280 éve született Giacomo Casanova

Irodalom - 280 éve született Giacomo Casanova - PORTRÉ

2005.03.31. 09:01

2005. március 31., csütörtök (MTI) - Kétszáznyolcvan éve, 1725. április 2-án született Velencében Giovanni Giacomo Casanova, felvett nevén Jean-Jacques Chevalier de Seingalt (Seingalt lovag).

Diplomata, kém, szerencsejátékos, spekuláns, szélhámos és
nőcsábász volt. Vándorszínész családban született, a Szent Ciprián
papneveldébe járt, ahonnan botrányos magatartása és szerelmi
kalandjai miatt kizárták, ezután volt katona Konstantinápolyban,
bíborosi titkár, lantos, hegedűs és csodadoktor Velencében. Itt
megmentette egy szenátor életét, akit ettől kezdve kabalával
szédített. 1750-ben Lyonban szabadkőműves lett, majd Európa
nagyvárosaiban nemesek és polgárok, írók és művészek között
forgolódott, járt Magyarországon is. Bejáratos volt a legmagasabb
körökbe, műveltségét, sokoldalú, sajátos tehetségét, emberismeretét
latba vetve társadalmi és szerelmi téren egyaránt egyedülálló
sikereket ért el.
1755-ben visszatért Velencébe, ahol gátlástalan örömhajhászása,
pazarló életmódja és adósságai szemet szúrtak a hatóságoknak. Magas
kapcsolatai sem segítettek, az inkvizíció fekete mágia, szédelgés,
vallástalanság, hamiskártyázás és szabadkőművesség vádjával öt évi
börtönre ítélte. 1756-ban, 15 hónap múltán csellel megszökött a
hírhedt ólombörtönből. Ez a kaland komoly "verbális tőkét" jelentett
számára, mindenütt ezt mesélte, kiszínezve és eltúlozva, s mindenki
tőle akarta hallani a történetet. Csakhamar Párizsba ment, ahol
megszervezte a királyi lottót, ami nem csak a kincstárnak, neki is
hatalmas hasznot hozott. Emellett folytatta az okkult szédelgést,
egy gazdag és előkelő hölggyel elhitette, hogy a kabalisztikus
számok hatására hetvenhárom évesen teherbe esik. Casanovának azonban
semmi pénz nem volt elég, hitelezői elől menekülnie kellett,
Dél-Németországba, majd Svájcba utazott. Itt találkozott
Voltaire-rel, vele szemben szellemileg alulmaradt, s ezt nagy
kudarcként élte meg.
1764-ben II. Frigyes porosz király Berlinben a hadapródiskola
tanárává akarta tenni, de ő továbbutazott Rigába, Szentpétervárra,
majd Varsóba. Egy párbaját követő botrány után ismét menekülnie
kellett és Spanyolországban talált oltalmat. 1774-82 között ismét
velencei tartózkodási engedélyt kapott és a város inkvizíciójának
kémkedett, de egy pamfletje miatt újra kiutasították. Ezután három
év nyomorúság várt rá, nagy pártfogók, uralkodók már nem fogadták,
nyilvántartotta Európa összes rendőrsége, tömlöc, bolondokháza,
kórház, adósok börtöne fenyegette. 1785-ben megismerkedett a cseh
Waldstein gróffal, a nagy Wallenstein leszármazottjával, aki
felfogadta könyvtárosnak duxi kastélyába. Itt nyugalomban élte le
utolsó 13 évét, és franciául megírta százada enciklopédiáját, híres
Emlékiratait. Duxban, a mai Duchcovban halt meg 1798. június 4-én.
Emlékiratai a lipcsei Brockhausnál 1822-ben jelentek meg,
kihagyásokkal és átdolgozásokkal. A 12 kötetes francia kiadás már
pontosabb volt, ennek nyomán fordították le magyarra is. Műve
kordokumentum, gazdag körképet fest Európa szokásairól, a század
eredményeiről, gáláns szerelmi kalandokról. Casanova kitűnő
megfigyelő volt, másokról pontosan és szórakoztatóan írt, ám amit
önmagáról, erotikus produkcióiról, remek szerepléseiről előad,
fenntartással kell fogadnunk. (Írása mintegy 120 hódításáról számol
be.) A memoárokat nem olvasók számára írta, nem saját szobrát akarta
megalkotni az utókornak, a mű önmagának szól. "Életem történetét
írom, mulatságként. Micsoda gyönyörűség visszaemlékezni
gyönyöreinkre és milyen gyötrelem visszaemlékezni rájuk
Jól
szórakozom, mert az igazat írom" - jegyzi meg egy levelében.
A kalandor emlékezésében is életművész, gátlástalanul és önzőn
idézi múltbeli örömeit. Az emlékiratok 1774-ben érnek véget,
hanyatlása éveit aligha akarta megírni.
Casanovát az értelem, a ráció mozgatja, de nem a felvilágosodás
értelmében. Ő az érvényesülés szakembere, tudását, tájékozottságát
az élet művészetéhez használja. Azon írók közül való, akik - mint
Cellini, Saint-Simon, Retz bíboros és Napóleon, a tettek emberei -
gazdag életük révén lettek íróvá.
Casanova sokarcú személyiség volt, s éppily változatos irodalmi
életművet hagyott hátra: alkalmi verseket, kritikákat, történeti
munkákat, matematikai értekezéseket és színműveket. Icosaméron című
fantasztikus regényével Verne és Wells elődjének tartják, emellett
lefordította az Iliászt és szatirikus pamfletben örökítette meg a
velencei arisztokráciát.
Alakja, mint a hűségre képtelen, soha nem nyugvó férfi típusa
számos irodalmi és művészeti alkotást ihletett, Hugo von
Hofmannsthal, Márai Sándor, Arthur Schnitzler, Krúdy Gyula, Szerb
Antal, Szentkuthy Miklós és Fellini filmje is foglalkozott vele.
(Panoráma, Sajtóadatbank - Fábri Ferenc)
+++

