Történelem - 210 éve végezték ki a magyar jakobinusokat
2005.05.18. 10:12
2005. május 18., szerda (MTI) - Kétszáztíz éve, 1795. május 20-án végezték ki a Vérmezőn Martinovics Ignácot és négy társát, a magyar jakobinus összeesküvés vezetőit.
Az első magyarországi köztársasági mozgalom vezetője,
Martinovics Ignác ferencrendi szerzetes, majd tábori lelkész volt.
1781-ben Potocki Ignác lengyel gróffal bejárta Nyugat-Európát, ahol
tudós társaságokkal és szabadkőműves szervezetekkel került
kapcsolatba. 1782-ben II. József a lembergi egyetem kísérleti
fizikai tanárává nevezte ki, egy ideig dékán is volt, filozófiával,
matematikával és természettudományokkal foglalkozott. Filozófiai
írások című 1787-es munkájában fejtette ki nézeteit, ez az első
következetesen materialista, ateista magyar filozófiai mű. A magyar
nemesekhez 1790-ben írt röpiratában az oligarchia és az egyház
hatalmának megdöntésére, polgári reformok bevezetésére buzdított,
nem véve figyelembe a nemzeti törekvéseket. Felhívásának kudarca
után másképp próbált érvényesülni, így került a bécsi udvar titkos
ügynökeinek sorába, elsősorban a szabadkőművesek és a jezsuiták után
kutatott. 1791-ben II. Lipót udvari kémikusa lett, majd szászvári
apáttá nevezték ki.
1792-ben, I. Ferenc trónra lépése után elbocsátották az
udvartól, bár ő még egy ideig írta jelentéseit és javaslatait. Mivel
e tevékenysége nem talált visszhangra, elkeseredésében titkos
szervezkedésbe kezdett. 1794 tavaszán a párizsi jakobinusok
mintájára két titkos szervezetet hozott létre: a Reformátorok
Társaságában a hazai nemesi reformereket, a Szabadság és Egyenlőség
Társaságában a jakobinus eszmék híveit tömörítette. A két társaság
számára francia és latin nyelven külön programot (kátét) írt. A
főigazgató szerepét maga vállalta, az igazgató tiszt a reformereknél
Sigray Antal gróf, a másik társaságnál Hajnóczy József, Laczkovics
János és Szentmarjay Ferenc feladata lett. Közülük Hajnóczy
tekinthető jelentékeny gondolkodónak, aki ügyvédi diplomával
rendelkezett, s Széchényi Ferenc titkára, majd Szerém megye
alispánja is volt. Röpirataiban bírálta a feudális alkotmányt, az
örökváltság és a jobbágyok birtokjogainak törvénybe iktatását, a
nemesség megadóztatását, az egyházi javak szekularizációját, a
közteherviselést és a sajtószabadságot követelte. 1793-ban barátai
közt a latinra fordított jakobinus alkotmányt terjesztette.
A szervezkedés mindössze 2-300 tagra terjedt ki, főleg a megyék
vezető értelmiségijei csatlakoztak. Belépéskor esküt kellett tenni,
hogy a társaság elveit terjesztik, s legalább két új tagot
szereznek, tevékenységük a Reformátorok Kátéjának másolásában és
terjesztésében merült ki.
A tagok megválasztásánál azonban nem jártak el gondosan, így a
rendőrség hamar az összeesküvés nyomára jutott és 1794. július 23-án
(majdnem egyidejűleg a párizsi jakobinusok bukásával) Martinovicsot
Bécsben huszadmagával letartóztatták. Martinovics vallomása és a
besúgók jelentései nyomán augusztus 16-án Budán elfogták az
igazgatókat, majd az év végéig társaikat is. A letartóztatottakat
Bécsbe vitték, de novemberben 13 vármegye tiltakozása nyomán
visszahozták őket Budára.
Az ügyben 52-en kerültek bíróság elé, védőjük az a T. Horváth
Jakab ügyvéd volt, akinek városligeti sírján egyetlen latin szó áll:
FUIT (VOLT). A per különleges szabályok alapján, a nyilvánosság
teljes kitárása mellett folyt. A vizsgálatokat 1795. április 20-án
fejezték be, a vádlottak közül 18-at ítéltek felségsértésért és
hazaárulásért halálra, közülük hetet kivégeztek, 11 kegyelmet
kapott. Martinovics ítéletét a fej- és jószágvesztés mellett azzal
súlyosbították, hogy végig kellett néznie a többiek kivégzését.
Sigrayt, Szentmarjayt, Laczkovicsot, Hajnóczyt, s végül
Martinovicsot 1795. május 20-án fejezték le a "generális
kaszálóréten", mely ekkor kapta a Vérmező nevet. A kivégzés után a
két katekizmust és az összeesküvők egyéb dokumentumait a
vesztőhelyen elégették. Két további társukat, Szolárcsik Sándort és
Őz Pált - akik nem tartoztak a vezetők közé, de nem láttak reményt
"megjavulásukra" - június 3-án végezték ki ugyanott. 18-an kerültek
a kufsteini, spielbergi és munkácsi várbörtönökbe, köztük Kazinczy
Ferenc, Verseghy Ferenc, Batsányi János és Szentjóbi Szabó László.
A kivégzetteket titokban temették el, sírjukat 1914-ben találták
meg az egykori katonai temetőben, a mai Szilágyi Erzsébet fasor és
Kútvölgyi út sarkánál. Itt újratemették őket, majd 1960-ban a
Kerepesi temető díszsírhelyeibe kerültek. A magyar jakobinusokat a
Vérmezőn álló emlékmű idézi, a közeli térnek is ők a névadói.
A jakobinus mozgalom az első demokratikus, polgári jellegű
szerveződés volt, amely az akkor legmodernebb eszmék hazai
átültetésével próbálkozott. Mivel tömegtámogatása nem volt, eleve
kudarcra volt ítélve, ám ebben közrejátszott vezetőjének nem éppen
feddhetetlen jelleme is - Martinovics mártírsorsa nyomán sem
példaképként, inkább tragikus alakként maradt meg az emlékezetben.
(Panoráma)
+++
Martinovics Ignác ferencrendi szerzetes, majd tábori lelkész volt.
1781-ben Potocki Ignác lengyel gróffal bejárta Nyugat-Európát, ahol
tudós társaságokkal és szabadkőműves szervezetekkel került
kapcsolatba. 1782-ben II. József a lembergi egyetem kísérleti
fizikai tanárává nevezte ki, egy ideig dékán is volt, filozófiával,
matematikával és természettudományokkal foglalkozott. Filozófiai
írások című 1787-es munkájában fejtette ki nézeteit, ez az első
következetesen materialista, ateista magyar filozófiai mű. A magyar
nemesekhez 1790-ben írt röpiratában az oligarchia és az egyház
hatalmának megdöntésére, polgári reformok bevezetésére buzdított,
nem véve figyelembe a nemzeti törekvéseket. Felhívásának kudarca
után másképp próbált érvényesülni, így került a bécsi udvar titkos
ügynökeinek sorába, elsősorban a szabadkőművesek és a jezsuiták után
kutatott. 1791-ben II. Lipót udvari kémikusa lett, majd szászvári
apáttá nevezték ki.
