Évforduló - 250 éve született Martinovics Ignác

Évforduló - 250 éve született Martinovics Ignác (FOTÓ )

2005.07.20. 05:59

2005. július 20., szerda (MTI) - Kétszázötven éve, 1755. július 22-én született Pesten Martinovics Ignác, a magyar jakobinusok összeesküvésének vezetője.

Apja századosként szolgált magyar nemes volt, aki még fia
kiskorában meghalt. Az anyagi gondokkal küszködő anya a
ferencesekhez adta be gyermekét, aki szerzetesként szerzett
teológiából és filozófiából doktorátust, de érdekelték a
természettudományok is. Nyughatatlan természete azonban nehezen
viselte a kötöttségeket, sokszor összezördült rendtársaival, ezért
1780-ban Brodba helyezték át. Itt sem bírta sokáig, inkább tábori
lelkésznek állt, s így ismerkedett meg a lengyel Potocky Ignác
gróffal. Az ő társaságában és pénzén beutazta egész Európát, ahol
számos ismert tudóssal és kevésbé ismert szabadkőművessel talált
kapcsolatot. Martinovics a felvilágosodás híve lett, a hazai
változásokat II. József felvilágosodott uralkodótól remélte.
Tudományos művei felkeltették az udvari tanügyi bizottság
elnökének figyelmét, s 1783-ban a lembergi (mai nevén lvivi)
egyetemen a természettan tanárává és a bölcsészeti kar dékánjává
nevezték ki, állását 1791-ig megtartotta. Martinovics több
matematikai és kémiai tanulmányt írt, kísérleteket folytatott,
találmányokat alkotott, tíz nyelven írt, beszélt és fordított.
1787-ben nézeteit Filozófiai tanulmányok című munkájában fejtette
ki, ez az első következetesen materialista, ateista filozófiai mű.
Martinovicsot azonban hatalmas becsvágy fűtötte, Lemberget szűknek
érezte. 1790-ben megpályázta a pesti egyetem katedráját, de
elutasították. A sértett tudós Bécsbe utazott, ahol megismerkedett
Gotthardi Ferenccel, az új király, II. Lipót titkosrendőrségének
főnökével. A kudarc után másképp próbált érvényesülni, és
beleegyezett abba, hogy adatokat szolgáltat azokról a
szabadkőművesről és jezsuitákról, akikkel kapcsolatba került. Tette
mindezt úgy, hogy pár hónappal korábban kelt röpiratában még az
oligarchia és az egyház hatalmának megdöntésére, polgári reformok
bevezetésére buzdított. Nem csak ügynöki szolgálatai elismeréséül
1791-ben udvari vegyésszé és cs. és kir. tanácsossá, majd szászvári
apáttá nevezték ki, ő pedig szorgosan gyártotta a reformjavaslatokat.
Lipót halála után, I. Ferenc trónra lépésekor állásából
elbocsátották, a kabinetiroda külpolitikai részlegébe osztották be,
de itt sem sokáig maradhatott. Egy ideig még írogatta jelentéseit és
javaslatait, de választ nem kapott, sőt, a liberalizálódást és a
nemzeti törekvéseket elutasító I. Ferenc elkoboztatta Martinovics
három névtelenül megjelent, lázítónak minősített munkáját is. Az
ateista szászvári apát ismét új irányban próbálkozott: titkos
szervezkedésbe kezdett. Iratokban támadta a cenzúrát, a Habsburgok
magyarországi politikáját, műveit a szabadkőművesek és a francia
forradalom eszméivel rokonszenvező illuminátusok terjesztették.
Martinovics 1794 tavaszán a párizsi jakobinusok mintájára két
titkos szervezetet hozott létre: a Reformátorok Társaságában a hazai
nemesi reformereket, a Szabadság és Egyenlőség Társaságában a
jakobinus eszmék híveit tömörítette. A két társaság számára francia
és latin nyelven külön programot (kátét) írt. A főigazgató szerepét
maga vállalta, az igazgatói tiszt a reformereknél Sigray Antal gróf,
a másik társaságnál Hajnóczy József, Laczkovics János és Szentmarjay
Ferenc feladata lett.
A szervezkedésnek mindössze pár száz, a magyar vezető
értelmiségből kikerült tagja volt, de még így sem jártak el kellő
óvatossággal, s a titkosrendőrség hamar tudomást szerzett
tevékenységükről. 1794. július 24-én (majdnem egy időben a párizsi
jakobinusok bukásával) Bécsben huszadmagával letartóztatták
Martinovicsot, majd az ő vallomása és a besúgók jelentése alapján az
egész összeesküvést felgöngyölítették. Augusztusban fogták el Budán
az igazgatókat, majd az év végéig társaikat is, az őrizetbe vetteket
előbb Bécsbe vitték, de a vármegyék tiltakozása miatt visszahozták
őket Budára.
A magyar jakobinusok pere különleges szabályok mellett, a
nyilvánosság teljes kizárásával folyt. A vizsgálatokat 1795. április
20-án fejezték be, a mintegy ötven vádlott közül 18-at ítéltek
felségsértésért és hazaárulásért halálra, közülük végül hetet
végeztek ki. Martinovics ítéletét azzal súlyosbították, hogy a fő-
és jószágvesztés mellett végig kellett néznie a többiek kivégzését.
Martinovicsot 1795. május 18-án kitették az egyházi rendből, majd
két nappal később a "generális kaszálóréten" Sigray, Szentmarjay,
Laczkovics és Hajnóczy után őt is lefejezte a bakó. (A kivégzés
helyszíne ekkor kapta a Vérmező nevet.) A kivégzetteket titokban
temették el, sírjukat csak 1914-ben találták meg, ekkor újratemették
őket, majd 1960-ban a Kerepesi temető díszsírhelyeibe kerültek.
Martinovics kiváló képességű, ugyanakkor gyenge és nagyravágyó
ember volt, ez okozta tragédiáját is. Egy értékelés szerint "egy
személyben volt bátor hős és aljas áruló, összeesküvő és
rendőrspicli, kitartó, nyíltszívű barát és hazug manipulátor". Nem
éppen feddhetetlen jelleme nagyban hozzájárult ahhoz, hogy
mártírsorsa nyomán sem példaképként, inkább tragikus alakként maradt
meg az emlékezetben.
A magyar jakobinusok későbbi megítélése ellentmondásos: egyesek,
így az 1848-as forradalmárok s Petőfi vállalták, elődjüknek
tekintették mozgalmukat. Mások, mint Fraknói Vilmos püspök-történész
- aki Martinovics udvari kapcsolatait feltárta - istentelen
lázadóknak minősítették őket. Az első alapos történelmi kutatást
Benda Kálmán végezte el 1957-ben, majd Elek Judittal - aki filmet is
rendezett róluk - kiadta a per válogatott anyagát is Vizsgálat
Martinovics Ignác szászvári apát és társai ügyében címmel.
(Kép a Fotóbank Panoráma mappájában)
(Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)
+++