Az Index a Feltáruló Szabadkőművességről

Feltáruló Szabadkőművesség - rendezvény

2005. március 5-én, szombaton 15 órakor Vakok Iskolájának Nádor terme, Ajtósi Dürer sor 39.

Meglátni a fényt

• Szalai-Burszán Balázs - szalai@mail.index..hu

| 2005. 03. 06., 16:36 | Frissítve: 2005. március 7., hétfő 11:43

Riporterünk az egyik magyarországi szabadkőműves-nagypáholy rendezvényén járt, ahol kiderült, hogy ezekben a zivataros időkben a szabadkőművesek irodalomtörténésznek álcázzák magukat, és annak ellenére, hogy József Attila nem volt szabadkőműves, mégis az volt.

Az már kizárólag az én hibám, hogy a szabadkőművesekről nem tud más az eszembe jutni, mint a Monthy Python-sorozat vonatkozó epizódja (John Cleese a felemelt lába alatt nyúlkál nagyon szerencsétlenül a titkos kézfogáshoz, biztos emlékeznek), bár az is igaz, hogy "titkos társaság" hívószó azért működik nálam is, felsejik, ahogy eldugott, félhomályos, kriptaszerű helységekben állnak körbe csuklyás emberek kardokkal meg serlegekkel, ezzel még a Koponyák című gyalázatos filmet is sikerül megnézetni velem, szóval ilyen prekoncepciókkal veszem kezembe a Magyarországi Nagyoriens szabadkőműves rendek meghívóját a Feltáruló szabadkőművesség című, szombat délutáni rendezvényre, melyet a Francia Nagyorienssel közösen szerveztek.

Ha John Cleese-re nem is, de egy-egy meglesett titkos kézfogásra és középkori ezoterikus mintákkal díszített ruhadarabra azért számítok, de semmi, a Vakok Iskolájának Nádor termében gyülekező szabadkőművesek joviális, többségében középkorú vagy idősebb úriembereknek bizonyulnak, akik egyszerű öltönyt húztak az alkalomra, sőt van, aki pulóverben érkezett. Meglepetéssel fedezek fel egy ismerős arcot a megjelentek között, lázasan kutatok memóriámban, hogy ki lehet az arc gazdája, majd hirtelen minden a helyére kerül, és egyúttal új jelentéstartománnyal gazdagodnak egyetemi éveim. A jövőre nézve azért megfogadom, hogy ha valaki ezentúl indokolatlan lekesedéssel és különös fénnyel a szemében kezd beszélni a számok szimbolikájáról, ad absurdum antropológiájáról, neadjisten váratlanul hermeneutikai fejtegetésbe kezd, legalábbis gyanakodni fogok, hogy szabadkőműves az illető.

Szellemi közeg

A nagyjából száz szék, a hátsó sorokban ugyan kicsit foghíjasan, de megtelik, pár fiatal, és néhány nő is érkezik (a nagypáholy csak férfiakat fogad tagjai sorába), páran vásárolnak a Trianon és a szabdkőművesség viszonyát taglaló könyvből. Belelapoznék én is, de elkezdődik a rendezvény, ami egyelőre inkább irodalomtörténész-konferenciának tűnik, ahol hamarosan Barthesot és Derridát sűrűn idézve ízekre szedik valamelyik neves írónkat. És tényleg, Báti Márk nagymester tekintélyes szakálla mögül megtartott megnyitó beszéde után valóban egy irodalomtörténész, Szigeti Lajos Sándor kapja meg a mikrofont. Előadását József Attiláról tartja, akiről annyi kiderül, hogy bár nem volt szabadkőműves, mégis az volt, hiszen a makói gimnázium teljes tanári kara és a Szép Szó szerkesztősége is szabadkőművesektől hemzsegett, így ebben a szellemi közegben tanult és alkotott. Ezen kívül még elég hosszan beszél a hetes szám jelentéséről (ugye!), József Attiláról annál kevesebbet.

Utána Yves Jacob, a Francia Nagyoriens nagykancellárja kap szót, aki "A szabadkőművesség a felvilágosodás korától napjainkig, mítosz és valóság" címmel tart előadást. Jacob úr nagyon szimpatikus ember, pont úgy fest, mint egy francia diplomata, vagy legalábbis ahogy egy francia diplomatát elképzelünk, sajttal és borral, kedélyes csevegés közben. Előadásából kiderül, hogy bár a szabadkőművesek szeretik magukat a katedrálisok, sőt a piramisok építőitől származtatni, akik valami különös okból egyszer csak letették a vakolókanalat, és filozofálni kezdtek, a rend valójában háromszáz évvel ezelőtt alakult. Maga Newton, illetve a körülötte szerveződő tudóskör hozta létre a mozgalmat, hogy vallási vitáktól mentesen cserélhessenek eszmét tudományos és filozófiai kérdésekről.

Jó marketing

A nagykancellár újra és újra visszatér arra, hogy a társaság a szabadság-egyenlőség-testvériség eszméje alapján szerveződik, azaz alapvető a lelkiismereti és gondolati szabadság maximális tiszteletben tartása, sőt előmozdítása, a rendben mindenki egyenlő a társadalmi pozíciótól függetlenül, illetve hogy a felavatási ceremónia során bizonyos értelemben testvérekké válnak. Azon túl azonban, hogy alapvetően humanista célok érdekében tevékenykednek - itthon például segítettek kórházakat, sőt magát a mentőszolgálatot létrehozni -, sajnos nem tudom meg, hogy pontosan hogyan dolgoznak, vagy mit is csinálnak összejöveteleiken. De hát mire is számítottam egy titkos társaság nyilvános rendezvényén. (Az interneten azért nagyon sok információ hozzáférhető [1], a tudásra szomjazóknak nem kell aggódniuk.)

Annyi mindenesetre kiderül, hogy bár politikával közvetlenül nem foglalkoznak, így vagy úgy a legtöbb progresszív társadalmi, tudományos vagy művészeti eseményben benne volt a kezük, bár a nagykancellár azon kicsit sajnálkozik, hogy a francia forradalomban pont nem, vagyis nem úgy, pedig az "nagyon jó marketing lett volna". Az mindenesetre nem csoda, hogy a totális hatalomra törő rendszereknek első dolga a szabadkőművesség betiltása vagy akár kiirtása. Németországban például a második világháború végére a több mint ötvenezerből egyetlen szabadkőműves sem maradt, itthon pedig legutóbb Rákosi tiltotta be a szervezetet, ami csak 89-ben alakult újjá.

Zárásként Kossuth avatási beszédét idézik fel. Megtudjuk, hogy 1849-ben Kossuth Lajos is "meglátta a fényt", és belépett volna a pesti páholyba, de azt véletlenül éppen róla nevezték el, így javíthatatlan úriemberként mégsem vetette fel magát, csak később, amerikai útján jelentkezett egy cincinnati körbe. Bár az új tagok, az inasok egy évig nem szólalhatnak meg, Kossuthtal kivételt tettek, és mondhatott beszédet, amit nagyformátumú egyéniség lévén negyvenöt percesre kanyarított. A közönség itt egy pillanatra ijedten lejjebb csúszik a széken, de azonnal megtapasztaljuk, hogy a szabadkőművesek valóban humanisták, hiszen az eredetileg háromnegyed órás beszédet pár percesre rövidítve hallhatjuk.

Forrás: http://index.hu/kultur/eletmod/szk050406/

Kapcsolat: Szabadkőművességgel kapcsolatos programok adatai: Feltáruló Szabadkőművesség

Saját beszámolóm: http://aprofan.blogspot.com/2005/03/feltarulo-szabadkomuvesseg.html

175 éve halt meg Gyarmathi Sámuel

Tudomány - 175 éve halt meg Gyarmathi Sámuel - PORTRÉ *

2005.03.02. 09:57

2005. március 2., szerda (MTI) - Százhetvenöt éve, 1830. március 4-én halt meg Kolozsvárott Gyarmathi Sámuel nyelvtudós, orvos.

1751. július 15-én Kolozsváron született. Szülővárosában,
továbbá Nagyenyeden és Zilahon tanult, a nagyenyedi kollégiumban
magántanító, segédtanító, majd köztanító is volt. 1776-tól
ösztöndíjjal Bécsben járt egyetemre, ott szerzett 1782-ben orvosi
oklevelet, s belépett a szabadkőművesek közé. 1780-tól részt vett a
Magyar Hírmondó szerkesztésében, cikket írt a Szent Korona Bécsbe
viteléről, s a lap pályázatára küldte be első nyelvészeti művét.
(II. József 1785-es nyelvrendelete egyeduralkodóvá kívánta tenni a
németet, ennek következtében került a közérdeklődés fókuszába a
magyar nyelv védelmének, ápolásának ügye.) Pozsonyban hőlégballonnal
is kísérletezett. 1782-ben Németországba utazott, ahol
megismerkedett a kor neves tudósaival. 1783-84-ben Ráday Gedeon két
fiának nevelője volt Pécelen, majd Pozsonyban, 1785-ben Nagyenyeden
a Rhédey-családnál nevelő, de orvosi praxist is folytatott, később a
Bethlen grófok orvosa lett.
1787-ben Hunyad vármegye orvosává választották, s Déván
telepedett le. 1789-ben egy bécsi magyar újság pályázatára írta
magyar nyelvtanát, mely 1794-ben jelent meg Okoskodva tanító magyar
nyelvmester címmel, a második kötet kizárólag mondattannal
foglalkozott. A majd hétszáz oldalas műben érződik a törekvés a
nyelv egységesítésére. Érdekesek a j és ly kérdésére, vagy a szóvégi
y alkalmazására vonatkozó fejtegetései - saját nevét is tudatosan
írta i-vel.
1795-96-ban Göttingenben August Schlözer tanítványaként kezdett
érdeklődni a magyar-finn nyelvhasonlítás iránt. 1796-98 közt ismét
Göttingenbe utazott, itt írta - latinul - fő művét Affinitas lingua
hungaricae cum linguis fennicae originis grammaticae demonstrata,
azaz Affinitás, a magyar nyelvnek a finn eredetű nyelvekkel való
rokonsága nyelvtanilag bebizonyítva címmel. Ezzel az összehasonlító
nyelvtudomány egyik megalapozója lett, döntő szerepe volt a finnugor
nyelvek rokonságának feltárásában és bizonyításában.
Addig a hangalaki hasonlóságok alapján vetették össze a
nyelveket, többnyire hibásan. Elsőként Gottfried Wilhelm Leibniz
vetette fel a 17. században, hogy az írott és egyéb forrásokat
nélkülöző népek eredetét nyelvükből kellene levezetni. Sajnovits
János 1770-ben adta ki Demonstratióját a lapp-magyar rokonságról. Az
Affinitas Sajnovics nyomán indult, de már nem csak a lapp, hanem a
finn és az észt nyelvvel is egybevetette nyelvünket, kidolgozatlanul
maradt harmadik fejezetében pedig a szerző valamennyi finnugor
nyelvvel kapcsolatosan közöl különféle igei és névszói paradigmákat,
számneveket és szóhasonlításokat.
Az Affinitás az egész korabeli nyelvtudományra hatott, bár azok
közé az alkotások közé sorolható, amelyekre hivatkozni szoktak
ugyan, de kevesen olvasták őket - jellemző, hogy magyarul csak
1999-ben jelent meg.
Gyarmathi 1798-tól ismét Bethlenék szolgálatába állt, 1800-tól a
zilahi református kollégium tanára lett. 1809-ben vonult nyugalomba,
a nagybúni Bethlen-birtokon élt. Itt írta harmadik nagy művét, a
majd ötezer szót tartalmazó Vocabulariumot (Szótár, mellyben sok
magyar szókhoz hasonló idegen nyelvbeli szókat rendbe szedett
Gyarmathi Sámuel orvos doctor...). Az 1816-ban megjelent leíró
jellegű munka a magyar etimológiai szótár fontos elődje: 57 nyelvben
kutatta szavaink eredetét, s hangsúlyozta a nyelv változásainak
természetességét.
Gyarmathi volt az első, aki következtetés útján jutott nyelvi
alakokhoz, s ezeket bizonyítékként is használta. Valószínűleg az ő
példája nyomán terjedt el világszerte az ilyen alakok jelölésére a
szavak előtt a csillag alkalmazása. Célja egy, a latintól független
magyar nyelvtan megalkotása volt. Nyelvszemlélete a maga korában
igen modernnek számít, a nyelvre elsősorban a rendszert, a
szerkezeti és képzési sajátosságokat tartja jellemzőnek. Gyarmathi
felismerte, hogy török-tatár eredetű szavaink jövevényszavak, az
egykori együttélés maradványai, s arra is rájött, hogy a történeti
változások a szavak hangalakjában és jelentésében is tükröződnek.
(Panoráma, Sajtóadatbank)
+++