1792-ben, I. Ferenc trónra lépése után elbocsátották az
udvartól, bár ő még egy ideig írta jelentéseit és javaslatait. Mivel
e tevékenysége nem talált visszhangra, elkeseredésében titkos
szervezkedésbe kezdett. 1794 tavaszán a párizsi jakobinusok
mintájára két titkos szervezetet hozott létre: a Reformátorok
Társaságában a hazai nemesi reformereket, a Szabadság és Egyenlőség
Társaságában a jakobinus eszmék híveit tömörítette. A két társaság
számára francia és latin nyelven külön programot (kátét) írt. A
főigazgató szerepét maga vállalta, az igazgató tiszt a reformereknél
Sigray Antal gróf, a másik társaságnál Hajnóczy József, Laczkovics
János és Szentmarjay Ferenc feladata lett. Közülük Hajnóczy
tekinthető jelentékeny gondolkodónak, aki ügyvédi diplomával
rendelkezett, s Széchényi Ferenc titkára, majd Szerém megye
alispánja is volt. Röpirataiban bírálta a feudális alkotmányt, az
örökváltság és a jobbágyok birtokjogainak törvénybe iktatását, a
nemesség megadóztatását, az egyházi javak szekularizációját, a
közteherviselést és a sajtószabadságot követelte. 1793-ban barátai
közt a latinra fordított jakobinus alkotmányt terjesztette.
A szervezkedés mindössze 2-300 tagra terjedt ki, főleg a megyék
vezető értelmiségijei csatlakoztak. Belépéskor esküt kellett tenni,
hogy a társaság elveit terjesztik, s legalább két új tagot
szereznek, tevékenységük a Reformátorok Kátéjának másolásában és
terjesztésében merült ki.
A tagok megválasztásánál azonban nem jártak el gondosan, így a
rendőrség hamar az összeesküvés nyomára jutott és 1794. július 23-án
(majdnem egyidejűleg a párizsi jakobinusok bukásával) Martinovicsot
Bécsben huszadmagával letartóztatták. Martinovics vallomása és a
besúgók jelentései nyomán augusztus 16-án Budán elfogták az
igazgatókat, majd az év végéig társaikat is. A letartóztatottakat
Bécsbe vitték, de novemberben 13 vármegye tiltakozása nyomán
visszahozták őket Budára.
Az ügyben 52-en kerültek bíróság elé, védőjük az a T. Horváth
Jakab ügyvéd volt, akinek városligeti sírján egyetlen latin szó áll:
FUIT (VOLT). A per különleges szabályok alapján, a nyilvánosság
teljes kitárása mellett folyt. A vizsgálatokat 1795. április 20-án
fejezték be, a vádlottak közül 18-at ítéltek felségsértésért és
hazaárulásért halálra, közülük hetet kivégeztek, 11 kegyelmet
kapott. Martinovics ítéletét a fej- és jószágvesztés mellett azzal
súlyosbították, hogy végig kellett néznie a többiek kivégzését.
Sigrayt, Szentmarjayt, Laczkovicsot, Hajnóczyt, s végül
Martinovicsot 1795. május 20-án fejezték le a "generális
kaszálóréten", mely ekkor kapta a Vérmező nevet. A kivégzés után a
két katekizmust és az összeesküvők egyéb dokumentumait a
vesztőhelyen elégették. Két további társukat, Szolárcsik Sándort és
Őz Pált - akik nem tartoztak a vezetők közé, de nem láttak reményt
"megjavulásukra" - június 3-án végezték ki ugyanott. 18-an kerültek
a kufsteini, spielbergi és munkácsi várbörtönökbe, köztük Kazinczy
Ferenc, Verseghy Ferenc, Batsányi János és Szentjóbi Szabó László.
A kivégzetteket titokban temették el, sírjukat 1914-ben találták
meg az egykori katonai temetőben, a mai Szilágyi Erzsébet fasor és
Kútvölgyi út sarkánál. Itt újratemették őket, majd 1960-ban a
Kerepesi temető díszsírhelyeibe kerültek. A magyar jakobinusokat a
Vérmezőn álló emlékmű idézi, a közeli térnek is ők a névadói.
A jakobinus mozgalom az első demokratikus, polgári jellegű
szerveződés volt, amely az akkor legmodernebb eszmék hazai
átültetésével próbálkozott. Mivel tömegtámogatása nem volt, eleve
kudarcra volt ítélve, ám ebben közrejátszott vezetőjének nem éppen
feddhetetlen jelleme is - Martinovics mártírsorsa nyomán sem
példaképként, inkább tragikus alakként maradt meg az emlékezetben.
(Panoráma)
+++
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése