110 éve halt meg Paulay Ede - PORTRÉ
2004.03.10. 14:29
2004. március 10., szerda (MTI) - Száztíz éve, 1894. március 12-én halt meg Budapesten Paulay Ede színész, rendező, színészpedagógus, akinek irányításával a kortárs európai színház színvonalára emelkedett a Nemzeti Színház.
Születésnapja is március 12-ére esik, 1836-ban Tokajban
született egy adóhivatalnok gyermekeként. Öt fia közül az apa Edét
papnak szánta, ám ő 16 évesen - otthagyva kassai tanulmányait -
beállt színésznek Kőszegi Endre miskolci társulatába. Később Győr,
Szeged, Szabadka, Kassa, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad,
Debrecen publikumának tetszését igyekezett megnyerni.
A pesti Nemzeti Színházban 1863. augusztus 26-án Katona József
Bánk Bánjának címszerepében mutatkozott be, s noha a kritika
fanyalogva fogadta, szeptemberben első feleségével, Gvozdanovits
Júliával együtt szerződtették. Élete végéig - az 1874-77-es pár évet
leszámítva - a Nemzeti tagja maradt. Színészi talentumával nem tűnt
ki (1875-ben búcsúzott is a színpadtól), de egyre inkább az idős
igazgató, Szigligeti Ede "jobbkeze" lett, s tagja a drámabíráló
bizottságnak. 1868-tól a Színészeti Tanodában a drámai gyakorlat,
később az elméleti szak tanára volt. A tanodában generációkat
nevelt, a színészet elmélete címmel könyvet is írt tanítványainak a
mesterségbeli ismereteket lélektani tudnivalókkal ötvözve. 1893-ban
a drámai színészképző főigazgatója lett.
A színitanodából a legjobbakat a Nemzeti Színházba szerződtette,
ahová - miután szívrohamban meghalt Szigligeti - 1878-ban őt
nevezték ki drámai szakigazgatónak. A Nemzetinél való tizenhat
esztendei működése a magyar színháztörténet legszebb fejezetei közé
tartozik. Neki kellett önálló, csak drámai színházzá formálnia a
Nemzetit, miután 1884-ben, a Sugár úti Operaház felépültével az
operatársulat kivált, s neki köszönhető, hogy a kortárs magyar
drámairodalom alapvető fontossággal jelen volt a Nemzeti színpadán.
Színházteremtő erejének igazi bizonysága a Csongor és Tünde, majd Az
ember tragédiájának első színpadra állítása, noha akkor mindenki
előadhatatlannak vélte mindkettőt. Madách halhatatlan művét hatalmas
szellemi és technikai előkészületek után 1883. szeptember 21-én
mutatták be többek közt Jászai Mari (Éva), Nagy Imre (Ádám), Márkus
Emília, Prielle Kornélia szereplésével.
Paulay állandó szerzője volt Csiky Gergely - akit maga mellé
vett dramaturgnak -, s az ő igazgatósága alatt aratta első sikerét a
fiatal Herczeg Ferenc. De ciklusokat szervezett a régi magyar drámai
hagyomány felélesztésére, színre vitt számos görög tragédiát és
komédiát, bemutatta Shakespeare műveit, a francia és a német
klasszikusokat, s megjelent színpadán a kortárs francia
drámairodalom és Ibsen is. Harminchét színművet fordított, és
színházában megvalósította mindazt, amit tanulmányútjain Londontól
Meiningenig tapasztalt. Korhű díszleteket, jelmezeket alkalmazott, s
megkövetelte színészeitől, hogy ne csak a saját jelenésüket, hanem
az egész darabot ismerjék. Bevezette, hogy a jeles színészek is
vállaljanak epizódszerepeket.
Igazgatása alatt a Nemzeti színésztársadalmában a minőség, a
tehetség volt a fő szempont. Paulay Ede szigorú volt, olykor
indulatos, de rendet szakmai tekintélyével teremtett a társulatban.
(Indulatosságára jellemző, hogy még színészként 1874-ben tettleg
bántalmazott egy súgót, s emiatt eltávolították a Nemzetiből. Három
év múlva visszavették.) Európai színházat hozott létre, jónevű
társulattal, modern színháztechnikával. Kontinensünkön elsőként ő
vezettette be a színházba a villanyvilágítást. "A megállapodás is
hanyatlás" - mondotta Paulay szigorú igényességében. Törekvéseit
mindvégig támogatta a színház főintendánsa, Podmaniczky Frigyes.
Munkáját 1881-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével
jutalmazták. 1876-ban a Petőfi Társaság alapítói között volt,
1882-től a Kisfaludy Társaság tagja, 1877-től a szabadkőműves
Corvin-páholy elnöke volt. 1888-ban megválasztották az Írók és
Művészek Társasága elnökévé. Második felesége - Adorján Berta - is
színésznő volt, s lánya ugyancsak ezt a hivatást választotta.
