Raffay előadás a szabadkőművességről

Szabadkőművesek Trianon előtt

2011. április 28. csütörtök, 17:07 Antal Judit Laura Kultúra - Kultúra

Raffay Ernő történész, a Trianon Társaság alapító tagja, a Károli Gáspár Egyetem tanára, a párizsi Sorbonne megbízott előadója tartott izgalmas, nagy érdeklődést kiváltó előadást a Polgári Szalonban 2011. április 26-án. „Divatos téma a szabadkőművesség” – kezdte mondandóját. Majd kérdéssel folytatta: „Hogy jutottam a témához?” Szavaiból kiderült, hogy nem a szabadkőművesség érdekelte igazán, hanem az, hogy miként lehetett a régi Magyarországot úgy szétdarabolni, ahogyan az megtörtént a trianoni békeszerződés értelmében. A kérdésre a választ keresve jutott el arra a megállapításra, hogy a feleletet nem lehet megadni a magyarországi szabadkőművesség szerepének, tevékenységének feltárása nélkül.
„Trianonnak külső és belső okai voltak” – folytatta beszédét a történész. Részletesen taglalta a nagyhatalmi és kiscsoporti érdekek felszínre kerülését, ütközését, melyek az I. világháború kirobbanásáig, majd a háborút lezáró békeszerződésekig, köztük a Magyarország sorsát megpecsételő trianoni békeszerződésig vezettek.
Akarták-e a szabadkőművesek Magyarország szétdarabolását? – tette fel a kérdést Raffay Ernő. Nem ez volt a céljuk, ők szabadkőműves kormányt akartak, amely majd ténykedésével megvalósítja a szabadkőművesség elképzeléseit.
A Trianonhoz vezető belső okok közül kiemelte a nemzetiségi kérdést, a parlamenti obstrukciót, s a szabadkőművesség „munkáját”.
A nemzetiségi kérdésről szólva hangsúlyozta, hogy a korabeli Magyarország népességének csak körülbelül 54 százaléka volt magyar. Magyarország mindig is befogadó ország volt – Szent István óta –, ez magyarázza a nemzetiségek nagyarányú jelenlétét.
Az országvesztéshez vezető okok között fontos szerepe volt a parlamenti obstrukciónak, amely megbénította annak működését. Tisza István ugyan letörte az obstrukciót, de addigra már – sajnálatosan – olyan mértékű rombolást okozott, amely hozzájárult az ország meggyengüléséhez.
A belső okok között részletesen beszélt a szabadkőművesség szerepéről. Brassóban alakult meg az első szabadkőműves páholy 1749-ben. Évtizedekig zavartalanul működhetett a szabadkőművesség Magyarországon, majd 1795-ben betiltották. A reformkor, majd a Bach-korszak idején újra mozgolódni kezdtek a szabadkőművesek. Ki-ki, ahol tehette – főleg külföldön – belépett egy szabadkőműves páholyba, ahogyan Kossuth Lajos is tagja lett egy amerikai páholynak. Ha elegen voltak a jelentkezők (hét fő), úgy páholyt alakítottak.
A magyarországi szabadkőművesség aranykora 1868-tól 1919-ig tartott. A kiegyezés által létrejött „békebeli viszonyok”, a dualizmus teremtette állapotok kedveztek a mozgalom térhódításának. 1886-ban két páholy egyesülésével megalakult a magyarországi Szimbolikus Nagypáholy.
Alkotmányuk alapvetése volt, hogy politikával, vallási kérdésekkel nem foglalkozhatnak. Filozofikus, filantropikus, progresszív intézmény – ez volt a szabadkőművesek öndefiníciója. Ennek megfelelően e tárgykörbe tartozó kérdésekkel foglalkoztak. Sok pozitív dolgot is cselekedtek, elsősorban emberbaráti vonalon (például tejakció gyerekeknek), de a progresszió jegyében alapították meg és működtették az Országos Mentőegyesületet.
Bár alkotmányuk leszögezte, hogy vallási kérdéseket nem érinthetnek, megtalálták a módját, hogy élesen támadják a keresztény egyházakat. Minden vagyont el kell venni a keresztény egyházaktól – hirdették a szabadkőművesek. Földjeiktől, épületeiktől, mindenüktől meg kell fosztani az említett egyházakat; a hívek adójából tartsák el magukat. Meg kell szüntetni a lelkek fölötti hatalmukat is – követelte Jászi Oszkár.
A valláserkölcsi oktatást száműzni kell az iskolákból, újra kell írni a magyar nép történetét a történelmi materializmus szellemében. Ki kell venni a tradíciókat, történelmi hagyományokat, mert azok csak elbutítják a népet!
Raffay Ernő szavai a hallgatóság élénk reakciókkal kísérte, amelyek azt tanúsították, hogy nagyon is ismerősek ezek az elvek az embereknek, a nem is távoli múltból!
A Trianonhoz vezető külső- és belső okok felvázolása után – idő hiányában – már nem tudott a közönség minden kérdésére válaszolni a történész. Érdekességként azt is elmondta, hogy ma Magyarországon hozzávetőlegesen ezer szabadkőműves van, akik mindig jelen vannak a különböző kormányellenes megmozdulásokon (lásd sajtószabadság melletti demonstrációk, az új alkotmány elleni támadások stb.), s nagypáholyba tömörülve (Magyar Nagyorient Nagypáholy, Magyar Szimbolikus Nagypáholy) fejtik ki tevékenységüket.
A téma iránt érdeklődők bővebb ismereteket szerezhetnek, ha kézbe veszik a történész Szabadkőművesek Trianon előtt című művét.

