150 éve született Antoni Gaudí (PAN)
2002.03.21. 01:31
Madrid, 2002. március 21., csütörtök (MTI-Panoráma) - Antoni Gaudí katalán építész születésének 150. évfordulója alkalmából emlékév kezdődött Spanyolországban. Kiállításokkal, színházi előadásokkal, koncertekkel, előadásokkal, szemináriumokkal, alkotóműhelyekkel és egyéb ünnepségekkel, összesen 167 rendezvényen idézik fel a barcelonai Sagrada Familia templom alkotójának művészetét.
Gaudí rajongott a gótikáért, és annak elemeiből kiindulva
alkotta különleges épületeit. A természeti formákat is felhasználta
díszítésükben, és szerencsésen ötvözte a modern tendenciákat a
hagyományos, katalán nemzeti elemekkel. Alkotásai szecessziós és
szürrealista elemeket tartalmaznak, sajátos, bizarr, dekoratív
formarendben.
Legfőbb épületei Barcelonában találhatóak: a Sagrada Familia
templom, a Güell ház és parkja, valamint a Milá és a Battló
lakóházak. Ezek az épületek a Barcelonába látogató turisták kötelező
állomásai: 2001-ben a Milá házat (amely La Pedrera néven is ismert)
több mint 1 millió 200 ezren, a Sagrada Familiát pedig több mint
másfél millióan keresték fel.
A Gaudí-év szerdán délután a "Gaudí, a forma keresése,
struktúra, mértan és építkezés" című kiállítás megnyitásával
kezdődött a barcelonai Várostörténeti Múzeumban.
Az El Mundo ebből az alkalomból emlékeztetett Gaudí szavaira:
- Minden műalkotásnak olyannak kell lennie, hogy mindenkit
meghódítson: ebben rejlik univerzalitása, amivel mindenkit magával
ragad, a hozzáértőket és a hozzá nem értőket egyaránt.
A lap szerint Gaudí ezt tökéletesen elérte, mivel művei
közvetlenül az érzékekre hatnak. Nem pusztán épületeket alkotott,
hanem lakható, bejárható tereket, színtereket az élet élvezéséhez.
A logika és a költészet közt foglalt helyet - írta róla
1926-ban, amikor Gaudí meghalt, Rafael Benet művészettörténész.
Az személyiségét elemző, A titokzatos zseni című cikkében a lap
ellentétpárokkal jellemzi a művészt: alázatos volt és gőgös, kedves
és embergyűlölő, kopottas és elegáns, bigottan vallásos és titokban
hitetlen, mazochista és misztikus, aprólékos és improvizáló, jóságos
és dühöngő, visszahúzódó és szenvedélyes, csodatévő szent és a Sátán
titkos imádója, szabadkőműves és hajthatatlan katolikus
fundamentalista, racionális és hallucinogén gombák állandó
fogyasztója.
A művész ellentmondásos személyisége abban is kifejezésre
jutott, ahogy az évek során művészete egyre szabadabbá, gazdagabbá,
újítóbbá és univerzálisabbá vált, ő maga ugyanakkor egyre dühöngőbb,
szikárabb és megszállottabb lett ifjúkorához képest, amikor nyitott
és barátságos volt a jelleme - írta a lap.
Xantus Judit
+
alkotta különleges épületeit. A természeti formákat is felhasználta
díszítésükben, és szerencsésen ötvözte a modern tendenciákat a
hagyományos, katalán nemzeti elemekkel. Alkotásai szecessziós és
szürrealista elemeket tartalmaznak, sajátos, bizarr, dekoratív
formarendben.
Legfőbb épületei Barcelonában találhatóak: a Sagrada Familia
templom, a Güell ház és parkja, valamint a Milá és a Battló
lakóházak. Ezek az épületek a Barcelonába látogató turisták kötelező
állomásai: 2001-ben a Milá házat (amely La Pedrera néven is ismert)
több mint 1 millió 200 ezren, a Sagrada Familiát pedig több mint
másfél millióan keresték fel.
A Gaudí-év szerdán délután a "Gaudí, a forma keresése,
struktúra, mértan és építkezés" című kiállítás megnyitásával
kezdődött a barcelonai Várostörténeti Múzeumban.
Az El Mundo ebből az alkalomból emlékeztetett Gaudí szavaira:
- Minden műalkotásnak olyannak kell lennie, hogy mindenkit
meghódítson: ebben rejlik univerzalitása, amivel mindenkit magával
ragad, a hozzáértőket és a hozzá nem értőket egyaránt.
A lap szerint Gaudí ezt tökéletesen elérte, mivel művei
közvetlenül az érzékekre hatnak. Nem pusztán épületeket alkotott,
hanem lakható, bejárható tereket, színtereket az élet élvezéséhez.
A logika és a költészet közt foglalt helyet - írta róla
1926-ban, amikor Gaudí meghalt, Rafael Benet művészettörténész.
Az személyiségét elemző, A titokzatos zseni című cikkében a lap
ellentétpárokkal jellemzi a művészt: alázatos volt és gőgös, kedves
és embergyűlölő, kopottas és elegáns, bigottan vallásos és titokban
hitetlen, mazochista és misztikus, aprólékos és improvizáló, jóságos
és dühöngő, visszahúzódó és szenvedélyes, csodatévő szent és a Sátán
titkos imádója, szabadkőműves és hajthatatlan katolikus
fundamentalista, racionális és hallucinogén gombák állandó
fogyasztója.
A művész ellentmondásos személyisége abban is kifejezésre
jutott, ahogy az évek során művészete egyre szabadabbá, gazdagabbá,
újítóbbá és univerzálisabbá vált, ő maga ugyanakkor egyre dühöngőbb,
szikárabb és megszállottabb lett ifjúkorához képest, amikor nyitott
és barátságos volt a jelleme - írta a lap.
Xantus Judit
+