A kőoroszlánok felújítására adtak

Délmagyar.hu

2005.07.19. 14:19

Százezer forinttal támogatta a Móra Ferenc Múzeum előtti kőoroszlánok fölújítását a szegedi Universum szabadkőműves páholy.

Szegedi szabadkőművesek 100 ezer forinttal járultak hozzá a Móra Ferenc Múzeum előtti kőoroszlánok restauráláshoz. A Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Egyesület szegedi Universum Páholya támogatásáról Nacsády Péter, a páholy tagja, korábbi főmestere tájékoztatta lapunkat. Amint arról hírt adtunk, a múzeum „oroszlánrészvények" kibocsátásával gyűjt pénzt az 1896-ban emelt közművelődési palota lépcsőjét őrző mészkőszobrok felújítására.

A múzeum a Szeged Első Lion's Clubbal közösen hirdette meg az oroszlánrész programot. Ennek lényege: oroszlánrészrészvényhez juthatnak azok, akik anyagi hozzájárulással segítik a restaurálást, vagy vásárolnak az alkalomra kiadott képkirakóból. A kiemelt támogatók nevét tábla örökíti meg a szobrok talapzatán. Marton Árpád, a múzeum rendezvényszervezője elmondta: az egyik oroszlánszobor fölújítására való pénz, mintegy egymillió forint, már összegyűlt.

Forrás: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/a_kooroszlanok_felujitasara_adtak/101700/

Képzőművészet - 85 éve halt meg Benczúr Gyula

Képzőművészet - 85 éve halt meg Benczúr Gyula

2005.07.14. 11:09

2005. július 14., csütörtök (MTI) - 85 éve, 1920. július 16-án halt meg a Nógrád-megyei Dolányban Benczúr Gyula festőművész.

1844. január 28-án született Nyíregyházán evangélikus családban,
ahol vallásos és hazafias nevelést kapott. Kassán végezte a
középiskolát, s először e felvidéki városban, a Klimkovits testvérek
magániskolájában tanult festeni és rajzolni. 1861-től a müncheni
Képzőművészeti Akadémián fejlesztette tudását, 1864-1868 között H.
Anschütz, majd Karl von Piloty növendéke volt, s egy ideig együtt
dolgozott Szinyei Merse Pállal. Korai alkotásai romantikus életképek
(Balatoni halásztragédia) és biedermeier arcképek (Etelka, Gizella)
voltak, de Szinyei és Paál László hatására plein air képeket is
festett (Erdei tájkép, Pihenés az erdőben).
Első nagy sikerét 1866-ban aratta Pesten Hunyadi László búcsúja
című történeti képével. A nemzeti romantika nálunk Székely Bertalan
és Madarász Viktor műveiben jelentkezett először, Benczúr művészete
hozzájuk kapcsolódott, bár az ő piktúrájuk tartalmi mélységeit nem
érte el. Már az olyan korai, a nemzeti érzések inspirálta művein
fellelhető a kivételes ábrázolókészség és a kiváló rajztudás, mint a
II. Rákóczi Ferenc elfogatása (1869) és a Vajk megkeresztelése
(1876), amelyeken a clair-obscure, a fény és árnyék kontrasztja
érvényesül. Mestere, Piloty historizmusával szemben témái
aktualitást is tartalmaztak, a nemzet elnyomása elleni tiltakozásból
fakadtak.
Olasz- és franciaországi tanulmányútján főleg a barokk mesterei,
Tiziano, Tiepolo, Tintoretto és Rubens hatottak rá. II. Lajos bajor
király rokokó témákat rendelt nála: a XV. Lajos és Dubarry 1874-ben
készült el, ezt követte a XVI. Lajos és családja a versailles-i
palota megostromlásakor. A bajor uralkodó kineveztette a müncheni
akadémia tanárává, s 1876-tól 1883-ig itt dolgozott. Ekkor hívták
haza az első magyar művészképző, a Mesteriskola igazgatójának.
Benczúr munkássága nyomán a XIX-XX. század fordulójának kedvelt
műfajává vált a reprezentatív portré. Az arisztokrácia és a
politikai élet alakjairól készült művei közül nevezetesek a gróf
Károlyi Lászlóné, I. Ferenc József, Erzsébet királyné, Rudolf, Tisza
Kálmán, gróf Tisza István, Trefort Ágoston, Mikszáth Kálmán, I.
Ferdinánd bolgár cár arcmását megörökítő képei.
Utolsó alkotói korszakában készült a Habsburgok szerepét kiemelő
Budavár visszavétele (1896), s hasonló hangulatú volt az 1944-ben
elpusztult Millenniumi hódolat is. Késői történelmi tablóin
világosabb kolorit érvényesül, mint pl. a királyi vár
Hunyadi-termébe tervezett nyolc monumentális kompozíció két
elkészült darabján: a Mátyás fogadja a pápa követeit (1915) és a
Diadalmas Mátyás (1919) című alkotásain. Számos önarcképet, továbbá
mitológiai tárgyú képeket is készített: Bacchánsnő, Perseus és
Andromeda. Virágokat és puttókat festett a Mályvák között és a Vénus
galambjai című vásznain. Kései korszakában is alkotott néhány
realista, plein-airhoz közelítő képet (Nő erdőben, Olvasó nő), és
számos bibliai tárgyú képet is (Házasságtörő nő, Bűnbánó Magdolna,
Jézus az Olajfák hegyén).
Benczúr a XIX. századi magyar történeti, akadémikus festészet
jelentős alakja, a millennium időszakának legünnepeltebb művésze
volt. 1906-ban kinevezték a főrendiház örökös tagjává, s 1910-ben
lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1876 óta szabadkőműves is
volt. A kor hivatalos festőjeként elhalmozták megrendelésekkel és
kitüntetésekkel. Műveit kiváló rajztudás, teátrális, barokkos
kompozíció, látványos, pompázatos ruházat és tartozékok, olykor
naturalista megoldások jellemzik.
Benczúr Gyula 1920. július 16-án halt meg birtokán, a
Nógrád-megyei Dolányban, amelyet később Benczúrfalvának neveztek el.
Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, valamint számos vidéki és külföldi
múzeum őrzi. 2001-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.
(Fotó az MTI Fotóbankjának Panoráma mappájában)
(Panoráma)
+++

210 éve végezték ki a magyar jakobinusokat

Történelem - 210 éve végezték ki a magyar jakobinusokat

2005.05.18. 10:12

2005. május 18., szerda (MTI) - Kétszáztíz éve, 1795. május 20-án végezték ki a Vérmezőn Martinovics Ignácot és négy társát, a magyar jakobinus összeesküvés vezetőit.

Az első magyarországi köztársasági mozgalom vezetője,
Martinovics Ignác ferencrendi szerzetes, majd tábori lelkész volt.
1781-ben Potocki Ignác lengyel gróffal bejárta Nyugat-Európát, ahol
tudós társaságokkal és szabadkőműves szervezetekkel került
kapcsolatba. 1782-ben II. József a lembergi egyetem kísérleti
fizikai tanárává nevezte ki, egy ideig dékán is volt, filozófiával,
matematikával és természettudományokkal foglalkozott. Filozófiai
írások című 1787-es munkájában fejtette ki nézeteit, ez az első
következetesen materialista, ateista magyar filozófiai mű. A magyar
nemesekhez 1790-ben írt röpiratában az oligarchia és az egyház
hatalmának megdöntésére, polgári reformok bevezetésére buzdított,
nem véve figyelembe a nemzeti törekvéseket. Felhívásának kudarca
után másképp próbált érvényesülni, így került a bécsi udvar titkos
ügynökeinek sorába, elsősorban a szabadkőművesek és a jezsuiták után
kutatott. 1791-ben II. Lipót udvari kémikusa lett, majd szászvári
apáttá nevezték ki.
1792-ben, I. Ferenc trónra lépése után elbocsátották az
udvartól, bár ő még egy ideig írta jelentéseit és javaslatait. Mivel
e tevékenysége nem talált visszhangra, elkeseredésében titkos
szervezkedésbe kezdett. 1794 tavaszán a párizsi jakobinusok
mintájára két titkos szervezetet hozott létre: a Reformátorok
Társaságában a hazai nemesi reformereket, a Szabadság és Egyenlőség
Társaságában a jakobinus eszmék híveit tömörítette. A két társaság
számára francia és latin nyelven külön programot (kátét) írt. A
főigazgató szerepét maga vállalta, az igazgató tiszt a reformereknél
Sigray Antal gróf, a másik társaságnál Hajnóczy József, Laczkovics
János és Szentmarjay Ferenc feladata lett. Közülük Hajnóczy
tekinthető jelentékeny gondolkodónak, aki ügyvédi diplomával
rendelkezett, s Széchényi Ferenc titkára, majd Szerém megye
alispánja is volt. Röpirataiban bírálta a feudális alkotmányt, az
örökváltság és a jobbágyok birtokjogainak törvénybe iktatását, a
nemesség megadóztatását, az egyházi javak szekularizációját, a
közteherviselést és a sajtószabadságot követelte. 1793-ban barátai
közt a latinra fordított jakobinus alkotmányt terjesztette.
A szervezkedés mindössze 2-300 tagra terjedt ki, főleg a megyék
vezető értelmiségijei csatlakoztak. Belépéskor esküt kellett tenni,
hogy a társaság elveit terjesztik, s legalább két új tagot
szereznek, tevékenységük a Reformátorok Kátéjának másolásában és
terjesztésében merült ki.
A tagok megválasztásánál azonban nem jártak el gondosan, így a
rendőrség hamar az összeesküvés nyomára jutott és 1794. július 23-án
(majdnem egyidejűleg a párizsi jakobinusok bukásával) Martinovicsot
Bécsben huszadmagával letartóztatták. Martinovics vallomása és a
besúgók jelentései nyomán augusztus 16-án Budán elfogták az
igazgatókat, majd az év végéig társaikat is. A letartóztatottakat
Bécsbe vitték, de novemberben 13 vármegye tiltakozása nyomán
visszahozták őket Budára.
Az ügyben 52-en kerültek bíróság elé, védőjük az a T. Horváth
Jakab ügyvéd volt, akinek városligeti sírján egyetlen latin szó áll:
FUIT (VOLT). A per különleges szabályok alapján, a nyilvánosság
teljes kitárása mellett folyt. A vizsgálatokat 1795. április 20-án
fejezték be, a vádlottak közül 18-at ítéltek felségsértésért és
hazaárulásért halálra, közülük hetet kivégeztek, 11 kegyelmet
kapott. Martinovics ítéletét a fej- és jószágvesztés mellett azzal
súlyosbították, hogy végig kellett néznie a többiek kivégzését.
Sigrayt, Szentmarjayt, Laczkovicsot, Hajnóczyt, s végül
Martinovicsot 1795. május 20-án fejezték le a "generális
kaszálóréten", mely ekkor kapta a Vérmező nevet. A kivégzés után a
két katekizmust és az összeesküvők egyéb dokumentumait a
vesztőhelyen elégették. Két további társukat, Szolárcsik Sándort és
Őz Pált - akik nem tartoztak a vezetők közé, de nem láttak reményt
"megjavulásukra" - június 3-án végezték ki ugyanott. 18-an kerültek
a kufsteini, spielbergi és munkácsi várbörtönökbe, köztük Kazinczy
Ferenc, Verseghy Ferenc, Batsányi János és Szentjóbi Szabó László.
A kivégzetteket titokban temették el, sírjukat 1914-ben találták
meg az egykori katonai temetőben, a mai Szilágyi Erzsébet fasor és
Kútvölgyi út sarkánál. Itt újratemették őket, majd 1960-ban a
Kerepesi temető díszsírhelyeibe kerültek. A magyar jakobinusokat a
Vérmezőn álló emlékmű idézi, a közeli térnek is ők a névadói.
A jakobinus mozgalom az első demokratikus, polgári jellegű
szerveződés volt, amely az akkor legmodernebb eszmék hazai
átültetésével próbálkozott. Mivel tömegtámogatása nem volt, eleve
kudarcra volt ítélve, ám ebben közrejátszott vezetőjének nem éppen
feddhetetlen jelleme is - Martinovics mártírsorsa nyomán sem
példaképként, inkább tragikus alakként maradt meg az emlékezetben.
(Panoráma)
+++