---

Forrás: http://www.ringmagazin.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=11249:szabadkmvesek-trianon-eltt&catid=71:kultura&Itemid=166

Konferencia: Állam, Vallás, Szabadkőművesség

Konferencia: Állam, Vallás, Szabadkőművesség 1.

Április 20-án, a Francia Intézetben a Magyarországi Nagyoriens, az Állam, Vallás, Egyház, Szabadkőművesek témáról tartott nyilvános előadást.
A mintegy 150 érdeklődőt vonzó konferencia előadói S.E. René Roudaut, A Francia Köztársaság magyarországi nagykövete, aki korábban többek között állami tanácsadói szerepet vállalt egyházügyi ügyekben; valamint Jean-Robert Ragache, történész, a Francia Nagy Oriens szabadkőműves rend Nagytanácsának elnöke voltak.
Hivatásuknak, szakmájuknak megfelelően, az előadás első része a francia történelemre visszatekintéssel nyújtott betekintést az egyház - állam kapcsolatáról, míg a második részben megismerhettük a szabadkőművesség és az egyház kapcsolatának, ellentétének (?) történetét.
Az estet a közönség kérdései és az erre adott válaszok zárták.
A továbbiakban részletesebb beszámolót közlünk az előadásról, melynek feldolgozása jelenleg folyik.
(folytatás következik)

• szerk, 04/22/2011 - 10:44

---

Konferencia: Állam, Vallás, Szabadkőművesség 2.

Folytatjuk az Állam, Egyház, Szabadkőművesség címmel tartott konferencia rövid összefoglalóját. a Teljes előadás szövege később kerül fel oldalunkra.
Először René Roudaut a Francia Köztársaság magyarországi nagykövete adott történelmi áttekintést a francia állam és egyházak kapcsolatáról. A magyar hallgatók számára érdekes információ volt a francia vallásszabadság története és az iszlám európai megjelenésével kapcsolatos aktuális problémák, mint ahogy az állam és egyház különválásának története is.
A múlt század elején született törvény szerint lehetővé vált Franciaországban, hogy bárki, bármilyen szervezetet hozzon létre, ezzel megnyílt az út a civil szerveződések előtt, melyet a katolikus egyház ferde szemmel nézett. A "civilek" és "katolikusok között kitört ellentétet végül az első világháború oldotta fel. A háború hatalmas véráldozatot követelt anélkül, hogy tekintettel lett volna a vallási hovatartozásra, mindenki egyként harcolt.
Mára a francia állampolgárok számára teljesen evidens, hogy az állam nem szól bele az egyház, míg az egyház sem szól bele az állam ügyeibe, de ezt hosszú időn keresztül fájdalmas csatározások előzték meg.
A Francia Köztársaság nem finanszírozza semelyik egyházat sem.
Kialakult egy "modus vivendi" egymás mellett élési mód, melyet mindenki természetesnek talál.

From Konferencia, Állam Vallás Szabadkőművesség 2011.04.20.

Jean Robert Ragache, történész, a Francia Nagyoriens Nagytanácsának főparancsnoka, a Szabadkőművesség rövid történetét ismertette. A szabadkőművesség -hivatalosan- közel 300 évvel ezelőtt (24 June 1717) Angliában alakult meg, egyszerűen abból az okból ott, mivel akkor Anglia szabad országnak számított, itt megtorlás nélkül volt lehetőség független szervezet létrehozatalának.
Közrejátszott ebben az is, hogy Angliában és Skóciában a katolikus egyházat és a pápa uralmát nem ismerik el, Anglia protestáns, Skócia pedig presbitáriánus, saját egyházfővel. A szabadkőművesek rendjébe léptek katonák, tengerészek, nemesek, polgárok egyaránt. Sőt egyházi emberek is. Mindenkori nagymestere a koronához kapcsolódó nagynemes volt.
Az Angol típusú szabadkőművesség megköveteli az istenhitet, anélkül, hogy ezt bármelyik valláshoz kapcsolná.
Franciaország, annak idején többségében gyakorló katolikusok lakták, azonban a római pápát itt sem fogadták el, ennek megfelelően, mikor a pápa annak idején kiátkozta a szabadkőműveseket, ez Franciaországban sosem lépett érvénybe, sőt, voltak páholyok, ahol akár magas rangú egyházi tisztségviselők is helyet foglaltak.
De tagjai voltak a felvilágosodás nagy gondolkodói is, - leghíresebb talán Voltaire.
A francia forradalmat nem a szabadkőművesek robbantották ki, bár mindkét oldalon sokan harcoltak közülük a maguk vélt vagy valós igazáért. Hires mondás szerint ugyanannyi szabadkőműves volt a fővesztők, mint a fejvesztettek között.
Azonban a francia forradalom állami jelszóvá emelte a szabadság-egyenlőség-testvériség gondolatát, ami határozottan jelezte az állam és az egyház különválását.
Hivatalosan az 1900-as évek elején emelkedett a különválás törvényerőre és ekkor vált törvénnyé a civil szervezetek szabad és hivatalos működése is.
Mára mindez mindkét fél számára annyira természetes, hogy ez nem is téma többé, hacsak az iszlám körül kialakult problémakört nem számítjuk ide. Ugyanis amikor a törvényt hozták, az iszlám gyakorlatilag nem létezett Franciaországban, míg ma a népesség egy része a muzulmán valláshoz kötődik és ez természetesen (?) feszültségekhez vezet.
Az előadás után a közönség kérdéseire adtak választ az előadók.

