A karcsú kehely árnyékai és fényei

Dunántúli Napló

A karcsú kehely árnyékai és fényei

BARANYA KINCSEI

SÍREMLÉK „A Zsolnay-mauzóleum többszörösen is a szellem fényének briliáns alkotása és egyben jelképe. Az építészeti formák és szimbólumok zseniális ötvözete...” Mészáros Attila

Szétverték, meglopták, barbár módon meggyalázták. Most zárva, ám hajnalpírral felette: várható helyreállítása. Keresztény és szabadkőműves szimbólumok gyűjteménye, az eozin titkának hordozója – állítja egy, a Zsolnay-mauzóleummal foglalkozó tanulmány. Most még azonban szégyenkezve és döbbenten állunk az ajtajában. A mauzóleum nagyobb, díszes síremlék. Eredetileg Mausolos király síremléke Halikarnasszoszban, egyike volt az ókori világ hét csodájának. Elpusztult. Monumentalitása eredményeként lett közneve minden jeles síremléknek. Pécsett azonban ennél is többet jelent. „A Zsolnay-mauzóleum többszörösen is a szellem fényének briliáns alkotása és egyben jelképe. Az építészeti formák és díszítőelemek, szimbólumok zseniális ötvözete, amely... ...Zsolnay Vilmos életművét méltó módon örökíti meg a (szakmai, szellemi) utókor számára.” – írja a mauzóleum megmentésén évtizedek óta fáradozó Lovas László a síremlékről írt tanulmányában. Döbbenetes, amit az ötvenes években nem csak az építménynyel, de az ide temetettekkel is műveltek. Vargha Dezső főlevéltáros beszél erről, de irtózom leírni. Ám azt, hogy milyen volt, mi ment tönkre, azt igen, már amennyire ezt ma elképzelni, különösen pedig láttatni egyáltalán még lehetséges. A Lovas Lászlóét is magába foglaló „Angstertől Zsolnayig”, Szirtes Gábor és Vargha Dezső szerkesztette tanulmánykötetben ott van a kiindulópont: a Sikorski Tádé által tervezett mauzóleum alaprajza. A síremlékhez vezető úttal együtt mint egy karcsú szárú kehely. Az ember legfeljebb elgondolkodhat, Grálról vagy Úrasztaláról van-e szó? Az emlékmű 1444 négyzetméteren épült, a mauzóleum felé emelkedő utat az ókori felvonulási utakra emlékeztetően a lépcsős mellvédeken Apáti Abt Sándor mintázta 42 sómázas pihenő oroszlán szegélyezte. Ma már csak három meglétéről tudunk... Az építmény körformája sajátja a rangos síremlékeknek, középpontjában az elhunyttal. Ez az elrendezés azonos Napóleon párizsi sírjáéval. Ha valaki fentről nézi, lényegében fejet hajt az eltemetett előtt, a kriptában pedig felnéz a lépcsőn álló szarkofágra. A Zsolnay-mauzóleum kétszintes, a kriptájában van Vilmos eozincsempével burkolt szarkofágja. A galériáról lehet rá lenézni. A galéria szintje a felszentelt kápolna, ugyancsak eozinmázas oltárral. A kápolna hat kör alakú ablakon át kap fényt. Az épület dísze volt többek között a tizenkét apostol portréja is, a legalsó Tádé, a tervező építész arcvonásaival, bent pedig a gyáralapító vonásait őrzi Szent Vilmos domborműve. Itt kell megemlíteni, hogy a mauzóleum minden egyes dísze, színe, szobra, domborműve, csempéje a Zsolnay-művekben készült el. Mindebből roncsok, töredékek maradtak. A mauzóleumban sok mindent még látni, és nagyon sokat már nem. Bobánovics István az építmény múltját, jelenét minden porcikájában ismeri. Elmondja, az EKF-beruházások egyik programjának nagyon jelentős beruházása lesz a síremlék felújítása. Később, a Zsolnay Örökség Kezelő Kht. irodájában az eredeti tervrajzok fénymásolatait, 1908-ban készült néhány fotót mutat. Akár a kápolnában álmélkodva, akár a kriptában elcsendesülve, akár kívülről körbejárva a mauzóleumot, csak e terveket és fotókat is látva ébred rá az ember: milyen fenségesen szép volt. Nincs már meg a Jézus-szobor, csonkán maradt meg az oltár, eltűnt teljes falakról a csempeburkolat, töredékeiben látni csak a szarkofág egyik domborművét, nyoma sincs a hajdani örökmécsesnek, mint ahogy a mauzóleumot ölelő szép kerítésnek sem – és folytathatnánk. Mert ha minden a helyén lenne – és remény szerint eredeti állapotát felmutatva lesz is a felújítás befejezése után –, megcsodálhatnánk a Lovas László felfedezte fényjátékot, ahogy a Zsolnay-kerámiák a Krisztus-szoborra, az oltárra, és Zsolnay Vilmos szarkofágjára terelték a Nap sugarát.

Egy Zsolnay Mohácsnál Az eddig feltárt adatok szerint a Zsolnay-család ősei a Felvidéken éltek, s innen kerültek az ország legkülönbözőbb vidékeire. Egyik ősük II. Lajos seregében részt vett a mohácsi csatában, utóbb Szigetvár környékén telepedett le. Pécsre Ferenc György költözött, az ő unokája volt Miklós, a kereskedő, ennek pedig fia, Vilmos. Vilmos fiának, Miklósnak nem voltak gyermekei, a név tovább éltetése érdekében fogadta örökbe testvérei gyermekeit, így alakultak ki a Mattyasovszky–Zsolnay, illetve a Sikorski–Zsolnay-ágak. Nem nyugodhatott, felkelt Zsolnay Vilmos, aki gyárában még kezet szorított I. Ferenc József királlyal is, éppen megérte a XX. századot. „1900. március első heteiben erős meghűlés döntötte ágyba. Néhány nap múlva, miután a láz csökkent, és közérzete tűrhető volt, nem nyugodhatott, felkelt, és lement a gyárba, hogy egy megkezdett kísérletet folytasson. Estére állapota rosszabbra fordult, tüdőgyulladás lépett fel, és egy héttel később hazánk egy nagy emberrel lett szegényebb.” Mattyasovszky-Zsolnay Margit visszaemlékezései – Zsolnay, Corvina, 1980 Októberi temetés teliholdkor, este tizenegy órakor Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án hunyt el. A pécsi Budai városrész ótemetőjének Szent Mihály-kápolnájában temették el. A következő évben veje, Sikorski Tádé, a gyár művészeti vezetője, jó hírű műépítész tervei alapján került tető alá a mauzóleum. Ám további 12 év telt el, amíg Zsolnay Miklós befejezte az emlékművet, s felavatták a mauzóleumot. 1913. október 13-án este fél 10-kor hozták ki a vállukon Miklós és három Zsolnay-unoka, László, Zsolt és Tibor a temetőből az ezüstözött ónkoporsót, s vitték a mauzóleumhoz felvezető úton, amely mellett a gyár dolgozói álltak sorfalat. A kápolnában volt az egyházi szertartás. Teliholdnál, 11 órakor levitték a koporsót a kriptába, s elhelyezték a szarkofágban. Amikor felesége, Bell Teréz 1919-ben meghalt, a szarkofágot megmélyítették, s férje fölött helyezték örök nyugalomra. Más családtagok mellett a mauzóleumot építtető Miklósnak is nyughelye az emlékmű. A dinasztaalapító születésének 100. évfordulóján, 1928. május 17-én koszorút helyeztek el a sztarkofágon. 1978-ban már nem volt itt mit koszorúzni... „Elhiheted, fiam,...” „Felbecsülhetetlen az az előny, amelyet a kitűnő minőségű kaolin és szén jelent az itteni kerámiaipar számára. Meggyőződésem, ha egy reggel a tisztelt cseh gyáros urak arra ébrednének, hogy csak a mienkkel azonos minőségű szén áll rendelkezésükre, elvesztenék a fejüket és a pénzüket... ...Elhiheted, fiam, hogy a tüzelőanyag minősége óriási szerepet játszik iparunkban, és hogy nehézségeink zömét a rossz minőségű, de egyedül rendelkezésünkre álló szén okozza.” Zsolnay Vilmos levele fiához, Karlsbadból, 1889. „Veni, vidi, vici” 1907-ben Pécsett országos kiállítás volt. Zenei pavilonjában játszott a helyi honvédzenekar Fricsay hadnagy vezényletével. A Zsolnay-szobor ez évi felavatására a karnagy egy Hódolati indulót írt, „Veni, vidi, vici” címmel. Hálája jeléül Zsolnay Miklós egy ezüsttel bevont karnagyi pálcát ajándékozott Fricsaynak, amelyen ugyancsak a „Veni, vidi, vici” felirat olvasható. „Szép lenne, ha valamelyik Zsolnay-emlékünnep alkalmával ismét hallani lehetne az indulót.”, jegyezte meg Mattyasovszky-Zsolnay Tamás családtörténeti tanulmányában.

Forrás: http://dunantulinaplo.hu/index.php?apps=cikk&d=2009-01-26&r=2381&c=719638

Kapcsolódó cikk: http://szkp4.blogspot.com/1999/06/lovas-laszlo-zsolnay-mauzoleum.html