19398

Olaszország: felmentették a szabadkőműves páholyt

Olaszország: felmentették a szabadkőműves páholyt

1994.04.17. 09:57

Róma, 1994. április 17. vasárnap (MTI-tud.) - A római bíróság esküdtszéke szombaton nem találta megalapozottnak a hírhedt P-2 elnevezésű szabadkőműves páholy tagjai ellen emelt államellenes összeesküvés vádját. A szervezet valamennyi bíróság elé állított tagját ebben a vádpontban felmentették, a páholy két vezetőjét, az alapító Licio Gellit más, kisebb jelentőségű vádak alapján 17 évi, Gianadelio Maletti tábornokot, az olasz titkosszolgálat egyik volt parancsnokát 14 évi börtönbüntetésre ítélték. Az összeesküvés vádjának elejtése mindenkit meglepett; a szélsőjobboldali erők az ,,igazság győzelmeként,, ünnepelték a váratlan ítéletet.

A P-2 páholy ügye 1981. március 17-én robbant ki, amikor Licio
Gelli arezzói irodáját átkutatva rábukkantak a szabadkőműves
szervezet tagjainak névsorára. A 963 név között törvényhozók,
magasrangú katonatisztek, titkosszolgálati vezetők és vállalkozók
nevei szerepeltek. (A mostani választások legfőbb győztese, az olasz
miniszterelnöki szék várományosa, Silvio Berlusconi szintén tagja
volt a P-2 páholynak: 1978-ban lépett be.)
Parlamenti vizsgálat kezdődött, 1982 januárjában elfogatási
parancsot adtak ki Gelli ellen, aki Svájcba menekült. Ott vették
őrizetbe ugyanazon év őszén, de egy év múlva megszökött börtönéből.
1987-ben visszatért Svájcba, ahol azonnal ismét őrizetbe vették. A
római bírósági tárgyalás 1992 novemberében kezdődött, s most
fejeződött be - a fő vádpontokban - felmentéssel.
A parlamenti vizsgálat alapján megfogalmazott vád Gelli és 16
társa ellen államellenes összeesküvés volt. A vádirat szerint
Gelliék a tömegtájékoztatásban és a titkosszolgálatban építették ki
hídfőállásaikat azzal a céllal, hogy ,,nem demokratikus úton
változtassák meg az Olasz Köztársaság alkotmányos rendjét,,.
A római esküdtszék megalapozatlannak találta a többszáz oldalas
vádiratot és elejtette az összeesküvés vádját. Gellit pénzügyi
csalásért, hamis tanuskodásért és titkos iratok jogtalan
birtoklásáért ítélték 17 évi börtönbüntetésre. Ennek jelentős részét
már a vizsgálati fogságban letöltötte, s 5 évnyi büntetés
felfüggesztett. Gianadelio Maletti titkosszolgálati tábornok 14 évet
kapott (5 év ebből szintén felfüggesztve) titkos iratok
eltulajdonításáért.
A P-2 páholy botrányában mind a mai napig tisztázatlan maradt
Roberto Calvi bankár, a Banco Ambrosiano volt elnökének rejtélyes
halála. Az olasz bankárt 1982. június 18-án az egyik londoni
Temze-híd alatt találták meg felakasztva, s máig nem tudják, hogy
öngyilkos lett-e, vagy megölték.+++