• szerk, 04/28/2011 - 18:13

---

Források:
http://www.nagyoriens.hu/oriens-expressz/node/32

http://www.nagyoriens.hu/oriens-expressz/node/33

dr. Tardy Pál: Sarastro volt-e Born Ignác?

Teadélután az Öntödei Múzeumban

A hosszú tél után az MMKM Öntödei Múzeuma április 19-én újra egy igazi zenei csemegével szolgálhatott a közel 100 fő érdeklődőnek. A zene és a kohászat került közel egymáshoz ezen a délutánon azzal, hogy Mozart Varázsfuvolájának és a selmeci akadémia tanárainak kapcsolatát kerestük.
Olyan ismeretekkel szerettük volna gazdagítani a hallgatóságot, hogy Mozart valóban a szabadkőműves, mineralógus Born Ignácról formázta-e meg az opera főhősét, Sarastrot, hogy hol ismerte meg egymást a híres muzsikus és a nagy tudós, barátok voltak-e vagy vetélytársak.
Ezekre a kérdésekre kaphattak választ azok a látogatók, akik a múzeumba eljöttek, és dr. Tardy Pál okleveles kohómérnök, OMBKE ex-elnök előadását meghallgatták.
Az előadó képekkel illusztrált rövid ismertetőt adott Selmecbányáról, majd a műszaki felsőoktatás 1735-ben alapított fellegvárát, a selmecbányai Bányászati Akadémiát mutatta be, melynek a Selmecre Mária Terézia által kinevezett oktatója, Born Ignác bányatanácsos jó ismerője volt.
Ezután beszélt a korabeli szabadkőművességről, hiszen Born a bécsi szabadkőműves páholy vezetője is volt. A zeneóriás Mozart is tagja volt ennek a szövetségnek, mely segítette az emberek fejlődését és támogatta a rászorultakat, így a két híresség számára összekötő kapocs lehetett a páholytagság. A másik kapcsolat az lehetett, hogy a másik selmeci oktató, Jacquin professzor lányait Mozart tanította zenére.
A nemrégen az USA-ban elhunyt magyar kohómérnök, Lux András mutatott rá elsőként arra a lehetőségre, hogy a zeneszerző az akadémia professzorairól mintázta meg a Varázsfuvola szereplőit. Az opera főhősében, Sarastroban Born Ignácot, a Beszélőben Jacquin Miklóst, Taminoban Müller Ferencet, Selmecbánya híres professzorait, Monostatosban Klaprothot, az ellenszenves berlini tanárt jelenítette meg.
A képekkel és operarészletekkel gazdagított előadás színvonalát emelte, hogy az opera egyes részeit és fuvolaszólóit Tóth Katalin, a XVIII. kerületi Dohnányi Ernő Zeneiskola fuvolaszakos tanára adta elő.
Az előadás után a hallgatóság kérdéseket tehetett fel. Vitaindító kérdés volt, hogy tulajdonképpen hol is született Born Ignác? A kérdező honlapokon nézett utána, ahol két helységnevet is megjelöltek. Born életének egyik jeles kutatója, dr. Laár Tibor véleménye az, hogy minden bizonnyal az erdélyi Kapnikbánya a neves tudós születési helye, hiszen önéletírásában erre hivatkozik, de Gyulafehérváron anyakönyvezték.
Az előadás zárásaként érdekes kiegészítést hallhattunk dr. Pilissy Lajos kohómérnöktől. A híres tudós 1770-es erdélyi útja során súlyosan megsérült, mely élete végéig komolyan akadályozhatta munkájában is.
Végezetül dr. Lengyelné Kiss Katalin múzeumvezető megköszönte az előadást és a fuvolaművész közreműködését, majd a résztvevőket tárlatvezetésre és teázásra invitálta.
Terveink szerint az elkövetkezendőkben is lesz alkalom zenével, előadással egybekötött teadélutánok rendezésére ilyen nagy számú közönség előtt az MMKM Öntödei Múzeumában!

