Nők szabadkőműves páholyokban

Nők szabadkőműves páholyokban

1991.11.19. 10:42

(MTI-Panoráma) - Ellentétben a legtöbb európai országgal,
Nagy-Britanniában még ma sem engedélyezik nők felvételét a
szabadkőműves páholyokba. Hogy miért? Nos, a magyarázatot William
Makepeace Thackeray (1811-1863) Sznobok könyve (1848) című írásában
találhatjuk meg. Ebben a nagy angol író elbeszéli, hogy miként
szegte meg az íratlan törvényt egyik nagy-nagynénje és lett
életfogytiglan tagja a Bungayban (Suffolk grófság) valamikor
működött Királyi Rózsakeresztes Páholynak.
Az történt ugyanis, hogy a derék hölgy kiváncsiságában ki akarta
deríteni, mi mehet végbe abban a szabadkőműves nagypáholyban,
amelynek férje ura is tagja volt. Elrejtőzött tehát az épületben, de
amikor az óra tizenegyet ütött és a nagymester éppen hozzá akart
kezdeni egy novicius beavatásához, a lady úgy megrettent a
félelmetes zajoktól, hogy magáról megfeledkezve előbújt
rejtekhelyéről. Mit volt mit tenni, akarva nem akarva, azon nyombam
felvették a szabadkőműves páholy tagjainak sorába.
A dolog azonban nem maradt következmény nélkül, és mivel minden
szabadkőműves lidércnyomásos álma volt, hogy nők is a tagsághoz
tartozhatnak, ezért már öt évvel az első angliai nagypáholy
megalakulása után, 1723-ban szigorú rendelkezést hoztak, amelynek
értelmében ,,a páholyok tagjai sorába felvett személyeknek jó
erkölcsű és őszinte, meglettkorú férfiaknak kell lenniük; jobbágyok
és nők nem lehetnek a páholyok tagjai,,. Ezzel törvénybe iktatták az
emberiség felének kirekesztését a szabadkőműves páholyokból és ezt a
rendelkezést Angliában a 19. században még meg is erősítették,
kimondván, hogy ,,nők, nyomorékok és rabszolgák nem vehetők fel
páholytagnak,,.
A nők azonban - gondolhatjuk - Európa-szerte nehezen nyugodtak
bele ebbe a kirekesztésbe. Mária Terézia császárnő állítólag egy
alkalommal férfiruhát öltött, hogy titokban kifürkéssze, mit is
csinálhat férje, Lotharingiai Ferenc a bécsi szabadkőműves
páholyban. Párizs, London és Velence utcai színpadain a XVIII.
században egyre másra játszottak darabokat - a nézők nem kis
gyönyörűségére -, amelyek azt firtatták, vajon sikerül-e a nőknek
bejutniuk a beavatott férfiak körébe?

Franciaországban az enciklopédisták lankadatlanul harcoltak a
nők egyenjogúságáért, és alighogy az országban elterjedt a
szabadkőművesség a XVIII. század harmincas éveiben, máris sorra
alakultak az úgynevezett adopciós páholyok, amelyekbe férfiak és nők
egyaránt beléphettek. ,,Tout le monde en est,, (Mindenki benne van)
- állapította meg 1781-ben Marie Antoinette: XVI. Lajos udvarában
minden nő, akinek rangja és neve van, sietett belépni a páholyokba.
Az ancien régime alatt a női szabadkőművesség példátlan virágzásnak
indult, és 1775-ben a legtekintélyesebb francia páholy, a ,,Grand
Orient,, jóváhagyta a de Saisseval márki által kezdeményezett
adopciós páholy, a ,,La Candeur,, megalakítását.
A példát gyorsan követték más felvilágosult európai országok is.
Ausztriában 1780. óta lehettek nők tagjai szabadkőműves páholyoknak.
Különösen a kíváncsi arisztokrata hölgyek szorgalmazták
felvételüket. Csak Anglia, a szabadkőművesség bölcsője nem tágított
elutasító álláspontjától - az ortodox angol nagypáholy mind a mai
napig elutasítja a női vagy vegyes páholyokat, s ,,eretnekeknek,,
tekinti azokat a szabadkőműveseket, akik ilyeneket elismernek.
Franciaországban, ahol a forradalom zűrzavarában eltűnni
látszott a szabadkőművesség, az első császárság idején nyomban
feléledt az adopciós gyakorlat. Feljegyezték, hogy Josephine
császárné 1805-ben jelen volt egyik udvarhölgyének beavatásán.
Egyébként azonban egyre ritkábban fordult elő, hogy bátor nők
kiharcolták felvételüket férfi páholyokba, mint például Xaintrailles
tábornok felesége, aki a konzulátus ideje alatt századosi rangban
szolgált a lovasságnál, vagy Helene Hadik-Barkóczy grófnő, akit a
magyar hatóságok, mint családjának utolsó sarját, ,,férfivé,,
nyilvánították.
És mi a helyzet napjainkban? Németországban mintegy 500 nő a
tagja vegyes szabkőműves páholyoknak, s a CATENA nevű
fedőszervezeten keresztül szoros kapcsolatban állnak franciaországi,
hollandiai, ausztriai, olaszországi, svédországi, angliai, chilei és
más országbeli asszonytársaikkal. A vegyes rítus (rite mixte),
amelyet követnek, alapvetően megfelel az autentikus klasszikus
szabadkőművességnek. +++
1991. november 18.
(A Die Zeit alapján.)

Magyar szabadkőműves jubileum Párizsban

Magyar szabadkőműves jubileum Párizsban

1991.11.17. 10:12

Párizs, 1991. november 17. vasárnap (MTI-tud.) - ,,Nyilvános munkával,, , a kívülállók számára is nyitott összejövetellel ünnepelte meg szombaton Párizsban fennállásának 35. évfordulóját a Franciaországban élő magyar szabadkőművesek szervezete, a Martinovics páholy. Az ünnepségen képviseltették magukat az újjászerveződő magyarországi szabadkőművesek és a francia szabadkőművesek is.

Mint Nacsády András, a Martinovics páholy nagymestere ünnepi
megnyitójában emlékeztetett rá, a magyar szabadkőművesség gyökerei a
XVIII. századig nyúlnak vissza: az első magyar páholy 1742-ben
Bécsben alakult meg, s a mozgalom kezdetén már olyan tagjai voltak,
mint Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Martinovics Ignác.
Szabadkőműves volt Kölcsey Ferenc, Kossuth Lajos, Türr István, Liszt
Ferenc, Ady Endre, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc,
a magyar irodalmi és művészeti élet sok tagja, de a századelő és a
két világháború közötti évek nem egy neves politikusa is. A magyar
szabadkőműveseket azonban mind a Horthy rendszer, mind a
Rákosi-rezsim üldözte, a páholyok vagyonát, könyvtárát, irattárát
elkobozta.
A közvetlenül 1956. októberét követően Párizsban megalakult
Martinovics páholy a Franciaországban élő és oda menekült magyar
szabadkőművesek szervezete lett, célja az volt, hogy fenntarsa a
magyar szabadkőművesség hagyományait és új tagokat szerezzen a
mozgalomnak. Az elmúlt években bekövetkezett változások lehetővé
tették, hogy Magyarországon is újjászerveződjék a szabadkőművesség,
s ehhez a Martinovics páholy igyekszik megfelelő segítséget adni.
+++