160 éve halt meg Batsányi János

Irodalom - 160 éve halt meg Batsányi János - PORTRÉ

2005.05.10. 07:13

2005. május 10., kedd (MTI) - Százhatvan éve, 1845. május 12-én halt meg Tapolcán Batsányi János, a magyar felvilágosodás költője.

1763. május 9-én Tapolcán született. Apja suszter volt, ő az
egyetlen plebejus a kor írói közt. Középiskoláit Keszthelyen,
Veszprémben és Sopronban, a filozófiát a pesti piaristáknál végezte.
Itteni tanára, Horányi Elek ébresztette fel történelem iránti
érdeklődését, s Pesten kapcsolódott be az irodalmi és színházi
életbe. 1787-től Kassán kamarai gyakornok, majd írnok, itt lett
szabadkőműves. Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal együtt
alapította a Magyar Museumot, első irodalmi folyóiratunkat. A lapot
a második számtól szerkesztette, mert nem értették meg egymást
Kazinczyval, itt jelent meg A franciaországi változásokra. Hasonló
hangvételű műveiért 1793-ban állását vesztette, az újságot
betiltották. A jakobinus összeesküvés kapcsán elfogták, s bár nem
találták vétkesnek, versei, s a per során hirdetett elvei miatt egy
év börtönre ítélték. Kufsteinből 1796-ban szabadult, a bécsi
"bankóhivatalhoz", majd a kamarához került, részt vett az irodalmi
életben. 1805-ben vette el Baumberg Gabriella osztrák költőnőt.
1809-ben Maret francia államtitkár - kufsteini rabtársa -
kérésére ő lektorálta s radikálisan át is fogalmazta Napóleon
magyarokhoz szóló kiáltványát, amely szakításra hívott fel a
Habsburgokkal. A franciák visszavonulásakor Párizsba ment, ahol
Maret nyugdíjat szerzett neki. 1815-ben a Párizst megszálló
osztrákok elfogták, egy évet ült Spielbergben, majd felesége közben
járására felmentették, de veszélyes elemként Linzbe száműzték. Itt
élt feleségével majdnem harminc évig, 1845. május 12-én
bekövetkezett haláláig, rendőri felügyelet alatt. Az Akadémia csak
1843-ban választotta levelező tagjává (amit nem fogadott el),
haláláról a közvélemény két évvel utóbb értesült.
Pályáját Orczy Lőrinc hatására, Bessenyei György körének
hagyományai nyomán kezdte, első megjelent írása a Báróczi Sándorhoz
írt Barátságos levél 1786-ban. Korai dalai a német rokokót követik,
1791-es Esdeklő panasza már - Faludi nyomán - személyes érzelmeket
fejez ki. A Magyar Museum élén mint hivatott irodalomszervező lépett
fel, A fordításról című tanulmányában hirdette: lehetséges más
nyelvekből tartalom és forma szempontjából is hű átültetés.
Folyóiratának Bé-vezetése az irodalmat a nemzeti lét minősítőjeként
definiálta, s még Bessenyei előtt tudós társaság alapítását
javasolta. Nem új művek létrehozása volt a célja, inkább annak
bemutatása, hogy magyarul is lehet írni, méltatta Bessenyeit és
Ányos Pált, Ossziánt és Miltont.
Költészete a nemesi reformmozgalom jegyében indult, Serkentő
válasz című verse az ősi nagyságot a várnai és mohácsi nemzeti
tragédiákkal szembesítette - ez a magyar politikai lírában Kölcseyig
érzékelhető. A költő feladatát a jelennek szóló tanulságok
kimondásában látta, alkalmi ódáinak hangsúlyát egy-egy eszmére
helyezi. Levél Szentjóbi Szabó Lászlóhoz című episztolája
kapcsolódik kora politikai harcaihoz, múltidéző részletei Kisfaludy
Károlyig fellelhetők. Leghíresebb verse, A franciaországi
változásokra a tömörítés remeke, zárósora: Vigyázó szemetek Párizsra
vessétek
- szólássá vált.
Batsányi a felvilágosult rendiségtől a polgári reformokig, a
haza egységének fogalmáig jutott el - ebben Herder eszméi is
segítették: ha az intézmények a haladással szemben állnak, az
erőszakkal elsöpri őket. 1792-es verse, A látó a francia forradalom
hatására a világ megújulását a közeljövőre várja. Az európai
hadakozásokra című versében a haza sorskérdéseit európai
összefüggésekben elemezte.
Bécsi éveinek főműve a Der Kampf (A viaskodás), központi alakja
az erényért és igazságért harcoló férfi, s beszámol belső válságának
legyőzéséről és új, bonapartista világképéről is. Tervezett magyar
könyvsorozata első darabjaként adta ki Ányos Pál műveit. Utolsó
évtizedeiben írt műveit otthon nem értették s nem értékelték, a
reformkor küzdelmeiről nem vett tudomást.
A magyar tudósokhoz című, 1821-es tanulmánya támadta Kazinczyt
és a túlzó nyelvi neológiát. Egész életében dolgozott az ossziáni
dalok fordításán, e munkájából hét részlet maradt fenn, s életében
négy jelent meg. Saját köteteit 1827-ben és 1835-ben, Faludi Ferenc
műveit 1824-ben adta ki.
Batsányi első politikai lírikusunk, az alanyiság korábban nem
ismert hőfokot ért el műveiben. A felvilágosodás rendi, majd polgári
változatát hirdette, bonapartizmusa jakobinus és liberális eszméket
köt össze. Kora egyik legműveltebb írója volt, jól ismerte a
külföldi irodalmat és tudományos törekvéseket. Időmértékes, magyaros
és nyugat-európai formákban írt, ő élt először gondolatritmussal.
(Panoráma )
+++

A szegedi szabadkőművesség százharmincöt éve

Kiállítás - A szegedi szabadkőművesség százharmincöt éve

2005.05.09. 17:24

Szeged, 2005. május 9. (MTI) - A dél-alföldi szabadkőművesség, és az Árpád a testvériséghez páholy működésének százharmincöt évét bemutató könyv- és dokumentumkiállítás nyílt hétfőn a szegedi Somogyi Könyvtárban.

A szeretet és a testvériség gyakorlásával az emberek és az
emberiség felemelkedésén munkálkodó szervezet 1870-be alakult meg
Szegeden, és ma mint a város legrégebbi civil szervezete működik -
mondta a tárlat megnyitóján Takács János főmester.
Egy évvel később már négy szakosztály - beligazgatás, társas
életre való nevelés, szertartási-irodalmi, jótékonysági - működik a
páholyban. A testvérek 1898-ban önálló páholyházat építettek, és
önálló könyvkiadásba kezdtek legkülönbözőbb témakörökben.
A szegedi szabadkőművesség kezdettől fogva intenzíven vette ki
részét különböző jótékonysági akciókban: az árvíz után újjáéledő
város intézményeinek kialakításában saját körű és nemzetközi
gyűjtést szerveztek. Adománnyal segítették a Somogyi Könyvtár
kialakítását, gyűjtöttek a szegény gyerekek segélyezésére,
népkönyvtárat nyitottak, javasolták rabsegélyező egylet
fölállítását, bizottságot létesítettek a siketnémák ügyének
felkarolására, óvoda, önkéntes tűzoltó egyesület alapítását
kezdeményezték.
A páholy legnagyobb hatású, máig is működő kezdeményezése a
gyermekmenhely - ma gyermekkórház -, és az Árpád gyermekotthon
megépítése és működtetése volt.
A század végén a páholy létszáma 188 fő volt, akik közül közel
nyolcvanan más városokban éltek. A szegediek kezdeményezésére a
századforduló idején páholy alakult a környező városok mellett
számos délvidéki és erdélyi településen.
A diktatúrák sohasem szimpatizáltak a szabadkőművességgel, a
Horthy-rendszerben 1920-ban, az 1946-os újjáalakulás után pedig
1950-ben tiltották be a páholy működését. A rendszerváltozás után a
páholy 1989-ban alakult újjá Budapesten, és 1994-tol működik ismét
Szegeden.
Szellemi erőben ma sincsen hiány a szegedi páholyban, annál
inkább anyagi tekintetben, ugyanakkor a mai szabadkőművesek is meg
tudnak felelni az elődjeik által kitűzött filantróp és karitatív
céloknak - jelentette ki Takács János.
"Mint minden időszak, a jövő is kitermeli azokat a jó hírű
szabad férfiakat, akiknek a lelkében köteleségszerűen fog élni az,
hogy segítsenek azokon az embertársaikon, akik náluk rosszabbul
élnek" - mondta az Árpád a testvériséghez páholy főmestere.
(Panoráma)
+++

280 éve született Giacomo Casanova

Irodalom - 280 éve született Giacomo Casanova - PORTRÉ

2005.03.31. 09:01

2005. március 31., csütörtök (MTI) - Kétszáznyolcvan éve, 1725. április 2-án született Velencében Giovanni Giacomo Casanova, felvett nevén Jean-Jacques Chevalier de Seingalt (Seingalt lovag).