A Nemzeti Színház első aranykorának megteremtője 58 éves korában
hunyt el. Ma nevét viseli a Terézváros egyik legrégebbi utcája, s
emlékére az itt működő Új Színház 1999-ben díjat alapított, amelyet
a társulat ítél oda egy-egy tagjának.
Baczonyi László, Sajtóadatbank
+++
született egy adóhivatalnok gyermekeként. Öt fia közül az apa Edét
papnak szánta, ám ő 16 évesen - otthagyva kassai tanulmányait -
beállt színésznek Kőszegi Endre miskolci társulatába. Később Győr,
Szeged, Szabadka, Kassa, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad,
Debrecen publikumának tetszését igyekezett megnyerni.
A pesti Nemzeti Színházban 1863. augusztus 26-án Katona József
Bánk Bánjának címszerepében mutatkozott be, s noha a kritika
fanyalogva fogadta, szeptemberben első feleségével, Gvozdanovits
Júliával együtt szerződtették. Élete végéig - az 1874-77-es pár évet
leszámítva - a Nemzeti tagja maradt. Színészi talentumával nem tűnt
ki (1875-ben búcsúzott is a színpadtól), de egyre inkább az idős
igazgató, Szigligeti Ede "jobbkeze" lett, s tagja a drámabíráló
bizottságnak. 1868-tól a Színészeti Tanodában a drámai gyakorlat,
később az elméleti szak tanára volt. A tanodában generációkat
nevelt, a színészet elmélete címmel könyvet is írt tanítványainak a
mesterségbeli ismereteket lélektani tudnivalókkal ötvözve. 1893-ban
a drámai színészképző főigazgatója lett.
A színitanodából a legjobbakat a Nemzeti Színházba szerződtette,
ahová - miután szívrohamban meghalt Szigligeti - 1878-ban őt
nevezték ki drámai szakigazgatónak. A Nemzetinél való tizenhat
esztendei működése a magyar színháztörténet legszebb fejezetei közé
tartozik. Neki kellett önálló, csak drámai színházzá formálnia a
Nemzetit, miután 1884-ben, a Sugár úti Operaház felépültével az
operatársulat kivált, s neki köszönhető, hogy a kortárs magyar
drámairodalom alapvető fontossággal jelen volt a Nemzeti színpadán.
Színházteremtő erejének igazi bizonysága a Csongor és Tünde, majd Az
ember tragédiájának első színpadra állítása, noha akkor mindenki
előadhatatlannak vélte mindkettőt. Madách halhatatlan művét hatalmas
szellemi és technikai előkészületek után 1883. szeptember 21-én
mutatták be többek közt Jászai Mari (Éva), Nagy Imre (Ádám), Márkus
Emília, Prielle Kornélia szereplésével.
Paulay állandó szerzője volt Csiky Gergely - akit maga mellé
vett dramaturgnak -, s az ő igazgatósága alatt aratta első sikerét a
fiatal Herczeg Ferenc. De ciklusokat szervezett a régi magyar drámai
hagyomány felélesztésére, színre vitt számos görög tragédiát és
komédiát, bemutatta Shakespeare műveit, a francia és a német
klasszikusokat, s megjelent színpadán a kortárs francia
drámairodalom és Ibsen is. Harminchét színművet fordított, és
színházában megvalósította mindazt, amit tanulmányútjain Londontól
Meiningenig tapasztalt. Korhű díszleteket, jelmezeket alkalmazott, s
megkövetelte színészeitől, hogy ne csak a saját jelenésüket, hanem
az egész darabot ismerjék. Bevezette, hogy a jeles színészek is
vállaljanak epizódszerepeket.
Igazgatása alatt a Nemzeti színésztársadalmában a minőség, a
tehetség volt a fő szempont. Paulay Ede szigorú volt, olykor
indulatos, de rendet szakmai tekintélyével teremtett a társulatban.
(Indulatosságára jellemző, hogy még színészként 1874-ben tettleg
bántalmazott egy súgót, s emiatt eltávolították a Nemzetiből. Három
év múlva visszavették.) Európai színházat hozott létre, jónevű
társulattal, modern színháztechnikával. Kontinensünkön elsőként ő
vezettette be a színházba a villanyvilágítást. "A megállapodás is
hanyatlás" - mondotta Paulay szigorú igényességében. Törekvéseit
mindvégig támogatta a színház főintendánsa, Podmaniczky Frigyes.
Munkáját 1881-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével
jutalmazták. 1876-ban a Petőfi Társaság alapítói között volt,
1882-től a Kisfaludy Társaság tagja, 1877-től a szabadkőműves
Corvin-páholy elnöke volt. 1888-ban megválasztották az Írók és
Művészek Társasága elnökévé. Második felesége - Adorján Berta - is
színésznő volt, s lánya ugyancsak ezt a hivatást választotta.
A Nemzeti Színház első aranykorának megteremtője 58 éves korában
hunyt el. Ma nevét viseli a Terézváros egyik legrégebbi utcája, s
emlékére az itt működő Új Színház 1999-ben díjat alapított, amelyet
a társulat ítél oda egy-egy tagjának.
Baczonyi László, Sajtóadatbank
+++
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése