Az első felvonás még nem tud magával sodorni, ami jó az magában, külön-külön él. Miklósa Erika beragyogja a szombathelyi Iseumot...
Sűrű napokat élünk Szombathelyen, péntek estére a belvárosba - egymástól pár száz méterre - két szabadtéri premiert is hirdettek, ráadásul nem akármilyen produkciókat. Még szerencse, hogy csütörtökön bejuthattunk a
Könnyű Préda főpróbájára, így nem kellett különösebben gondolkodni azon, ma estére mit válasszunk. A délutáni felhőszakadás elbizonytalanított, de nyolckor már melegen párolgó járdán közelítettük meg az Iseumot, hiszen tizenkét év szünet után most újra lett Varázsfuvola a régi játszóhelyen.
A szervezők hellyel-közzel addigra letakarították a székeket. Professzionális a mobil nézőtér, meglepődünk, mennyivel nagyobb, mint amire bekacsintgatva számítottunk, komfortosabb ülőhelyekkel, mint tegnap a karneválszínházban, párna azért elkel, hozzunk magunkkal! A felső traktusba kerülünk, kicsit aggódunk is amiatt, hogyan fogunk innen, oldalról látni, irigyeljük a középtájt helyet foglaló városatyákat, de nincs panasz, jó nekünk itt hátul, a nagyobb gesztusokat látjuk, amúgy meg nem kamaradarabra jöttünk, a zene pedig sodor magával.
Teltház van, közel 1200 néző kíváncsi Isis istennő nemrég avatott új templomudvarában a Varázsfuvolára. Kultikus mű ez itt, a hatvanas évek szenzációi voltak a Székely Mihály-féle előadások. Évtizedeken át ez volt szombathelyi nyár színfoltja. Az utolsón mi is jártunk, az előadás nem hagyott mély nyomot, arra emlékszem, hogy Demszky Gábor a Szimfóniában a szomszéd asztalnál beszélgetett valakivel. Most más idők járnak.
A nyitány előtt Mérei Tamás kuratóriumi elnök és dr Puskás Tivadar hosszasan köszöntött. Szóltak arról mennyire fontos és nagy álom volt Szombathelynek az Iseum, és mennyire jó, hogy újra van Varázsfuvolánk, és útjára indulhat az Iseumi Nyári Szabadtéri Játékok. Puskás korrekten kihangsúlyozta, az Iseum felújítására még az előző kormány adta a pénzt. Rendjén is vannak a köszöntők, csak már nagyon várnánk a nyitányt…
Az Iseum bevilágítva, a teliholdszerű léggömbbel, mint külső díszletelemmel – gyönyörűséges, csillagos égbolt fölöttünk, a távolban az elhúzódó hidegfront villámai.. Ahogy felcsendül a nyitány, beleborzongunk.
Ráadásul nagy meglepetés, hogy kivetítőn olvashatjuk a magyar szöveget. Nagy könnyebbség, bár délután edzettem, átrágtam magam a librettón. Valószínűleg Emanuel Schikaneder meséje nem a világirodalom csúcsteljesítménye, meglehetősen egyszerű textúra. Jó, lehet a felvilágosodás eszméit és a szabadkőműves jelképeket kutatni benne, de maga a librettó talán ha annyit mond el a világról, mint egy átlagos népmese. De Mozart zenéje csoda, magával sodor, hozzá pedig a valóvilág mennyboltja…
Lenyűgöz, ahogy az énekesek hangja kitölti a teret. Miklósa Erika beragyogja a színpadot, a világ egyik legjobb Éj királynője, itt Szombathelyen is, csodálatos hanggal megáldva. Újra és újra hallgatnám a híres áriáját, de itt nincs plusz letöltés:). Színészi alakításokra nincs rálátásom, ekkora távolságból csak a nagyobb mozgások vehetők ki…
Az első felvonás után még nem áll össze igazán, nem tud magával sodorni, ami jó, az magában, külön-külön remek: az énekesek, a zenekar, az egység, a közös burok várat magára. Mindenki teszi a dolgát. Papageno az első pillanattól a kedvencünk (Kálmán Péter, akinek baritonját megismerhette New York és Tel-Aviv, Miskolc és Zürich számos operarajongója), ideáig lejön, jól csinálja a dolgát. Magabiztos Sarastro a Milánói Scalában is rendszeresen nagy sikerrel éneklő fiatal basszista, Bretz Gábor. Meggyőző még az udvarhölgyek triásza, most csábosan veszélyes macák ők, fegyverként játszanak a hangjukkal csakúgy, mint megjelenésükkel és a kezükben forgatott esernyőkkel.
A narráció - a történet prózai részeinek felolvasása - kizökkent, alatta a némajátékot is gyakorta rögtönzöttnek és erőltetettnek érzem. Tudom, időt és energiát spórolunk vele, így az izgalmasabb prózai részeket nem kellett eljátszani, de egyebek mellett ettől lenne a színház a színház… Szűk a tér, vonulások ide-oda, kapun ki és kapun be, nagy játékra nincs is lehetőség. Káel Csaba nem is bajlódik felesleges dramatizálással, a zenekar köré tesz körbe egy kifutót, itt lehet jönni-menni. Nincsenek átöltözések, a két ominózus varázshangszeren (és a papírsárkány-kigyócskán kívül) túl sok kellék nincs. Jelzésszerű minden. Viszont a terek bevilágítása szép, ezzel játszanak is.
A második részben oldódom, kedvenc áriáim következnek, magával ragadnak. Az egyik legnagyobb élményem a két pap közös éneke, egymással szemben a kifutón… Csodaszép a finálé is, élményt nyújtó fényekkel Isis templomán.
A siker nem marad el, jó előadás ez, köszönet érte Isisnek és Ozirisnek…
A varázsfuvola Szombathelyen
2011. augusztus 19., 21., 23. - 20:00 órakor
(esőnapok: augusztus 20, 22, 24)
Mozart: A varázsfuvola
opera két felvonásban német nyelven
Szövegkönyv: Emanuel Schikaneder
Szereplők:
Tamino - Boncsér Gergely
Pamina - Csereklyei Andrea
Papageno - Kálmán Péter
Papagena - Zavaros Eszter
Éj királynője - Miklósa Erika
Sarastro - Bretz Gábor
Monostatos - Kiss Tivadar
Sprecher - Fellegi Balázs
3 dáma - Fodor Beatrix, Galambos Lilla, Szolnoki Apollónia
I. pap/őrtálló - Kóbor Tamás
II. pap/őrtálló - Cser Krisztián
I.,II.,III. fiú - a debreceni Lautitia Gyermekkar szólistái
(Karigazgató: Nemes József)
Erkel-Szent Márton Oratórikus Kórus
(Karigazgató: Horváth Imre)
Rendező: Káel Csaba
Rendező munkatársa: Gajdos József
Díszlet, jelmez: Nagy Viktória
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Rodrigo de Carvalho
Bejegyzések