Diplomata, kém, szerencsejátékos, spekuláns, szélhámos és
nőcsábász volt. Vándorszínész családban született, a Szent Ciprián
papneveldébe járt, ahonnan botrányos magatartása és szerelmi
kalandjai miatt kizárták, ezután volt katona Konstantinápolyban,
bíborosi titkár, lantos, hegedűs és csodadoktor Velencében. Itt
megmentette egy szenátor életét, akit ettől kezdve kabalával
szédített. 1750-ben Lyonban szabadkőműves lett, majd Európa
nagyvárosaiban nemesek és polgárok, írók és művészek között
forgolódott, járt Magyarországon is. Bejáratos volt a legmagasabb
körökbe, műveltségét, sokoldalú, sajátos tehetségét, emberismeretét
latba vetve társadalmi és szerelmi téren egyaránt egyedülálló
sikereket ért el.
1755-ben visszatért Velencébe, ahol gátlástalan örömhajhászása,
pazarló életmódja és adósságai szemet szúrtak a hatóságoknak. Magas
kapcsolatai sem segítettek, az inkvizíció fekete mágia, szédelgés,
vallástalanság, hamiskártyázás és szabadkőművesség vádjával öt évi
börtönre ítélte. 1756-ban, 15 hónap múltán csellel megszökött a
hírhedt ólombörtönből. Ez a kaland komoly "verbális tőkét" jelentett
számára, mindenütt ezt mesélte, kiszínezve és eltúlozva, s mindenki
tőle akarta hallani a történetet. Csakhamar Párizsba ment, ahol
megszervezte a királyi lottót, ami nem csak a kincstárnak, neki is
hatalmas hasznot hozott. Emellett folytatta az okkult szédelgést,
egy gazdag és előkelő hölggyel elhitette, hogy a kabalisztikus
számok hatására hetvenhárom évesen teherbe esik. Casanovának azonban
semmi pénz nem volt elég, hitelezői elől menekülnie kellett,
Dél-Németországba, majd Svájcba utazott. Itt találkozott
Voltaire-rel, vele szemben szellemileg alulmaradt, s ezt nagy
kudarcként élte meg.
1764-ben II. Frigyes porosz király Berlinben a hadapródiskola
tanárává akarta tenni, de ő továbbutazott Rigába, Szentpétervárra,
majd Varsóba. Egy párbaját követő botrány után ismét menekülnie
kellett és Spanyolországban talált oltalmat. 1774-82 között ismét
velencei tartózkodási engedélyt kapott és a város inkvizíciójának
kémkedett, de egy pamfletje miatt újra kiutasították. Ezután három
év nyomorúság várt rá, nagy pártfogók, uralkodók már nem fogadták,
nyilvántartotta Európa összes rendőrsége, tömlöc, bolondokháza,
kórház, adósok börtöne fenyegette. 1785-ben megismerkedett a cseh
Waldstein gróffal, a nagy Wallenstein leszármazottjával, aki
felfogadta könyvtárosnak duxi kastélyába. Itt nyugalomban élte le
utolsó 13 évét, és franciául megírta százada enciklopédiáját, híres
Emlékiratait. Duxban, a mai Duchcovban halt meg 1798. június 4-én.
Emlékiratai a lipcsei Brockhausnál 1822-ben jelentek meg,
kihagyásokkal és átdolgozásokkal. A 12 kötetes francia kiadás már
pontosabb volt, ennek nyomán fordították le magyarra is. Műve
kordokumentum, gazdag körképet fest Európa szokásairól, a század
eredményeiről, gáláns szerelmi kalandokról. Casanova kitűnő
megfigyelő volt, másokról pontosan és szórakoztatóan írt, ám amit
önmagáról, erotikus produkcióiról, remek szerepléseiről előad,
fenntartással kell fogadnunk. (Írása mintegy 120 hódításáról számol
be.) A memoárokat nem olvasók számára írta, nem saját szobrát akarta
megalkotni az utókornak, a mű önmagának szól. "Életem történetét
írom, mulatságként. Micsoda gyönyörűség visszaemlékezni
gyönyöreinkre és milyen gyötrelem visszaemlékezni rájuk
Jól
szórakozom, mert az igazat írom" - jegyzi meg egy levelében.
A kalandor emlékezésében is életművész, gátlástalanul és önzőn
idézi múltbeli örömeit. Az emlékiratok 1774-ben érnek véget,
hanyatlása éveit aligha akarta megírni.
Casanovát az értelem, a ráció mozgatja, de nem a felvilágosodás
értelmében. Ő az érvényesülés szakembere, tudását, tájékozottságát
az élet művészetéhez használja. Azon írók közül való, akik - mint
Cellini, Saint-Simon, Retz bíboros és Napóleon, a tettek emberei -
gazdag életük révén lettek íróvá.
Casanova sokarcú személyiség volt, s éppily változatos irodalmi
életművet hagyott hátra: alkalmi verseket, kritikákat, történeti
munkákat, matematikai értekezéseket és színműveket. Icosaméron című
fantasztikus regényével Verne és Wells elődjének tartják, emellett
lefordította az Iliászt és szatirikus pamfletben örökítette meg a
velencei arisztokráciát.
Alakja, mint a hűségre képtelen, soha nem nyugvó férfi típusa
számos irodalmi és művészeti alkotást ihletett, Hugo von
Hofmannsthal, Márai Sándor, Arthur Schnitzler, Krúdy Gyula, Szerb
Antal, Szentkuthy Miklós és Fellini filmje is foglalkozott vele.
(Panoráma, Sajtóadatbank - Fábri Ferenc)
+++

Az Index a Feltáruló Szabadkőművességről

Feltáruló Szabadkőművesség - rendezvény

2005. március 5-én, szombaton 15 órakor Vakok Iskolájának Nádor terme, Ajtósi Dürer sor 39.

Meglátni a fényt

• Szalai-Burszán Balázs - szalai@mail.index..hu

| 2005. 03. 06., 16:36 | Frissítve: 2005. március 7., hétfő 11:43

Riporterünk az egyik magyarországi szabadkőműves-nagypáholy rendezvényén járt, ahol kiderült, hogy ezekben a zivataros időkben a szabadkőművesek irodalomtörténésznek álcázzák magukat, és annak ellenére, hogy József Attila nem volt szabadkőműves, mégis az volt.

Az már kizárólag az én hibám, hogy a szabadkőművesekről nem tud más az eszembe jutni, mint a Monthy Python-sorozat vonatkozó epizódja (John Cleese a felemelt lába alatt nyúlkál nagyon szerencsétlenül a titkos kézfogáshoz, biztos emlékeznek), bár az is igaz, hogy "titkos társaság" hívószó azért működik nálam is, felsejik, ahogy eldugott, félhomályos, kriptaszerű helységekben állnak körbe csuklyás emberek kardokkal meg serlegekkel, ezzel még a Koponyák című gyalázatos filmet is sikerül megnézetni velem, szóval ilyen prekoncepciókkal veszem kezembe a Magyarországi Nagyoriens szabadkőműves rendek meghívóját a Feltáruló szabadkőművesség című, szombat délutáni rendezvényre, melyet a Francia Nagyorienssel közösen szerveztek.

