Pályázati azonosító: 3509/1085
Szakmai kapcsolattartó: Ihász István
Szakmai beszámoló
A Magyar Nemzeti Múzeum
Joannovits János [sic! lásd később helyesen] mellszobra - Istók János alkotására, valamint történeti és fotótörténeti fényképek 3 csoportjának megvásárlására
megpályázott és elnyert összeg felhasználásáról
A megítélt pályázati összegből a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Tára számára az Ecclesia Könyv - és Kegytárgybolt (Budapest, Városház u. 1.) kínálatából kölcsönösen kialkudott 1.600.000. - azaz egymillió - hatszázezer Ft vételáron Joannovics György (1821 - 1909; politikus, nyelvész, újságíró, az MTA levelező, majd tiszteleti tagja, szabadkőműves nagymester) nagyméretű mellszobrát, Istók János műalkotását, készült 1912 - ben.
A műtárgy unikális darab, így maga nemében páratlan értéket képvisel, hiánypótló, a Magyar Nemzeti Múzeum Szabadkőműves Gyűjteményében helyeztük el a Szkm. 2013.1 . leltári számon.
Tárgyleírás :
Középkorú – bajuszt, szakállt viselő – férfi balra néző mellszobra, nyakbavetőn függő jelvénnyel.
Eredeti állapotban, kissé kopott, szennyezett, egy helyen karcolás, egyébként ép.
Anyaga: fehér márvány, faragott
Oldalt jól olvasható Istók J. 1912 jelzéssel
Magassága: 90 cm
Szélesség: 82 cm
Mélysége: 50 cm
Hozzátartozó posztamens magassága: 90 cm
Történet:
Az ábrázolt személy Joannovics György (1821 - 1909) politikus, nyelvész, újságíró. A Kisfaludy Társaság alapító tagja. 1867 - ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1871 - ben tiszteletbeli tagjává választották, 1883 és 1895 között a nyelvtudományi bizottság elnöke. Temesvárott, Pesten, majd Pozsonyban végezte tanulmányait, 1842 - ben ügyvédi oklevelet szerzett, ugyanebben az évben csatlakozott a reformellenzékhez, s tevékenyen részt vett Temes és Krassó vármegyék, valamint Temesvár közéletében. Az 1847 - 1848. évi pozsonyi országgyűlésen Temesvár követe. 1849 - ben Krassó vármegye másodalispánja, e tisztségét viselve is támogatta a magyar függetlenségi törekvéseket, emiatt a világosi fegyverletételt követően elmenekült az országból. Egy éven át Törökországban élt emigrációban, de visszatért, s részt vett 1851 - 1852 - ben a Makk József vezette Habsburg - ellenes szervezkedésben, amiért is Aradon perbe fogták, s 12 év börtönbüntetésre ítélték. 1854 és 1857 között Pesten, Bécsújhelyen, majd Olmützben raboskodott. Az általános amnesztiának köszönhetően 1857 - ben szabadult. Az 1860 - as évek közepéig távol tartotta magát a közvetlen politizálástól, nyelvészeti kutatásokkal, újságírással foglalkozott (Magyarország, Ország, Pesti Napló). Ezt követően újra bekapcsolódott a politikai küzdelmekbe. 1865 - 1881 között a románbogsáni választókerület országgyűlési képviselője. A Deák - párt, majd 1875 - től a Szabadelvű Párt tagja lett, majd pártonkívüli, 1878 - tól pedig az Egyesült Ellenzékhez csatlakozott. 1865 - től 1867 - ig a képviselőház jegyzője. 1867 - től 1871 - ig az Eötvös József vezette vallás - és köz oktatásügyi minisztérium államtitkára volt. 1881 - ben visszavonult a politikától.
Joannovics Györgyöt a művész ún. tiszti jelvénnyel (hímzett selyemszalagot imitáló nyakbavetőn függő derékszöggel) ábrázolja, azaz mint szabadkőműves nagymestert. Magyarországon a 18. századi kezdetek, majd betiltás után a kiegyezést követő kedvező társadalmi légkörben gomba módra szaporodva alakultak szabadkőműves páholyok – szertartásrendjük szerint jánosrendű és skót rítusú páholyok egyaránt. Mindenekelőtt Türr István, Klapka György, Horváth Mihály nevéhez fűződik az első skót rítusú páholy, a „Corvin Mátyás” páholy megalapítása. Az általuk még szervezett további páholyok 1871 - ben Magyarország Nagy Oriense néven nagypáholyt alapítottak, melynek nagymesterévé az akkor államtitkári posztot betöltő Joannovics Györgyöt választották. Példaértékű, hogy Magyarországon a szabadkőművesség két irányzata, így 2 nagypáholya is 1886 - ban egyesült, Magyaroszági Symbolikus Nagypáholy néven, melynek Joannovics György tiszteletbeli nagymestere lett. 1894 - től a szabadkőművesek által alapított és támogatott tudomány - és ismeretterjesztő Szabad Líceum Egyesület elnöke.
Köztiszteletben álló személyiségét 1909 - ben bekövetkezett halála után is megbecsülés övezte. 1912 - re készült el a jelen vétel tárgyát képező márványszobor, Istók János alkotása. Istók János (1873 - 1972) művészeti tanulmányait a hosszúfalusi fafaragó iskolában kezdte, majd a müncheni akadémián folytatta (1892), végül Stróbl Alajos növendékeként fejezte be Budapesten, a szobrászati mesteriskolában. 1902 - ben megbízást kapott Széchényi Ferenc, az első magyar közgyűjtemény alapítója szobrának elkészítésére, a szobor ma is a Magyar Nemzeti Múzeum kertjét díszíti. E megbízást számos további megrendelés követte. Istók a két világháború közötti időszak egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar köztéri szobrásza volt. Emellett domborművek, síremlékek, kisplasztikák és mellszobrok fémjelzik hosszú pályafutását. Ezen műalkotások sorába illeszkedik a Joannovics Györgyöt ábrázoló szobor, amely azonban az összetéveszthetetlen jelvény ábrázolása révén unikális darab, a maga nemében páratlan értéket képvisel, hiánypótló, a Magyar Nemzeti Múzeum Szabadkőműves Gyűjteményében, mint e témában országos gyűjteményben, a helye. A kifizetett vételár reális.
Aczél Eszter
történész - főmuzeológus
MNM Történeti Tár
Forrás: http://hnm.hu/sites/default/files/2013_nka_mutargyvasarlas_torteneti_es_fototar_szakmai_beszamoko.pdf
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése