Benedek Marcell 125 éve született

125 éve, 1885. szeptember 22-én született Benedek Marcell Kossuth-díjas irodalomtörténész, műfordító.

    Édesapja Benedek Elek, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője volt. Első írása nyolcéves korában jelent meg a Magyar Hírlap gyermeklap-mellékletében, ekkor már tudta, hogy ő is író lesz. A Barcsay utcai főgimnáziumban padtársa volt Hóman Bálint, az önképzőkörben kötött életre szóló barátságot Lukács Györggyel. Az érettségit követően a budapesti tudományegyetem magyar–német szakos hallgatója lett, Babits, Kosztolányi voltak egyetemi társai.
    1904-ben barátaival létrehozta a színház művészi és szociális megreformálását célul tűző Thália Társaságot. Ugyanebben az évben a Nemzeti Színház az ő fordításában mutatta be Rostand A napkeleti királykisasszony című verses drámáját, s megjelent első könyve, a Don Juan feltámadása című verses regény is. Az egyetem után a Markó utcai gimnázium tanára lett, s felvételét kérte egy szabadkőműves páholyba (jóval később Benedek volt a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy utolsó nagymestere.)
    1913-ban ösztöndíjjal egy évig a párizsi Sorbonne előadásait hallgatta. Az I. világháború kitörésekor besorozták, de mint az iskolában nélkülözhetetlent, felmentették a szolgálat alól, s 1918-ban kinevezték a gimnázium igazgatójának. Az őszirózsás forradalmat lelkesen üdvözölte, s a Tanácsköztársaság idején a Tanárképző Intézet tanára és egyetemi előadó is volt, emiatt később megfosztották állásától. Egy ideig a Dante Könyvkiadónál lektori munkát végzett, majd az Új Idők Rt.-hez került, amelynek később igazgatója lett. 1930 és 1939 között a Magyar Könyvkiadók Országos Egyesületének főtitkára volt. Amikor a német csapatok megszállták az országot, ősei származási helyére, az erdélyi Kisbaconba menekült családjával.
    1945-től a kolozsvári Bolyai Egyetem professzora, s emellett az ottani Magyar Színház dramaturgja és rendezője volt. 1947-ben tért vissza Budapestre, s 1962-ig az ELTE bölcsészkarán tanított. 1963-ban tevékenységéért, irodalomtörténészi munkásságáért Kossuth-díjjal jutalmazták. Élete vége felé fokozatosan elveszített szeme világát, s utolsó műveit, a Naplómat olvasom című önéletírását és az Arany Jánosról szóló tanulmányát már csak diktálni tudta. 1969. május 30-án halt meg Budapesten.
    A magyar irodalomról írott munkái korszakalkotó jelentőségűek, mind A modern magyar irodalom, mind a Délsziget, avagy a magyar irodalom története című. A világirodalommal foglalkozott az általa szerkesztett Irodalmi lexikon, a Kultúra Világa című sorozatban megjelent Világirodalom, valamint az 1968–69-ben megjelent háromkötetes Világirodalom. A világirodalom nagyjairól szóló tanulmányai (Zola, Shakespeare, Romain Rolland, G.B. Shaw) népszerűsítő jellegű írások. Műfordítóként is igen termékenynek bizonyult, közel kétszáz szépirodalmi művet ültetett át magyarra angol, német és francia nyelvből.
    Benedek Marcell 1969. május 30-án hunyt el Budapesten.  (MTI)

Forrás: http://irodalmijelen.hu/node/6563