Ha John Cleese-re nem is, de egy-egy meglesett titkos kézfogásra és középkori ezoterikus mintákkal díszített ruhadarabra azért számítok, de semmi, a Vakok Iskolájának Nádor termében gyülekező szabadkőművesek joviális, többségében középkorú vagy idősebb úriembereknek bizonyulnak, akik egyszerű öltönyt húztak az alkalomra, sőt van, aki pulóverben érkezett. Meglepetéssel fedezek fel egy ismerős arcot a megjelentek között, lázasan kutatok memóriámban, hogy ki lehet az arc gazdája, majd hirtelen minden a helyére kerül, és egyúttal új jelentéstartománnyal gazdagodnak egyetemi éveim. A jövőre nézve azért megfogadom, hogy ha valaki ezentúl indokolatlan lekesedéssel és különös fénnyel a szemében kezd beszélni a számok szimbolikájáról, ad absurdum antropológiájáról, neadjisten váratlanul hermeneutikai fejtegetésbe kezd, legalábbis gyanakodni fogok, hogy szabadkőműves az illető.

Szellemi közeg

A nagyjából száz szék, a hátsó sorokban ugyan kicsit foghíjasan, de megtelik, pár fiatal, és néhány nő is érkezik (a nagypáholy csak férfiakat fogad tagjai sorába), páran vásárolnak a Trianon és a szabdkőművesség viszonyát taglaló könyvből. Belelapoznék én is, de elkezdődik a rendezvény, ami egyelőre inkább irodalomtörténész-konferenciának tűnik, ahol hamarosan Barthesot és Derridát sűrűn idézve ízekre szedik valamelyik neves írónkat. És tényleg, Báti Márk nagymester tekintélyes szakálla mögül megtartott megnyitó beszéde után valóban egy irodalomtörténész, Szigeti Lajos Sándor kapja meg a mikrofont. Előadását József Attiláról tartja, akiről annyi kiderül, hogy bár nem volt szabadkőműves, mégis az volt, hiszen a makói gimnázium teljes tanári kara és a Szép Szó szerkesztősége is szabadkőművesektől hemzsegett, így ebben a szellemi közegben tanult és alkotott. Ezen kívül még elég hosszan beszél a hetes szám jelentéséről (ugye!), József Attiláról annál kevesebbet.

Utána Yves Jacob, a Francia Nagyoriens nagykancellárja kap szót, aki "A szabadkőművesség a felvilágosodás korától napjainkig, mítosz és valóság" címmel tart előadást. Jacob úr nagyon szimpatikus ember, pont úgy fest, mint egy francia diplomata, vagy legalábbis ahogy egy francia diplomatát elképzelünk, sajttal és borral, kedélyes csevegés közben. Előadásából kiderül, hogy bár a szabadkőművesek szeretik magukat a katedrálisok, sőt a piramisok építőitől származtatni, akik valami különös okból egyszer csak letették a vakolókanalat, és filozofálni kezdtek, a rend valójában háromszáz évvel ezelőtt alakult. Maga Newton, illetve a körülötte szerveződő tudóskör hozta létre a mozgalmat, hogy vallási vitáktól mentesen cserélhessenek eszmét tudományos és filozófiai kérdésekről.

Jó marketing

A nagykancellár újra és újra visszatér arra, hogy a társaság a szabadság-egyenlőség-testvériség eszméje alapján szerveződik, azaz alapvető a lelkiismereti és gondolati szabadság maximális tiszteletben tartása, sőt előmozdítása, a rendben mindenki egyenlő a társadalmi pozíciótól függetlenül, illetve hogy a felavatási ceremónia során bizonyos értelemben testvérekké válnak. Azon túl azonban, hogy alapvetően humanista célok érdekében tevékenykednek - itthon például segítettek kórházakat, sőt magát a mentőszolgálatot létrehozni -, sajnos nem tudom meg, hogy pontosan hogyan dolgoznak, vagy mit is csinálnak összejöveteleiken. De hát mire is számítottam egy titkos társaság nyilvános rendezvényén. (Az interneten azért nagyon sok információ hozzáférhető [1], a tudásra szomjazóknak nem kell aggódniuk.)

Annyi mindenesetre kiderül, hogy bár politikával közvetlenül nem foglalkoznak, így vagy úgy a legtöbb progresszív társadalmi, tudományos vagy művészeti eseményben benne volt a kezük, bár a nagykancellár azon kicsit sajnálkozik, hogy a francia forradalomban pont nem, vagyis nem úgy, pedig az "nagyon jó marketing lett volna". Az mindenesetre nem csoda, hogy a totális hatalomra törő rendszereknek első dolga a szabadkőművesség betiltása vagy akár kiirtása. Németországban például a második világháború végére a több mint ötvenezerből egyetlen szabadkőműves sem maradt, itthon pedig legutóbb Rákosi tiltotta be a szervezetet, ami csak 89-ben alakult újjá.

Zárásként Kossuth avatási beszédét idézik fel. Megtudjuk, hogy 1849-ben Kossuth Lajos is "meglátta a fényt", és belépett volna a pesti páholyba, de azt véletlenül éppen róla nevezték el, így javíthatatlan úriemberként mégsem vetette fel magát, csak később, amerikai útján jelentkezett egy cincinnati körbe. Bár az új tagok, az inasok egy évig nem szólalhatnak meg, Kossuthtal kivételt tettek, és mondhatott beszédet, amit nagyformátumú egyéniség lévén negyvenöt percesre kanyarított. A közönség itt egy pillanatra ijedten lejjebb csúszik a széken, de azonnal megtapasztaljuk, hogy a szabadkőművesek valóban humanisták, hiszen az eredetileg háromnegyed órás beszédet pár percesre rövidítve hallhatjuk.

