Képzőművészet - 85 éve halt meg Benczúr Gyula
2005.07.14. 11:09
2005. július 14., csütörtök (MTI) - 85 éve, 1920. július 16-án halt meg a Nógrád-megyei Dolányban Benczúr Gyula festőművész.
1844. január 28-án született Nyíregyházán evangélikus családban,
ahol vallásos és hazafias nevelést kapott. Kassán végezte a
középiskolát, s először e felvidéki városban, a Klimkovits testvérek
magániskolájában tanult festeni és rajzolni. 1861-től a müncheni
Képzőművészeti Akadémián fejlesztette tudását, 1864-1868 között H.
Anschütz, majd Karl von Piloty növendéke volt, s egy ideig együtt
dolgozott Szinyei Merse Pállal. Korai alkotásai romantikus életképek
(Balatoni halásztragédia) és biedermeier arcképek (Etelka, Gizella)
voltak, de Szinyei és Paál László hatására plein air képeket is
festett (Erdei tájkép, Pihenés az erdőben).
Első nagy sikerét 1866-ban aratta Pesten Hunyadi László búcsúja
című történeti képével. A nemzeti romantika nálunk Székely Bertalan
és Madarász Viktor műveiben jelentkezett először, Benczúr művészete
hozzájuk kapcsolódott, bár az ő piktúrájuk tartalmi mélységeit nem
érte el. Már az olyan korai, a nemzeti érzések inspirálta művein
fellelhető a kivételes ábrázolókészség és a kiváló rajztudás, mint a
II. Rákóczi Ferenc elfogatása (1869) és a Vajk megkeresztelése
(1876), amelyeken a clair-obscure, a fény és árnyék kontrasztja
érvényesül. Mestere, Piloty historizmusával szemben témái
aktualitást is tartalmaztak, a nemzet elnyomása elleni tiltakozásból
fakadtak.
Olasz- és franciaországi tanulmányútján főleg a barokk mesterei,
Tiziano, Tiepolo, Tintoretto és Rubens hatottak rá. II. Lajos bajor
király rokokó témákat rendelt nála: a XV. Lajos és Dubarry 1874-ben
készült el, ezt követte a XVI. Lajos és családja a versailles-i
palota megostromlásakor. A bajor uralkodó kineveztette a müncheni
akadémia tanárává, s 1876-tól 1883-ig itt dolgozott. Ekkor hívták
haza az első magyar művészképző, a Mesteriskola igazgatójának.
Benczúr munkássága nyomán a XIX-XX. század fordulójának kedvelt
műfajává vált a reprezentatív portré. Az arisztokrácia és a
politikai élet alakjairól készült művei közül nevezetesek a gróf
Károlyi Lászlóné, I. Ferenc József, Erzsébet királyné, Rudolf, Tisza
Kálmán, gróf Tisza István, Trefort Ágoston, Mikszáth Kálmán, I.
Ferdinánd bolgár cár arcmását megörökítő képei.
Utolsó alkotói korszakában készült a Habsburgok szerepét kiemelő
Budavár visszavétele (1896), s hasonló hangulatú volt az 1944-ben
elpusztult Millenniumi hódolat is. Késői történelmi tablóin
világosabb kolorit érvényesül, mint pl. a királyi vár
Hunyadi-termébe tervezett nyolc monumentális kompozíció két
elkészült darabján: a Mátyás fogadja a pápa követeit (1915) és a
Diadalmas Mátyás (1919) című alkotásain. Számos önarcképet, továbbá
mitológiai tárgyú képeket is készített: Bacchánsnő, Perseus és
Andromeda. Virágokat és puttókat festett a Mályvák között és a Vénus
galambjai című vásznain. Kései korszakában is alkotott néhány
realista, plein-airhoz közelítő képet (Nő erdőben, Olvasó nő), és
számos bibliai tárgyú képet is (Házasságtörő nő, Bűnbánó Magdolna,
Jézus az Olajfák hegyén).
Benczúr a XIX. századi magyar történeti, akadémikus festészet
jelentős alakja, a millennium időszakának legünnepeltebb művésze
volt. 1906-ban kinevezték a főrendiház örökös tagjává, s 1910-ben
lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1876 óta szabadkőműves is
volt. A kor hivatalos festőjeként elhalmozták megrendelésekkel és
kitüntetésekkel. Műveit kiváló rajztudás, teátrális, barokkos
kompozíció, látványos, pompázatos ruházat és tartozékok, olykor
naturalista megoldások jellemzik.
Benczúr Gyula 1920. július 16-án halt meg birtokán, a
Nógrád-megyei Dolányban, amelyet később Benczúrfalvának neveztek el.
Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, valamint számos vidéki és külföldi
múzeum őrzi. 2001-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.
(Fotó az MTI Fotóbankjának Panoráma mappájában)
(Panoráma)
+++
ahol vallásos és hazafias nevelést kapott. Kassán végezte a
középiskolát, s először e felvidéki városban, a Klimkovits testvérek
magániskolájában tanult festeni és rajzolni. 1861-től a müncheni
Képzőművészeti Akadémián fejlesztette tudását, 1864-1868 között H.
Anschütz, majd Karl von Piloty növendéke volt, s egy ideig együtt
dolgozott Szinyei Merse Pállal. Korai alkotásai romantikus életképek
(Balatoni halásztragédia) és biedermeier arcképek (Etelka, Gizella)
voltak, de Szinyei és Paál László hatására plein air képeket is
festett (Erdei tájkép, Pihenés az erdőben).
Első nagy sikerét 1866-ban aratta Pesten Hunyadi László búcsúja
című történeti képével. A nemzeti romantika nálunk Székely Bertalan
és Madarász Viktor műveiben jelentkezett először, Benczúr művészete
hozzájuk kapcsolódott, bár az ő piktúrájuk tartalmi mélységeit nem
érte el. Már az olyan korai, a nemzeti érzések inspirálta művein
fellelhető a kivételes ábrázolókészség és a kiváló rajztudás, mint a
II. Rákóczi Ferenc elfogatása (1869) és a Vajk megkeresztelése
(1876), amelyeken a clair-obscure, a fény és árnyék kontrasztja
érvényesül. Mestere, Piloty historizmusával szemben témái
aktualitást is tartalmaztak, a nemzet elnyomása elleni tiltakozásból
fakadtak.
Olasz- és franciaországi tanulmányútján főleg a barokk mesterei,
Tiziano, Tiepolo, Tintoretto és Rubens hatottak rá. II. Lajos bajor
király rokokó témákat rendelt nála: a XV. Lajos és Dubarry 1874-ben
készült el, ezt követte a XVI. Lajos és családja a versailles-i
palota megostromlásakor. A bajor uralkodó kineveztette a müncheni
akadémia tanárává, s 1876-tól 1883-ig itt dolgozott. Ekkor hívták
haza az első magyar művészképző, a Mesteriskola igazgatójának.
Benczúr munkássága nyomán a XIX-XX. század fordulójának kedvelt
műfajává vált a reprezentatív portré. Az arisztokrácia és a
politikai élet alakjairól készült művei közül nevezetesek a gróf
Károlyi Lászlóné, I. Ferenc József, Erzsébet királyné, Rudolf, Tisza
Kálmán, gróf Tisza István, Trefort Ágoston, Mikszáth Kálmán, I.
Ferdinánd bolgár cár arcmását megörökítő képei.
Utolsó alkotói korszakában készült a Habsburgok szerepét kiemelő
Budavár visszavétele (1896), s hasonló hangulatú volt az 1944-ben
elpusztult Millenniumi hódolat is. Késői történelmi tablóin
világosabb kolorit érvényesül, mint pl. a királyi vár
Hunyadi-termébe tervezett nyolc monumentális kompozíció két
elkészült darabján: a Mátyás fogadja a pápa követeit (1915) és a
Diadalmas Mátyás (1919) című alkotásain. Számos önarcképet, továbbá
mitológiai tárgyú képeket is készített: Bacchánsnő, Perseus és
Andromeda. Virágokat és puttókat festett a Mályvák között és a Vénus
galambjai című vásznain. Kései korszakában is alkotott néhány
realista, plein-airhoz közelítő képet (Nő erdőben, Olvasó nő), és
számos bibliai tárgyú képet is (Házasságtörő nő, Bűnbánó Magdolna,
Jézus az Olajfák hegyén).
Benczúr a XIX. századi magyar történeti, akadémikus festészet
jelentős alakja, a millennium időszakának legünnepeltebb művésze
volt. 1906-ban kinevezték a főrendiház örökös tagjává, s 1910-ben
lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1876 óta szabadkőműves is
volt. A kor hivatalos festőjeként elhalmozták megrendelésekkel és
kitüntetésekkel. Műveit kiváló rajztudás, teátrális, barokkos
kompozíció, látványos, pompázatos ruházat és tartozékok, olykor
naturalista megoldások jellemzik.
Benczúr Gyula 1920. július 16-án halt meg birtokán, a
Nógrád-megyei Dolányban, amelyet később Benczúrfalvának neveztek el.
Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, valamint számos vidéki és külföldi
múzeum őrzi. 2001-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.
(Fotó az MTI Fotóbankjának Panoráma mappájában)
(Panoráma)
+++
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése