Friedrich és a szabadkőmivesek

Hétfői Hírlap, 1921. február

A Hétfői Hírlap munkatársa fölkereste Friedrich Istvánt az Attila körut 6. szám alatti testőrségi palotában levő lakásán.

...
A szabadkőmivesek és a zsidókérdés

Munkatársunk ezután a szabadkőmüvesek elleni harcról kérdezte a volt miniszterelnök véleményét és fölemlítette azt, hogy a keresztény közvélemény azt veti legujabban a szemére hogy a zsidókérdésben megtagadta eredeti álláspontját és jelszavait és "liberális vizekre evezett át". Friedrich ezekre így felelt:
- Én az Anonymus-páholynak voltam a tagja. Ki kell jelentenem, hogy soha páholyomban egy szót nem hallottam a haza és a vallás ellen. Nem is türtem volna, de barátaim sem türték volna ezt. Államtitkár koromban megválasztották a nagypáholy felügyelőjévé. Ebben a minőségemben azonban nem müködtem. Utoljára 1918 november 2-án, vagy 3-án voltam a páholyházban, a kormány képviseletében és sürgettem a polgárság tömörítését a szélsőséges irányzatokkal szemben. Igaz, hogy a magyar szabadkőművességnek Széchényitől és Kossuthtól kezdve, kiváló államférfiaink nagyrészt tagjai voltak, de tény az is, hogy a szabadkőművesek nemzeti és keresztény alapon álló tagjai nem tudták megakadályozni, hogy a szabadkőművesség a Kunfi-Jászi-féle destrukció irányzatában ne terelődjék. A szabadkőművességnél is ugyanaz történt Magyarországon, mint majdnem mindenütt. A gyenge, gerinctelen keresztény társadalom utat engedett az internacionális destrukciónak. Ez a keserves élettapasztalat állított engem a keresztény nemzeti irányzat legfanatikusabb harcosai közé; szakítottam a szabadkőművességgel és odaáltam a lerongyolt és államhatalmi segítségre szoruló keresztény társadalom mellé.
...

Forrás: http://huszadikszazad.hu/index.php?apps=cikk&cikk=13499&rovat=1