Giacomo Casanova (1) (PAN)
2000.03.30. 11:43
2000. március 30., csütörtök (MTI-Panoráma) - Kétszázhetvenöt éve, 1725. április 2-án született Velencében Giovanni Giacomo Casanova, felvett nevén Jean-Jacques Chevalier de Seingalt (Seingalt lovag).
Diplomata volt, kém, szerencsejátékos, spekuláns, szélhámos és
nőcsábász. Szülei vándorszínészek voltak, egy ideig a Szent Ciprián
papneveldébe járt, innen botrányos magatartása miatt kizárták, majd
katona lett Konstantinápolyban, bíborosi titkár, lantos, hegedűs és
csodadoktor Velencében. Megmentette egy Bragadin nevű szenátor
életét, s attól kezdve évekig kabalával szédítette és belőle élt.
1750-ben Lyonban szabadkőműves lett, majd Párizsba, Drezdába,
Prágába és Bécsbe utazott. Európa városaiban nemesek és polgárok,
írók és művészek között forgolódott, járt Magyarországon is.
Bejáratos volt a legmagasabb körökbe, műveltségét, sokoldalú,
sajátos tehetségét, emberismeretét latba vetve, társadalmi és
szerelmi téren egyaránt egyedülálló sikereket ért el.
1755-ben visszatért Velencébe, ahol gátlástalan örömhajhászása,
pazarló életmódja és adósságai szemet szúrtak a hatóságoknak. Magas
kapcsolatai sem segítettek, az inkvizíció fekete mágia, szédelgés,
vallástalanság, hamiskártyázás és szabadkőművesség vádjával perbe
fogta, és öt évi börtönre ítélték. 1756-ban, 15 hónap múltán
megszökött a hírhedt ólombörtönből. Ez a kaland komoly "verbális
tőkét" jelentett számára, mindenütt ezt mesélte, kiszínezve és
eltúlozva, s mindenki tőle akarta hallani a történetet. Csakhamar
ismét Párizsba ment, megszervezte a királyi lottót, mely hatalmas
hasznot hozott a kincstárnak. Maga is nagy vagyont szerzett, egyebek
közt legnagyobb "művével": okkult szédelgéseivel befont egy madame
d'Urfé nevű gazdag és előkelő hölgyet, s elhitette vele, hogy a
kabalisztikus számok hatására hetvenhárom évesen teherbe esik.
Casanovának azonban semmi pénz nem volt elég, hitelezői elől
csakhamar menekülnie kellett, Dél-Németországba, majd Svájcba
utazott. Itt találkozott Voltaire-rel, akivel szemben szellemileg
alulmaradt, s ezt nagy kudarcként élte meg.
1764-ben II. Frigyes porosz király Berlinben a hadapródiskola
tanárává akarta tenni, ő azonban továbbutazott Rigába,
Szentpétervárra, majd Varsóba. Egy párbaját követő botrány után
ismét menekülnie kellett és Spanyolországban talált oltalmat.
1774-82 között ismét velencei tartózkodási engedélyt kapott és a
város inkvizíciójának kémkedett, majd egy pamfletje miatt újra
kiutasították. Ezután három év nyomorúság várt rá, nagy pártfogók,
uralkodók már nem fogadták, Európa összes rendőrsége
nyilvántartotta, tömlöc, bolondokháza, kórház, adósok börtöne
fenyegette. (folyt.)
++
nőcsábász. Szülei vándorszínészek voltak, egy ideig a Szent Ciprián
papneveldébe járt, innen botrányos magatartása miatt kizárták, majd
katona lett Konstantinápolyban, bíborosi titkár, lantos, hegedűs és
csodadoktor Velencében. Megmentette egy Bragadin nevű szenátor
életét, s attól kezdve évekig kabalával szédítette és belőle élt.
1750-ben Lyonban szabadkőműves lett, majd Párizsba, Drezdába,
Prágába és Bécsbe utazott. Európa városaiban nemesek és polgárok,
írók és művészek között forgolódott, járt Magyarországon is.
Bejáratos volt a legmagasabb körökbe, műveltségét, sokoldalú,
sajátos tehetségét, emberismeretét latba vetve, társadalmi és
szerelmi téren egyaránt egyedülálló sikereket ért el.
1755-ben visszatért Velencébe, ahol gátlástalan örömhajhászása,
pazarló életmódja és adósságai szemet szúrtak a hatóságoknak. Magas
kapcsolatai sem segítettek, az inkvizíció fekete mágia, szédelgés,
vallástalanság, hamiskártyázás és szabadkőművesség vádjával perbe
fogta, és öt évi börtönre ítélték. 1756-ban, 15 hónap múltán
megszökött a hírhedt ólombörtönből. Ez a kaland komoly "verbális
tőkét" jelentett számára, mindenütt ezt mesélte, kiszínezve és
eltúlozva, s mindenki tőle akarta hallani a történetet. Csakhamar
ismét Párizsba ment, megszervezte a királyi lottót, mely hatalmas
hasznot hozott a kincstárnak. Maga is nagy vagyont szerzett, egyebek
közt legnagyobb "művével": okkult szédelgéseivel befont egy madame
d'Urfé nevű gazdag és előkelő hölgyet, s elhitette vele, hogy a
kabalisztikus számok hatására hetvenhárom évesen teherbe esik.
Casanovának azonban semmi pénz nem volt elég, hitelezői elől
csakhamar menekülnie kellett, Dél-Németországba, majd Svájcba
utazott. Itt találkozott Voltaire-rel, akivel szemben szellemileg
alulmaradt, s ezt nagy kudarcként élte meg.
1764-ben II. Frigyes porosz király Berlinben a hadapródiskola
tanárává akarta tenni, ő azonban továbbutazott Rigába,
Szentpétervárra, majd Varsóba. Egy párbaját követő botrány után
ismét menekülnie kellett és Spanyolországban talált oltalmat.
1774-82 között ismét velencei tartózkodási engedélyt kapott és a
város inkvizíciójának kémkedett, majd egy pamfletje miatt újra
kiutasították. Ezután három év nyomorúság várt rá, nagy pártfogók,
uralkodók már nem fogadták, Európa összes rendőrsége
nyilvántartotta, tömlöc, bolondokháza, kórház, adósok börtöne
fenyegette. (folyt.)
++
Bejegyzések
