160 éve halt meg Batsányi János

Irodalom - 160 éve halt meg Batsányi János - PORTRÉ

2005.05.10. 07:13

2005. május 10., kedd (MTI) - Százhatvan éve, 1845. május 12-én halt meg Tapolcán Batsányi János, a magyar felvilágosodás költője.

1763. május 9-én Tapolcán született. Apja suszter volt, ő az
egyetlen plebejus a kor írói közt. Középiskoláit Keszthelyen,
Veszprémben és Sopronban, a filozófiát a pesti piaristáknál végezte.
Itteni tanára, Horányi Elek ébresztette fel történelem iránti
érdeklődését, s Pesten kapcsolódott be az irodalmi és színházi
életbe. 1787-től Kassán kamarai gyakornok, majd írnok, itt lett
szabadkőműves. Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal együtt
alapította a Magyar Museumot, első irodalmi folyóiratunkat. A lapot
a második számtól szerkesztette, mert nem értették meg egymást
Kazinczyval, itt jelent meg A franciaországi változásokra. Hasonló
hangvételű műveiért 1793-ban állását vesztette, az újságot
betiltották. A jakobinus összeesküvés kapcsán elfogták, s bár nem
találták vétkesnek, versei, s a per során hirdetett elvei miatt egy
év börtönre ítélték. Kufsteinből 1796-ban szabadult, a bécsi
"bankóhivatalhoz", majd a kamarához került, részt vett az irodalmi
életben. 1805-ben vette el Baumberg Gabriella osztrák költőnőt.
1809-ben Maret francia államtitkár - kufsteini rabtársa -
kérésére ő lektorálta s radikálisan át is fogalmazta Napóleon
magyarokhoz szóló kiáltványát, amely szakításra hívott fel a
Habsburgokkal. A franciák visszavonulásakor Párizsba ment, ahol
Maret nyugdíjat szerzett neki. 1815-ben a Párizst megszálló
osztrákok elfogták, egy évet ült Spielbergben, majd felesége közben
járására felmentették, de veszélyes elemként Linzbe száműzték. Itt
élt feleségével majdnem harminc évig, 1845. május 12-én
bekövetkezett haláláig, rendőri felügyelet alatt. Az Akadémia csak
1843-ban választotta levelező tagjává (amit nem fogadott el),
haláláról a közvélemény két évvel utóbb értesült.
Pályáját Orczy Lőrinc hatására, Bessenyei György körének
hagyományai nyomán kezdte, első megjelent írása a Báróczi Sándorhoz
írt Barátságos levél 1786-ban. Korai dalai a német rokokót követik,
1791-es Esdeklő panasza már - Faludi nyomán - személyes érzelmeket
fejez ki. A Magyar Museum élén mint hivatott irodalomszervező lépett
fel, A fordításról című tanulmányában hirdette: lehetséges más
nyelvekből tartalom és forma szempontjából is hű átültetés.
Folyóiratának Bé-vezetése az irodalmat a nemzeti lét minősítőjeként
definiálta, s még Bessenyei előtt tudós társaság alapítását
javasolta. Nem új művek létrehozása volt a célja, inkább annak
bemutatása, hogy magyarul is lehet írni, méltatta Bessenyeit és
Ányos Pált, Ossziánt és Miltont.
Költészete a nemesi reformmozgalom jegyében indult, Serkentő
válasz című verse az ősi nagyságot a várnai és mohácsi nemzeti
tragédiákkal szembesítette - ez a magyar politikai lírában Kölcseyig
érzékelhető. A költő feladatát a jelennek szóló tanulságok
kimondásában látta, alkalmi ódáinak hangsúlyát egy-egy eszmére
helyezi. Levél Szentjóbi Szabó Lászlóhoz című episztolája
kapcsolódik kora politikai harcaihoz, múltidéző részletei Kisfaludy
Károlyig fellelhetők. Leghíresebb verse, A franciaországi
változásokra a tömörítés remeke, zárósora: Vigyázó szemetek Párizsra
vessétek
- szólássá vált.
Batsányi a felvilágosult rendiségtől a polgári reformokig, a
haza egységének fogalmáig jutott el - ebben Herder eszméi is
segítették: ha az intézmények a haladással szemben állnak, az
erőszakkal elsöpri őket. 1792-es verse, A látó a francia forradalom
hatására a világ megújulását a közeljövőre várja. Az európai
hadakozásokra című versében a haza sorskérdéseit európai
összefüggésekben elemezte.
Bécsi éveinek főműve a Der Kampf (A viaskodás), központi alakja
az erényért és igazságért harcoló férfi, s beszámol belső válságának
legyőzéséről és új, bonapartista világképéről is. Tervezett magyar
könyvsorozata első darabjaként adta ki Ányos Pál műveit. Utolsó
évtizedeiben írt műveit otthon nem értették s nem értékelték, a
reformkor küzdelmeiről nem vett tudomást.
A magyar tudósokhoz című, 1821-es tanulmánya támadta Kazinczyt
és a túlzó nyelvi neológiát. Egész életében dolgozott az ossziáni
dalok fordításán, e munkájából hét részlet maradt fenn, s életében
négy jelent meg. Saját köteteit 1827-ben és 1835-ben, Faludi Ferenc
műveit 1824-ben adta ki.
Batsányi első politikai lírikusunk, az alanyiság korábban nem
ismert hőfokot ért el műveiben. A felvilágosodás rendi, majd polgári
változatát hirdette, bonapartizmusa jakobinus és liberális eszméket
köt össze. Kora egyik legműveltebb írója volt, jól ismerte a
külföldi irodalmat és tudományos törekvéseket. Időmértékes, magyaros
és nyugat-európai formákban írt, ő élt először gondolatritmussal.
(Panoráma )
+++