Csibi Kinga

---

Forrás: http://www.omm.hu/ontode/

Kapcsolódó program: http://szkp1.blogspot.com/2011/04/eloadas-dr-tardy-pal-sarastro-volt-e.html

Beszámoló a párkányi Raffay Ernő könyvbemutatóról

Szabadkőművesek és Trianon - van-e összefüggés?

Írta: Tátyi Tibor 2011. április 11. hétfő, 22:03

Raffay Ernő Szabadkőművesek Trianon előtt című könyve alapján egyértelmű a kapcsolódás megléte a két, egymással látszólag semmi összefüggésben nem álló fogalom közt. Erről pedig még inkább megbizonyosodhattak mindazok, akik 2011. április 6-án eljöttek a párkányi Csemadok-házban rendezett könyvbemutatóra.

Raffay Ernő könyvéről először Popély Gyula történész mondott egy ismertetőt, melyben kiemelte a mű jelentőségét a történelmi szakirodalmon belül. A téma – szabadkőművesek és Trianon összefüggése – újnak számít a szakemberek közt, hiszen korábban szinte senki sem tett kísérletet arra, hogy megvizsgálja, vajon közük van-e a magukat haladónak (progresszívnek) mondott magyarországi szabadkőműveseknek a trianoni tragédiához. Amennyiben igen, vajon mekkora a felelősségük a történelmi Magyarország felbomlásában. Popély Gyula könyvismertetőjében rámutatott arra a tényre, hogy az eredetileg humanitárius, főleg emberbaráti tevékenységgel foglalkozó magyarországi szabadkőművesség a 19. század második felében sajnálatos módon meghasonlott önmagával, aminek következtében megerősödött a kimondottan keresztény-, sőt vallásellenes páholyok tevékenysége. Ezen páholyok vezetősége és tagjai már nem a humanitárius munkát tekintették a legfőbb feladatuknak, hanem nyílt harcot hirdettek az „elavult, régi struktúrák” ellen, mely közvetett módon ugyan, de mindenképpen hozzájárult a 19. századi Magyarország gyengítéséhez, belső összetartó erejének leépüléséhez.
A történész külön kiemelte Ady Endre szerepét, akit – sok más kortársával egyetemben – beléptettek a szabadkőművesek tagjai közé, és aki megtévesztve az új eszmeiségtől, egyenesen a forradalmi hangulat eljövetelét várta. Ennek bizonyítéka Rohanunk a forradalomba (1912) című verse, melyben nyíltan bolondnak nevezi az ország akkori miniszterelnökét, Tisza Istvánt („Minden a Sorsé, szeressétek / Őt is, a vad, geszti bolondot, / A gyujtogató, csóvás embert, / Úrnak, magyarnak egyként rongyot.”) Az ország viszont nem a forradalomba, hanem a vesztébe, a felbomlása felé rohant, mutatott rá Popély Gyula, egyúttal tragikusnak tartva, hogy a 20. század legnagyobb magyar költője ennyire félreismerte korának belpolitikai viszonyait. A felvidéki történész a könyv egyértelmű jelentőségét abban látja, hogy elfogulatlanul, tárgyilagosan szól a magyarországi szabadkőművesség szerepéről és ezidáig ismeretlen, vagy csak kevéssé ismert összefüggésekre mutat rá. Az pedig, hogy a könyv első kiadása egy hónap alatt elfogyott, bizonyíték arra, hogy a széles olvasóközönség igényli az igazság kimondását, hangsúlyozta Popély Gyula.
A könyv szerzője, Raffay Ernő elsősorban arról beszélt, hogy miért kezdett ezzel a témával foglakozni. Egyértelműen családi indíttatásnak és behatásnak köszönhető, hogy már gyermekkorától kezdve élénken foglalkoztatta a kérdés: vajon mi okozta a történelmi Magyarország felbomlását, vajon milyen okok vezettek a trianoni országvesztéshez? Az évtizedeken át tartó kutatómunka eredményeként a történész belső és külső okokat egyaránt feltárt, melyek az 1920-as tragédiához vezettek. Ezekről a hallgatóság előtt is részletesen beszélt. A külső okok közül egyértelműen a 19. század második felének nagyhatalmi viszonyait emelte ki, elsősorban az egységes Német Birodalom létrejötte után annak fegyverkezési politikáját. Németország megerősödését nagyon sok európai állam, elsősorban Franciaország és Nagy-Britannia, aggódva figyelte, és valamilyen módon szerette volna megakadályozni. Magyarország pedig ezzel összefüggésben úgy „került a képbe”, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia a Német Birodalom legfőbb szövetségesének számított. További fontos külső ok volt az ún. nagybirodalmi eszmék fokozatos térhódítása a Monarchia nemzetei, elsősorban a románok és a szerbek körében. Tehát az az elképzelés, hogy kedvező körülmények esetén a nemzetiségek mindenképpen egyesülnének anyanemzetükkel, létrehozva Nagy-Romániát vagy Nagy-Szerbiát, természetesen a Magyar Királyság területi egységének rovására.
A trianoni országvesztés belső okait három csoportba osztva ismertette a hallgatósággal a szerző. Közülük az egyik legfontosabb a megoldatlan nemzetiségi kérdés, mely egyre nagyobb súlyként nehezedett a magyar politikára. A magyarság aránya az országon belül a török hódítás után fokozatosan csökkent, mivel a magyar lakosság természetes szaporulata képtelen volt a török háborúk okozta emberveszteséget pótolni. Vagyis betelepítéssel próbálták meg javítani az elnéptelenedett vagy lakosságában jelentősen megcsappant országrészek népsűrűségi mutatóit. Az emberveszteség elsősorban az ország belső, tehát a magyarok által leginkább lakott részeit érintette, így nem véletlen, hogy az eredetileg homogén magyar tömb föllazult a nemzetiségek betelepítésével.
Egy következő probléma, melyről viszonylag keveset beszélnek, a magyar parlament sajátos működése volt. Raffay levéltári kutatások alapján bizonyítja, hogy az akkori Országgyűlés hatékony munkáját gyakran hátráltatta az ellenzék, mely sűrűn élt az úgynevezett obstrukcióval. A gyakorlatban ez úgy működött, hogy az ellenzéki képviselők különféle eszközökkel – pl. kereplő, cintányér – akkora zajt csaptak, hogy lehetetlenné vált a parlamenti munka. Ez főleg abban az esetben járt tragikus következményekkel, amikor fontos kérdésekben kellett volna megegyezésre jutni.
Végül a magyarországi szabadkőművességről szólt a szerző, aki átnézte a Magyar Országos Levéltár e témát érintő anyagát, és jutott a már ismertetett következtetésre: a szabadkőműves páholyok többségére kimondottan a nemzetellenes beállítottság és tevékenység lett a jellemző a 19. század második felétől. Ez pedig azért volt nagyon veszélyes, mert tagjaik és főleg vezetőik nagy befolyással bírtak, döntéseik az országos politikában is éreztették hatásukat, tehát eszmei síkon mindenképpen az egységes Magyar Királyság fölbomlását készítették elő – akaratlanul is.
A könyvbemutató hallgatósága végül arról is értesülhetett, hogy ennek az alapműnek folytatása lesz, májusban várható a második, míg novemberben a harmadik, a zárókötet. Azt hiszem, a többség kíváncsian várja a folytatást, hiszen nem csupán a természettudományok művelői rukkolnak elő időnként új felfedezésekkel, hanem a társadalomtudományokon belül is felszínre kerülhetnek új, ezidáig kevéssé feltárt, netán szándékosan elhallgatott tények, ismeretek. Úgy vélem, hogy a szabadkőművesség és annak tevékenysége mindenképpen a kevésbé feltárt témák közé tartozik. Örülni kell tehát minden olyan szakkönyvnek, mely hozzájárul a korábbi „fehér foltok” szétoszlatásához.

---

Forrás: http://www.evid.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=61:szabadk%C5%91m%C5%B1vesek-%C3%A9s-trianon-van-e-%C3%B6sszef%C3%BCgg%C3%A9sss&Itemid=110

Kapcsolódó program: http://szkp1.blogspot.com/2011/04/konyvbemutato-raffay-erno_06.html

Új reguláris páholy Magyarországon - A Fény Oszlopai

Ünnepi munkával, külföldi (romániai, szlovákiai és szerbiai) szabadkőműves vendégek részvételével avatták fel a "Fény Oszlopai" nevű új páholyt Budapesten 2011. április 9-én szombaton. Az avatáshoz az új páholy három tagja egy rövid zenemű előadásával járult hozzá. A szerb küldöttség vezetője, a helyettes nagymester kiemelte az ilyen események erősítik a testvéri összetartozás láncát. A páholy felavatása után fehér asztalnál folytatódott a kapcsolatok ápolása.

---

Forrás: http://www.rgls.org/sr/vesti/medjunarodne-aktivnosti/405-zamenik-velikog-majstora-rvls-kao-gost-na-ritualu-unoenje-svetla-u-lou-feny-oszlopai-stubovi-svetla-svl-maarske.html

"Minden furcsa kinevezéskor azonnal a szabadkőművesekre gyanakszanak"

 2011. január 28., péntek 19:00     InfoRádió

Egyre nagyobb médiaérdeklődés övezi Franciaországban a szabadkőművesek tevékenységét. A témával a héten egy jobb és egy baloldali hetilap is foglalkozik, ez utóbbi egyenesen a címoldalon hozza a nyolcoldalas sztorit.

A baloldali Nouvel Observateur a páholyokat megrázó botrányokról cikkezik "A nagy kipakolás" címmel, és egyebek mellett a Francia Nagy Nemzeti Páholynál zajló "testvérlázadással" foglalkozik. A 44 ezer tagot számláló szervezetnél ugyanis tavaly óta dúl a belháború, és a lázadók a páholy nagymesterét próbálják lemondásra szólítani, mivel szerintük amellett, hogy csak a hatalom és az üzlet érdekli, egyfajta spirituális gurunak is kikiáltotta magát.

A riportot készítő újságíró egyebek mellett ironikusan megjegyzi, hogy bár a legkülönbözőbb pártszínekben mintegy 140 szabadkőműves ül a francia parlamentben, gyakorlatilag lehetetlen megtudni, hogy ki tagja valamelyik páholynak, a témáról ugyanis mindenki mélyen hallgat, vagy azonnal cáfol. És a kormány tagjaival vagy neves üzletemberekkel kapcsolatosan is hasonló tapasztalatokat szerzett.

A médiának egyre kevésbé tetszik ez a titkolózás, talán ezzel magyarázható, hogy a Nouvel Observateurrel gyakorlatilag egy időben a jobboldali Le Point című hetilap is a jelenségről cikkezik. A "befolyásos hálózathoz" való tartozást és a titoktartást egy a lapnak nyilatkozó magas beosztású politikus "mágikus kombinációnak" és "tökéletes koktélnak" nevezi.

Ami persze nem minden esetben működik, "a szabadkőművesek mintájára" szándékosan névtelenségbe burkolózó nyilatkozó szerint François Fillon miniszterelnök újrajelölése például kudarcot jelentett számukra, ők ugyanis a szintén szabadkőműves Jean-Louis Borloo korábbi környezetvédelmi minisztert látták volna szívesen a kormányfői bársonyszékben.

A politikus úgy véli, a titkolózás néha komikumba hajlik, és "egész Párizs nevet" például azon, ahogyan a francia Elektromos Művek vezérigazgatója tagadja, hogy beavatott lenne. Szerinte a szabadkőművesek nemcsak a kormányban és a parlamentben vannak jelen, hanem a rendőrségben, a bírói testületekben, az oktatásban, bankokban, vagy biztosítótársaságokban is, amivel nem lenne semmi baj, teszi hozzá, ha kilétüket ismerni lehetne. Így azonban a laikusok minden "furcsa kinevezéskor" automatikusan a szabadkőműves befolyásra gyanakszanak.

Ami a befolyást illeti, egy a Nouvel Observateur által megszólaltatott Afrika szakértő úgy véli, hogy páholytagság nélkül gyakorlatilag lehetetlen a fekete kontinensen hatalomra kerülni, és az ottani politikai folyamatokat sem lehet megérteni a szabadkőművesség ismerete nélkül.

Franciaországban egyébként öt országos szabadkőműves csoportosulás működik, a már említett Francia Nagy Nemzeti Páholy mellett az ötvenezer taglétszámú, Magyarországon is jelen lévő Nagy Oriens a legrégebbi és a közéletben a legaktívabb, a Nagy Francia Páholy 27 ezer, az Emberi jogok francia szövetsége 15 ezer, a Nagy francia női páholy pedig 12 ezer "testvért" számlál.

S. Ráduly János, Franciaország

---

Megjegyzés: A cikkben szereplő szabadkőműves szervezetek nevei helyesen:

Francia Nagy Nemzeti Páholy helyesen Francia Nemzeti Nagypáholy (GLNF : Grande Loge Nationale Française)

Nagy Oriens helyesen Francia Nagyoriens (GOdF : Grand Orient de France)

Nagy Francia Páholy helyesen Francia Nagypáholy (GLdF : Grande Loge de France)

Emberi jogok helyesen Az Emberi Jogok Francia Föderációja (DH : Fédération française du "Droit Humain")

Nagy francia női páholy helyesen Francia Női Nagypáholy (GLFdF : Grande Loge Féminine de France)


Forrás: http://inforadio.hu/hir/tudositoink/hir-409481

Kapcsolódó linkek:

http://lesdessousdelapolicenationale.blogs.nouvelobs.com/archive/2010/03/17/franc-maconnerie-du-caca-qui-pue-a-la-grande-loge-nationale.html

http://www.lepoint.fr/politique/francs-macons-la-main-invisible-27-01-2011-130544_20.php

http://fr.wikipedia.org/wiki/Grand_Orient_de_France

http://fr.wikipedia.org/wiki/Le_Droit_Humain_(France)

http://fr.wikipedia.org/wiki/Grande_Loge_f%C3%A9minine_de_France

http://www.gldf.org/

http://www.glnf.asso.fr/

Raffay interjú a szabadkőművességről

Titkos csoport okozta az ország legnagyobb tragédiáját?

2011. január 27. 16:47 Szoljon.hu

A „Hazatalálás” című kulturális rendezvénysorozat első idei vendége dr. Raffay Ernő volt. A történésszel a szolnoki Aba-Novák Kulturális Központban a magyar szabadkőművesek trianoni szerepvállalásáról tartott előadása előtt beszélgettünk. 

A Nagy Magyarország Könyvek harmadik köteteként megjelent dr. Raffay Ernő „Szabadkőművesek Trianon” előtt című könyve, amely a magyarországi szabadkőművesség történetét ismerteti 1867 és 1918 között. A történész a könyvében egyedülálló módon, a szubjektumot mellzőve, kizárólag levéltári források alapján mutatja be a titkos szervezet Trianon előtti működését a történelmi Magyarországon. Elmondása szerint az eddig megvizsgált dokumentumokból egyértelműen kitűnik, hogy a radikális páholyok fő törekvései magyar- és keresztényellenesek voltak.
— „A szabadkőművesség történetét megírni annyi, mint az emberiség történetét megírni. A szabadkőművesség olyan régi, mint az emberi társadalom.” — írja 1891-ben kiadott elemző könyvében Fekete Ignácz. Világszerte izgalmasan titkos, szinte misztikus a szabadkőművesség megszületése, működése és mai napig tartó léte. Mégis, hazánkban mikor terjedt el?
— Az első szabadkőműves páholy a korabeli Magyarországon 1749-ben Brassóban alakult meg. Innentől kezdve rettentő gyorsan burjánzott, s egyre jelentősebben terjedt el a közéletben, hogy a maga formájára alakítsa a társadalmat. A páholyok eleinte latin vagy német, később francia nyelven, illetőleg német vagy lengyel fennhatóság alatt működtek. Ebben az időben bécsi páholyokban is dolgoztak magyarok. Különös jelentősége van a Mária Terézia udvarában szolgáló testőríróknak, így például Barcsay Ábrahámnak, Orczy Lőrincnek, vagy Báróczi Sándornak, aki nevéhez fűződik az első nagyobb terjedelmű magyar szabadkőműves nyelvemlék.
— Mi a szükségessége a szabadkőművességnek, s ki lehet szabadkőműves?
— Nos, erre nem lehet röviden válaszolni, hiszen minden korszakban más és más alapcélokkal alakultak páholyok, illetve a tagságra vonatkozóan sincs „uniformizált” válasz. Mindenesetre a szabadkőművesség fegyelmezett, képzett és okos emberek által működtetett titkos szervezet, illetve a szervezetek által alkotott rendszer. Egyébként a mi országunk az egyetlen a világon, ahol hozzá lehet férni a szabadkőművesség dokumentumaihoz. Az történt ugyanis, hogy 1920-ban a belügyminiszter betiltotta a hazai páholyok működését, sőt, elkobozta az iratállományukat. Így ezekbe a dokumentumokba bárki betekinthet az Országgyűlési Levéltár P szekciójában. Az 1867. évi kiegyezést követően válik érdekessé a magyar páholyok működése. Az amerikai illegalitásba vonult Kossuth, vagy a haza bölcse, Deák Ferenc is szabadkőműves volt, de ebben az időszakban még azon szervezetek voltak többségben, melyek a nemzet felemelkedéséért ténykedtek, vagy az elesetteknek segített. Ez a jótékony törekvés egészen a századfordulóig utolérhető a levéltári dokumentumokból. Példának okáért az 1900-as évek elejéig még olyan páholyok alakultak, amelyek a gyermekek anyatejhez jutását segítették, vagy a ma már állami tulajdonú mentőszolgálatot is szabadkőműves szervezetként alapították meg anno. Ekkor még a magyarországi szabadkőművesség filantropikus, filozofikus és progresszív irányultságúnak tartja magát. Elsősorban úgy tekint önmagára a hazai szabadkőművesség, mint egyfajta eszmegyárra. A belügyminisztertől kapott engedélyben is benne van, hogy vallási és politikai kérdésekkel nem foglalkozhatnak a magyar páholyok. A hazai páholyok 1886-ban történt egyesülésétől egészen 1919-ig datálhatjuk a magyar szabadkőművesség virágkorát: ebben az időben közel száz páholyban mintegy 11 ezer szabadkőműves dolgozott, közöttük olyanok, mint Ady Endre, Wekerle Sándor, Kosztolányi Dezső, Pulszky Ferenc, Benedek Elek, Heltai Jenő, Nagy Endre, Móra Ferenc és sok más ismert és neves közéleti személyiség.

— Ezeket a neveket felsorolva nem tűnik olybá, hogy bármitől is tartani kellett volna, vagy tartan kellene a páholyok működésétől...?
— Tőlük talán valóban nem. Ám különösen radikalizálta a hazai szabadkőművességet Jászi Oszkár felbukkanása, vele együtt pedig a „Huszadik század” és a „Nyugat” című lapok megjelenése: „Történelmi materializmus, szélsőséges liberalizmus, általános titkos választójog, földosztás, kártékony elemek keveredtek tetszetős gondolatokkal: Ekkortól már a radikális páholyok lettek többségben, céljaik között pedig a hagyományos keresztény középosztály eltüntetése és egy teljesen új középosztály létrehozása szerepelt.
— Hogyan tudták ezt megvalósítani?
— Úgy, hogy a társadalmi és politikai élet legfontosabb helyére beverekedték magukat, a századforduló elejétől tulajdonképpen a radikális liberális páholyok kezében volt Magyarországon a hatalom. Ott voltak az Országházban, a bankvilágban, kezükben volt a hazai gazdaság, oktatás és kultúra. Olyan erőszakosan törtettek, hogy 1910-11-ben már parlamenti vita is zajlott a szabadkőművességről. Azonban akkorra már a Katolikus Néppárt kivételével minden más párt képviselői között jelen voltak a szabadkőművesek. Az ellenzékiekben is! Jó példa a radikalizmusukról, a nemzet- és a keresztény egyház ellenes ideológiájukról, hogy az 1900-as évek kezdetén Budapestet négy-öt fővárosi szabadkőműves páholy tartotta a kezében, és a főváros vezetőinél igyekeztek elérni, hogy akadályozzák meg hét — különböző felekezetek által tervezett — keresztény templom építését. A szabadkőművesek ekkor már a múlt teljes eltörlésére törekedtek, s azzal vádolták a katolikus egyházat, hogy elbutítja a népet. Célkitűzésük volt az egyházi birtokok, iskolák, intézmények elvétele és a hittanoktatás felszámolása. Legfőbb céljuk az általános, titkos és községenkénti választójog megteremtése volt, ezzel akarták leváltani a régi uralkodó réteget, s magukat a helyükbe tenni az elképzelt népparlament élén.
— S mindez elősegítette volna a történelmi Magyarország szétszakadását?
— A magyar szabadkőművesség az első világháború lezárásának idejére már rendkívüli módon meggyengítette a nemzet összetartó erejét. Károlyi például a szabadkőműves-céloknak megfelelően épp a földosztással van elfoglalva, amikor a románok kemény nemzettudattól fűtve, erős hadsereggel törnek ránk. Épp akkor, amikor a nemzeti hadseregünket a liberális páholyok nyomására leszerelik. Azt nem lehet állítani, hogy a magyar szabadkőművesek a nagy-Magyarország szétdarabolását akarták, vagy készítették volna elő. Nem! Az államhatalmat akarták teljes egészében a saját kezükbe venni, de ezt sikertelenül, rossz bel- és külpolitikával kívánták elérni. Sem a liberális nézetük, sem a kommunista ideológiai irányultságok világméretű, de legalábbis kelet-európai térnyerése nem az ő terveik sikerét segítették. Az antantállamok páholyai egyébként már 1917 nyarán tartanak egy titkos konferenciát, ahol elrendezik a világ sorsát. Itt hangzik el, hogy Franciaországnak vissza kell kapnia Elzász-Lotaringiát, aztán meg kell teremteni a független Lengyelországot, vissza kell állítani a független cseh államot, s létre kell hozni az Osztrák–Magyar Monarchia elnyomott népeinek közigazgatási szabadságát. Látni lehet tehát, hogy lényegében 1917 nyarán készen volt a magyarok tragikus trianoni békediktátuma. Nyomatékosítom, hogy mindez nem az én szubjektív álláspontom. Ezek a levéltárban talált szabadkőműves jegyzőkönyvekből tisztán kiolvashatók!
— Mit lehet tudni a magyar szabadkőművesség hazai közelmúltjáról?
— A második világháború után újra akarják szervezni magukat a hazai szabadkőművesek. El is indul a folyamat, ám Sztálin többször is követeli azonnali betiltásukat. De a hazai kommunisták egészen 1950-ig várnak ezzel. Miért? Mert Rákosi Mátyás gyermekkorában szabadkőművesek által fenntartott iskolába járt, s szabadkőműves szellemben nevelkedett. Ez is adalék a baloldali kapcsolatokhoz. A betiltás után, 1989-től alakulnak újra a hazai szabadkőműves-páholyok, ma pedig két szervezet, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy és a Magyar Nagyoriens Nagypáholy működik hazánkban.
Történész és politikus is egyben
Dr. Raffay Ernő (Borjád, 1948—) a szegedi József Attila Tudományegyetemen történelem—Kelet-Európa története szakán végzett. 1994-től a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, tudományos rektorhelyettese, a Bölcsészettudományi Kar dékánja, az Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszék tanszékvezetője. Az általa alapított Balkanisztikai Kutatócsoport vezetője. Országgyűlési képviselő (1989-1994), a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára (1990-1993), a Magyar Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának alelnöke (1990), az Erdélyi Szövetség társelnöke (1988-1990), a Trianon Társaság elnöke, majd tiszteletbeli elnöke (1997). 2007-ben egyik alapítója a Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítványnak és szerkesztője a 2009 januárjában indult Trianoni Szemle című tudományos szakfolyóiratnak. Kutatási területe a 19-20. századi magyar történelem és a balkáni népek története, főként a magyar–román kapcsolatok, Erdély és a trianoni békediktátum története.

---

Forrás: http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kozelet/titkos-csoport-okozta-az-orszag-legnagyobb-tragediajat-356828

Kapcsolódó program: http://szkp1.blogspot.com/2011/01/eloadas-raffay-erno-szabadkomuvesseg-es.html