Forrás: http://index.hu/kultur/eletmod/szk050406/

Kapcsolat: Szabadkőművességgel kapcsolatos programok adatai: Feltáruló Szabadkőművesség

Saját beszámolóm: http://aprofan.blogspot.com/2005/03/feltarulo-szabadkomuvesseg.html

175 éve halt meg Gyarmathi Sámuel

Tudomány - 175 éve halt meg Gyarmathi Sámuel - PORTRÉ *

2005.03.02. 09:57

2005. március 2., szerda (MTI) - Százhetvenöt éve, 1830. március 4-én halt meg Kolozsvárott Gyarmathi Sámuel nyelvtudós, orvos.

1751. július 15-én Kolozsváron született. Szülővárosában,
továbbá Nagyenyeden és Zilahon tanult, a nagyenyedi kollégiumban
magántanító, segédtanító, majd köztanító is volt. 1776-tól
ösztöndíjjal Bécsben járt egyetemre, ott szerzett 1782-ben orvosi
oklevelet, s belépett a szabadkőművesek közé. 1780-tól részt vett a
Magyar Hírmondó szerkesztésében, cikket írt a Szent Korona Bécsbe
viteléről, s a lap pályázatára küldte be első nyelvészeti művét.
(II. József 1785-es nyelvrendelete egyeduralkodóvá kívánta tenni a
németet, ennek következtében került a közérdeklődés fókuszába a
magyar nyelv védelmének, ápolásának ügye.) Pozsonyban hőlégballonnal
is kísérletezett. 1782-ben Németországba utazott, ahol
megismerkedett a kor neves tudósaival. 1783-84-ben Ráday Gedeon két
fiának nevelője volt Pécelen, majd Pozsonyban, 1785-ben Nagyenyeden
a Rhédey-családnál nevelő, de orvosi praxist is folytatott, később a
Bethlen grófok orvosa lett.
1787-ben Hunyad vármegye orvosává választották, s Déván
telepedett le. 1789-ben egy bécsi magyar újság pályázatára írta
magyar nyelvtanát, mely 1794-ben jelent meg Okoskodva tanító magyar
nyelvmester címmel, a második kötet kizárólag mondattannal
foglalkozott. A majd hétszáz oldalas műben érződik a törekvés a
nyelv egységesítésére. Érdekesek a j és ly kérdésére, vagy a szóvégi
y alkalmazására vonatkozó fejtegetései - saját nevét is tudatosan
írta i-vel.
1795-96-ban Göttingenben August Schlözer tanítványaként kezdett
érdeklődni a magyar-finn nyelvhasonlítás iránt. 1796-98 közt ismét
Göttingenbe utazott, itt írta - latinul - fő művét Affinitas lingua
hungaricae cum linguis fennicae originis grammaticae demonstrata,
azaz Affinitás, a magyar nyelvnek a finn eredetű nyelvekkel való
rokonsága nyelvtanilag bebizonyítva címmel. Ezzel az összehasonlító
nyelvtudomány egyik megalapozója lett, döntő szerepe volt a finnugor
nyelvek rokonságának feltárásában és bizonyításában.
Addig a hangalaki hasonlóságok alapján vetették össze a
nyelveket, többnyire hibásan. Elsőként Gottfried Wilhelm Leibniz
vetette fel a 17. században, hogy az írott és egyéb forrásokat
nélkülöző népek eredetét nyelvükből kellene levezetni. Sajnovits
János 1770-ben adta ki Demonstratióját a lapp-magyar rokonságról. Az
Affinitas Sajnovics nyomán indult, de már nem csak a lapp, hanem a
finn és az észt nyelvvel is egybevetette nyelvünket, kidolgozatlanul
maradt harmadik fejezetében pedig a szerző valamennyi finnugor
nyelvvel kapcsolatosan közöl különféle igei és névszói paradigmákat,
számneveket és szóhasonlításokat.
Az Affinitás az egész korabeli nyelvtudományra hatott, bár azok
közé az alkotások közé sorolható, amelyekre hivatkozni szoktak
ugyan, de kevesen olvasták őket - jellemző, hogy magyarul csak
1999-ben jelent meg.
Gyarmathi 1798-tól ismét Bethlenék szolgálatába állt, 1800-tól a
zilahi református kollégium tanára lett. 1809-ben vonult nyugalomba,
a nagybúni Bethlen-birtokon élt. Itt írta harmadik nagy művét, a
majd ötezer szót tartalmazó Vocabulariumot (Szótár, mellyben sok
magyar szókhoz hasonló idegen nyelvbeli szókat rendbe szedett
Gyarmathi Sámuel orvos doctor...). Az 1816-ban megjelent leíró
jellegű munka a magyar etimológiai szótár fontos elődje: 57 nyelvben
kutatta szavaink eredetét, s hangsúlyozta a nyelv változásainak
természetességét.
Gyarmathi volt az első, aki következtetés útján jutott nyelvi
alakokhoz, s ezeket bizonyítékként is használta. Valószínűleg az ő
példája nyomán terjedt el világszerte az ilyen alakok jelölésére a
szavak előtt a csillag alkalmazása. Célja egy, a latintól független
magyar nyelvtan megalkotása volt. Nyelvszemlélete a maga korában
igen modernnek számít, a nyelvre elsősorban a rendszert, a
szerkezeti és képzési sajátosságokat tartja jellemzőnek. Gyarmathi
felismerte, hogy török-tatár eredetű szavaink jövevényszavak, az
egykori együttélés maradványai, s arra is rájött, hogy a történeti
változások a szavak hangalakjában és jelentésében is tükröződnek.
(Panoráma, Sajtóadatbank)
+++